Konrád, Tivadar
9 °C
23 °C

Hazugságok határok nélkül?

2015.01.26. 19:36
Egy hete ért véget a Játék határok nélkül néven futó vetélkedő, amiben Magyarország, Oroszország, Franciaország, Indonézia, Egyiptom és egy amerikai válogatott csapat esett egymásnak, hogy vicces sorversenyekben döntsék el, ki a legügyesebb. A végeredmény tekintetében viszont nincs közmegegyezés: az MTVA szerint mi nyertünk, az oroszok és a franciák az oroszokat hozzák ki győztesnek.

A magyar nézők egyik kedvenc vetélkedője éveken át a Játék határok nélkül volt, azaz a francia Jeux Sans Frontières, amit annak idején még Charles de Gaulle legendás korábbi francia köztársasági elnök honosíttatott meg, mert nagyon tetszett neki az It's a Knockout! című brit vetélkedő. Első változatában 1965-ben rendezték meg, és Inter Nation Games volt a címe, ebben Franciaország és Németország mellett Olaszország és Belgium csapatai küzdöttek egymással. Ebből nőtte ki magát a Jeux Sans Frontières, aminek 1993-től a műsor végéig, azaz 1999-ig Magyarország is szereplője volt.

Az MTVA ezt mondja:

A Játék Határok Nélkül című televíziós vetélkedő sorozaton elért magyar győzelem tárgyában a világhálón pontatlan, félrevezető és valótlan állítások jelentek meg, melyek azt a képzetet keltik, mintha az MTVA "elcsalta volna" a játékot. A valóság ezzel szemben a következő: a Játék Határok Nélkül vetélkedő utolsó, mindent eldöntő játékában többen észlelték az orosz csapat egyik játékosának szabálytalanságát. A játékvezető, az érintettek, valamint a producer hat különböző kameraállásból nézte vissza a felvételt, ennek alapján döntöttek úgy, hogy a kifogás jogos, az orosz játékos szabálytalankodott, így a játékot a magyar csapat nyeri. A teljes játékon kívül azonban - a hagyományoknak megfelelően - az ún. "Champion's Wall" nevű falmászást is megrendezték, az orosz csapat ezt a játékot nyerte meg, és nem a teljes játékot. 

A hét évad alatt 3 győzelmet szereztünk a flúgos csapat- és sorversenyekből összeállított vetélkedőben, amiben európai városok csapatai mérték össze a tudásukat. A műsornak aztán a pénzhiány vetett véget (érdeklődés lett volna rá, a csúcson 110 millió nézője volt Európa szerte), és ez hiúsította meg a 2007-es újraindulást is, pedig már a nyolc résztvevő ország is megvolt (Belgium, Horvátország, Spanyolország, Görögország, Hollandia, Portugália, Szlovénia és Olaszország). 2008-ban szintén voltak jelek az újrakezdésre, de ebből sem lett semmi, és a műsor szépen a feledésbe merült.

Közben létezett több hasonló formátum is, például az Intervilles, amiben francia városok küzdöttek meg egymással, hat, jól elkülöníthető feladatban. Ebből 1962-ben került az első a tévébe, és a francia tévében 2011-ben volt látható az utolsó évad. Ennek a műsornak 2005 óta létezik egy nemzetközi verziója is, az, amit mi most Játék határok nélkül néven emlegetünk, pedig ez nem az, hanem az Intervilles International, avagy The Biggest Game Show in the World, vagy The Big Race - attól függően, hogy melyik piacon vetítik. Mi ebbe a buliba tavaly szálltunk be, és mivel az MTVA mindenképpen azt szerette volna, ha a nézők a régi, számunkra sikeres versennyel azonosítják az új műsort, megvásárolták a Játék határok nélkül névhasználati jogát. Ez azért fontos, mert nagyon úgy tűnik, hogy a műsor körüli anomáliáknak ez lehet az egyik forrása.

A hat műsorszámból az utolsó egy Bajnokok fala nevű falmászós feladat, ami meglehetősen nagy erőkifejtést igényel, és amire az oroszok évek óta keményen rágyúrtak. Ezzel a feladattal tulajdonképpen a játék felénél már olyan előnyre tettek szert, hogy nem nagyon lehetett őket befogni - elég csak megnézni azt a szédületes tempót, amivel másszák a falat.

A magyar műsorban is elhangzott, és annak a wikipedián nyitott szócikkében is szerepel, hogy

a hatodik feladat, az úgynevezett Bajnokok fala versenyen kívül, egy különdíjért zajlott. A mászófal lépcsőfokai azért voltak megszámozva, mert a csapatok különböző magasságokból kezdték feladatot, ezt az első 5 feladatban kapott pontok adták. Itt csak a győztes kapott 1 pontot, amit szintén továbbvitt ennek a játéknak a döntőjébe. Régebben ez a feladat is hozzátartozott a versenyhez, viszont egy szabálymódosítást kellett bevezetni a igazságos küzdelem érdekében.

(Kénytelenek vagyunk a wikipediára hagyatkozni, mivel a verseny szabálykönyvét sehol nem találjuk.)

Az igazságos küzdelem ezek szerint azt jelenti, hogy azt a versenyszámot, amiben valaki túl jó, erre, a Magyarországon forgatott évadra kivették az összesítésből, és eredménye nem számított bele a végeredménybe. A magyar adásokban ezt többször is jelezte Gundel Takács Gábor, az inzerteken a tabellát a falmászás eredménye nélkül számolták, azt csak egy utójátéknak, levezetésnek, mókának tekintették, amiért csak egy különdíj jár, semmi több. Ez azért nagyon nem stimmel, hiszen ez olyan, mintha a Barcelonából Messit hagynánk játszani, de amikor gólt rúg, akkor azt csak egy kis serleggel jutalmaznánk, a végeredménybe nem számítana bele. Mert túl jó.

A szabály azonban szabály, azzal vitatkozni nem nagyon lehet, ugye, reggeli comment:com-posztunkra érkezett MTVA-válasz is ezt erősíti:

Az adás nemzetközi producere, Olivier Charpentier megkeresésünkre a következőt válaszolta: "I confirm you that according to the rules of 2014 series of Játék határok nélkül, (Intervilles International), which separates the winner of the games and the winner of the Champion's Wall, Hungary was awarded as the winner of the games, and Russia was given the trophy of the Champion's Wall." Vagyis: "Megerősítem, hogy a Játék Határok Nélkül 2014-es szabályai szerint - amely különválasztja a játék nyertesét a Champion's Wall [vetélkedő] nyertesétől -, a játékok győztese Magyarország, míg Oroszország a Champion's Wall győzelméért kapta a kupát."

Ezzel viszont van egy kis probléma. Amennyiben ez a szabály mindenki számára világos és érthető lett volna, hogy fordulhatott elő az, hogy a magyar verzióban csak az a díjátadó látható, amiben mi, magyarok kapjuk, a fenti szabályok szerinti jogos díjat, míg az orosz verzióban csak ők kapnak díjat, ráadásul pontosan ugyanolyat, mint mi? Miért maradt ki a magyar díj az orosz adásból? És miért maradt ki az orosz örömködés a magyarból, ha ez csak egy semmitmondó különdíj?

A két videót alaposan megnézve újabb furcsaságok is kiderülnek. A mienkben magyar csapat letargiában ül a fal mellett, vesztettünk, oda a haza. A bírók, mondja a szpíker, megnézik, hogy csaltak-e az oroszok, van-e alapja az óvásunknak. És van! Lelépett, majd fellépett a futószalagra az orosz, ezt nem lehet, és ezért kizárják őket. Az orosz verzióban is van óvás, hogyne lenne, itt azért, mert a feladat egy tök más részében a magyar versenyzőt az orosz ellöki, és ez szabálytalan. Mi óvunk, de az oroszokat nem zárják ki, csak pontlevonást kapnak.

Az igazán izgalmas részek ezek után következnek. Az orosz versenyzők, vezetők és szurkolók is végig úgy beszélnek a versenyről, mint aminek még nincs vége (a párhuzamos univerzumban viszont vége van, ott már mi örülünk), amit még meg lehet nyerni, csak a falon érjenek fel elsőként. És felérnek.

Kitör a boldogság, mindenki ugrál, az edzőt, a csapatvezetőt a medencébe hajítják, tök érthetetlen az egész, hiszen csak egy különdíjról van szó ugye, a a falmászás nem számít bele a végeredménybe! És jön a díjátadó, amin ott áll Harsányi Levente és Varga Edit is, és mosolyogva nézik, hogy az oroszok felemelik pontosan ugyanazt a serleget, amit a magyar adásban Katus Attiláék, alatta hallható a szöveg: a 2014-es Big Race nyertese Oroszország, ezt mondja a műsorközlő franciául, a Bajnokok falát és a különdíjat sehol nem emlegeti.

Az oroszok legendásan jó hírhamisítók voltak, Sztálin idején a nagy vezérnek nem tetsző alakokat rendszeresen ki kellett retusálni a fotókról, nem ragozzuk. Ezek a módszerek persze a rákosista Magyarországra is jellemzőek voltak, sőt, később is visszaköszöntek, nem is olyan régen pont a köztévében, meg eleve, ha valaki manipulál, egyértelműen hazabeszél. Az m1 a magyaroknak, a Pervij Kanal az oroszoknak dolgozik, vág és hagy ki, hallgat és ken el olyan részleteket, amik nekik nem tetszenek. Ilyenkor kell egy független forrás, egy olyan harmadik hang, aminek nem fűződik semmiféle érdeke ahhoz, hogy bármelyik felet is kedvezőbb színben tüntesse fel. Mondjuk a gyártó franciák, akik a stáb felét adták, ahonnan a produkciós cég, a Mistral is származik, és ahol vélhetően Olivier Charpentier, a falas szabályról tájékoztató producer is dolgozik.

A francia tévében levetített verzióban az utolsó előtti feladat óvásos drámája nincs benne, viszont a ponttáblázat megegyezik azzal, amit az oroszok is mutattak, 23-20 a javunkra. (Fura, a magyar műsorban mi 23-21 arányban nyertünk, de kicsire nem adunk.) A francia adásban, az orosszal megegyezően, nem a magyar díjátadó következik, sőt, egy szó nem esik arról, hogy mi bármit is nyertünk volna, hanem várják az utolsó kört, a Bajnokok falát. Amit az oroszok másznak meg iszonyú gyorsan, majd örömködnek, a bíró lefújja, és jön a díjátadó, amit most meg is mutatunk, a minket és az oroszokat érintő részeket feliratozzuk.

A francia narrátorhang alatt viszonylag kivehető, mit mondanak a magyar műsorvezetők (mi a francia hangot feliratoztuk), miután gratuláltak nekünk a negyedik helyhez:

Varga Edit: Akkora volt a lelkesedése a magyar csapatnak, annyira elszántak voltak, hogy (érthetetlen) még a fal csúcsára is felérhetünk. Sebaj, lesz lehetőségünk jövőre is. 

Harsányi Levente: Az biztos, hogy (érthetetlen) ez esetben nem volt elég, de hangsúlyozzuk, hogy csak jelen esetben. Jövőre szerintem jobbak leszünk.

A francia és az orosz tévében is egyértelműen Oroszországot hozzák ki győztesnek.

Nem említik, hogy ez különdíj, nem mondják, hogy a fal nem számít, hogy bagatell, átadják a díjat az orosz riporternek, aki mindkét tévén egyformán örül, és ugyanazt mondja. Két forrás szerint tehát nem mi nyertünk, egy szerint igen.

Úgy tűnik, mintha az történt volna, hogy a szabályváltozás csak a Játék határok nélkül című műsort érintette volna, a magyar piacra gyártott verziót, amiben Bajnokok fala valóban csak egy különdíjat ért. Lement az első öt feladat, nyertünk, leforgattak egy díjátadót velünk, megkaptuk a trófeát, aztán mindenki beállt a helyére megint, és felvették a másik ceremóniát, azt, amit majd a nemzetközi adásban mutogatnak az oroszoknál, a franciáknál vagy Egyiptomban.

Az is feltűnő, hogy a saját vállát előszeretettel veregető közmédia a verseny végeredményéről még egy MTI-közleményt sem adott ki, nem volt képriport a győztesekről, serleges-pezsgőzős képekkel, de még csak egy árva hír sem jelent meg a hivatalos oldalukon - csak a Skoff Elza nevű blogjuk foglalkozott a műsorral egy rövid bejegyzés erejéig. Arra azért kíváncsiak vagyunk, hogy hol őrzik azt a bikafejes trófeát, amit az adásban két országnak is átadtak.

Kérdéseinkkel megkerestük az MTVA-t és a műsort vetítő orosz televíziót is, de cikkünk elkészültéig nem kaptunk választ egyik helyről sem. A botrány előzményéről itt olvashat.