Edit
9 °C
26 °C
Index - In English In English Eng

A zombik csak a hátteret adják a drámához

2015.02.03. 21:03
Az 59 éves Gale Anne Hurd most éppen a The Walking Dead című sorozat munkálatainak egyik irányítója, de korábban olyan filmeket csinált, mint a Terminátor 1-2-3, az Aliens, A mélység titka vagy az Armageddon. Volt James Cameron és Brian de Palma felesége is, az angol Arsenal feltétlen rajongója, nem egy forgatási fotón kedvenc csapata mezét viseli. Az elmúlt hónapokban kétszer is interjúztunk vele, egyszer a Walking Dead forgatásán Atlantában, egyszer pedig telefonon.

Miért van ennyire lelkes rajongótábora a sorozatnak? Mi az, ami a zombikat ennyire érdekessé teszi?

Szerintem azért foglalkoztatja az embereket a zombikultúra, mert az emberiség, és most a nagy egészre értem, érzi, hogy valami nagy küszöbén állunk, valami apokaliptikus esemény előtt. Elég csak körbenézni, a globális klímaváltozást mindenki saját bőrén tapasztalja, ott az ebola, meg ki tudja hány vírus, szóval valami van a levegőben. Földrengések, árvizek, az elmúlt évtized elég durva volt ebből a szempontból. Sebezhetőnek érezzük magunkat, és a néző a The Walking Dead szereplőivel simán tud azonosulni, bele tudja képzeli magát a helyükbe, el tud játszani a gondolattal, hogy ő maga mit tenne egy ilyen helyzetben.

A népes szereplőgárda pedig azt segíti elő, hogy a nézők mindegyike megtalálja azt a karaktert, akivel szimpatizál, akinek a bőrébe bele tudna bújni. A zombik csak a hátteret adják a drámához, de rém fontosak persze - egyszer valaki a Terminátorhoz hasonlította őket, hiszen a zombikkal sem lehet beszélni, nem tudja meggyőzni őket, hogy ne egyék meg, nem tudja őket megállítani, és nincs menekvés sem előlük. Jó, egy fokkal könnyebb végezni velük, mint a Terminátorral. Érzelmi szinten viszont teljesen más a helyzet, hiszen simán elképzelhető, mint ahogy azt a sorozatban láttuk is, hogy egy szerettünk változik zombivá, és vele kell végeznünk, amit rémesen nehéz lehet lelkileg feldolgozni.

Mennyiben volt más ezt az ötödik évadot forgatni, mint az előzőeket?

Normális esetben egy epizódot nyolc nap alatt veszünk fel. Nekem filmes hátterem van, azzal a munkatempóval keltem-feküdtem évtizedeken át. Az, amit nyolc nap alatt a The Walking Dead-en felveszünk, egyszerűen lenyűgöző. Óriási meló van egy-egy epizód mögött. Az évadnyitót viszont kilenc nap alatt tudtuk csak felvenni, mert annyi minden történt benne, sőt, ezen a részen a second unit is dolgozott pluszban, ami egyébként nem jellemző a sorozatra. Az is egy jellemző szám egyébként, hogy míg egy normális epizódban 10-15 statisztát alkalmazunk, az ötödik évad első forgatási napjára 80-100 főt kellett berendelni.

Roger Corman mellett kezdte a szakmát, tőle mit tanult?

Mindent. Roger csodálatos filmes, és amit megtanultam a közös munka alatt, azt itt, a sorozaton sokkal inkább tudom alkalmazni, mint a filmeken. A legfontosabb lecke az volt, mennyire fontos a megfelelő előkészítés, és azt is, hogy mindig legyen egy B-terved. Ha pusztán anyagi oldalról nézzük a dolgot, az előkészítés sokkal olcsóbb, mint a forgatás: ahogy a kamera forog, a számláló is gyorsan pörög, szóval érdemes több időt rászánni az előkészítésre. Azt is Roger magyarázta el, hogy ha egy forgatáson a stáb nem ugyanabba az irányba tart, akkor baj van, márpedig a boldog, elégedett stábnál nincs fontosabb egy forgatáson. Tudom, közhely, de tényleg nagy családként funkcionálunk.

Az nem zavarta, hogy a rajongók kitalálták, hogyan fog folytatódni az évad?

Nem, mert az ötödik évad végén nagyon tudatosan egy másfajta cliffhangert használtunk, mint a korábbi évadoknál. Ha nem onnan folytatjuk, ahol abbahagytuk, azaz a vasúti kocsiban, ahol a csapat nagy része bezárva várakozik, és nem tudja, mi fog történni vele, akkor mindenki a fejünket követelte volna.

Mennyire van szabad kezük az íróknak sorozat forgatókönyveinek összeállításakor?

Nem túlságosan. Egyrészt nagyon komolyan vesszük Robert Kirkman, a képregény alkotójának iránymutatását, és semmiféleképpen nem akarunk szégyent hozni az alapanyagra. A képregény tulajdonképpen a sorozatbibliánk és storyboardunk egyben, amitől viszont eltérhetünk, ha Robert is úgy látja jónak. Az viszont a tévé, maga a vizuális műfaj sajátosságai és a kialakult szabályozások miatt nem lehetséges, hogy pont olyan legyen minden, mint a képregényben, és most nem a történetszálakra és karakterekre gondolok, mert az megint más tészta, hanem magára az akcióra, és annak megjelenítésére. Hiába vetíti a sorozatot az egész világon egy kábelcsatorna, a Fox, a helyi szabályozások rájuk is érvényesek. Van az a brutalitás, amit nem lehet a tévében megmutatni, és a káromkodásokból is vissza kellett vennünk

Az eltérések között azért vannak szignifikánsak is, például egy végtag még a helyén van, aminek nem kellene.

Na, azért a sorozatban is volt hiányzó végtag, Hershel elvesztette a lábát, ugyebár. De tudom, mire gondol, Rick karjára, amit a képregényben levágtak, a sorozatban viszont még megvan. Egyelőre, hadd tegyem hozzá nagyon gyorsan, mert azt, hogy mit hoz a jövő, senki nem tudja.

Miért térnek el ennyire a képregénytől? Az ötödik évad közepére már szinte teljesen más a sorozat története, mint az alapanyagé.

Annak nem sok értelmét láttuk, hogy kockáról kockára ugyanazt forgassuk le, mint amit Robert megálmodott. Ebben egyébként ő is egyetért velünk. Most gondoljon bele, milyen pluszt adott volna a képregényt ismerőknek az, ha mindent szóról szóra úgy kapnak meg a tévében, mint a képregényekben? A különbségek azonban nem egyszer csak felszínesek, a két kislány helyett a képregényben fiúk szerepeltek, de a sors ugyanúgy utolérte őket. A történések között is rengeteg van, ami a képregényben is jelen van, csak éppen másokkal és máskor, esetleg másutt történnek meg. A legfontosabb különbség, hogy Andrea, aki a képregényben az egyik főszereplő, nálunk már meghalt, és Daryl nem létezik a képregényben, nálunk pedig központi figura. Ha csak ezt a két változást kielemzi, megnézi, milyen interakciókhoz vezetett, milyen új szálakat köszönhetünk nekik, látja, hogy egy apró változtatással is mennyire más lesz a sorozat egésze. Ilyen volt Terminus is, ami nem szerepelt a képregényben, de voltak olyan elemei, amik a füzetekből visszaköszönnek.

A sorozatra jellemző, hogy a karaktereket néha szétszórja, majd ismét összeszedi, de végül megint jön az elválás. Ki dönti el, hogy ki kivel menjen külön utakon?

Scott Gimple, a sorozat vezető producere és az írók közösen döntik el, milyen karakterkombinációk működnek jól, melyek azok a párosítások, amik az egyikből vagy a másikból elő tud hozni bizonyos dolgokat. Ezért került Beth Daryl mellé például, és szerintem ez a kettős volt az egyik legizgalmasabb eddig. Náluk elsősorban Beth érdekeit kellett szem előtt tartani, mert az ő karakterének nem nagyon volt íve, istenigazából nem tudtunk róla semmit, ő a szép szőke csaj, aki öngyilkos akart lenni és egész szép énekhangja van. Mindkettőjüknek jót tett az a kis kaland, Beth emberiessége és Daryl addig ismeretlen érzékeny oldala is előjött, amit én rettenetesen élveztem.

A sorozatban eddig pont azok az epizódok voltak a legjobbak, amikben csak pár karaktert követtünk. Az ötödik évad ettől eltérő szerkezetű volt eddig, számíthatunk ilyen minidrámákra a jövőben?

Változtatunk erre az évadra, ez igaz, mert itt van ez a meglehetősen nagy szereplőgárda, tele nagyon tehetséges színészekkel, vétek lenne nem megmutatni őket. Persze mint minden sorozatban, mi is arra törekszünk, hogy minden héten legyen egy A-sztori, ami egy-két, nem egy esetben három karakterről is elárul valami újat. Ha van rá lehetőségünk, lesznek ilyen minidrámák a jövőben is, de az írók arra azért odafigyelnek, hogy  akkor legyenek ilyen kisebb, intimebb jelenetek, amikor a teljes szereplőgárda ott van egy-egy epizódban. A hatodik évadról még azért nem tudok mit mondani, mert még nem láttam a forgatókönyveket, az előkészítés folyik most éppen.

Mit vár az ötödik évadból hátralevő nyolc résztől?

Nincsenek jó passzban, hiszen ismét kiderült, hogy ebben a világban nincs olyan hely, ahol nyugalomra találhatnának, se Terminusban, se a templomban, se a kórházban. Eugene vallomása is nagy hatással van a csapatra, érzelmileg elég labilis lett tőle mindenki, de ez a sorozat a túlélésről szól, arról, hogy nem adod fel, hogy mégy tovább, és összetartod a családodat, legyen az vér szerinti, mint Judith, Rick és Carl, vagy alkalmi, mint amit az egész gárda reprezentál. Bízzon az írókban, most sem fogják cserben hagyni.

Hol van az írói szoba? Los Angelesben vagy Georgiában, ahol forgatnak?

Los Angelesben. Ez minden sorozat esetében másképp működik, nálunk például a forgatáson mindig van egy író, aki segít az epizód előkészítésében, és ott van a felvételek alatt is, hogy bele tudjon nyúlni, ha muszáj. Más sorozatoknál a forgatáson nincs író, ők így látják jónak. Mi azt szoktuk meg, hogy aki írta az adott részt, az végigcsinálja velünk a melót Georgiában.

Melyik volt az eddigi epizódok közül az, amitől a legjobban tartott? Beth halála?

Nem, az tulajdonképpen elkerülhetetlen volt, bármennyire is sajnáltuk. Már annak idején, a második évadban, amikor először megismertük, sem terveztünk vele hosszú távon, de Emily Kinney annyira jól hozta a karaktert, és úgy imádta mindenki, hogy az írók, amíg lehetett, bent tartották a sorozatban. Számomra az érzelmi csúcs vagy mélypont, ahogy nézzük, a The Grove című epizód volt, amiben a két kislány meghal. Amikor Scott először tette elém a forgatókönyvet, megborzongtam, és azonnal az jutott eszembe, hogyan fognak erre a nézők reagálni. A The Walking Dead eddig sem riadt vissza attól, hogy messzire menjen, egy karakter sincs biztonságban, a gyerekek sem, lásd Sophie sorsát, de ez valami más, zsigerekig hatoló volt.

Nagyon sötét, lehangoló sorozat tud lenni a The Walking Dead nem igazán tipikus családi program, pedig sok rajongónk írta nekünk, hogy a gyerekekkel nézik hétről-hétre. Miattuk főtt a fejünk leginkább, amikor a forgatókönyvet olvastuk. Másrészt viszont négy éven át sulykoltuk, hogy a tetteknek itt következménye van, nem lehet megúszásra játszani. Nincs gyerekpszichológus, nincs, aki helyre tegye a két kislányt, nem ragozom. Ettől még nagyon megterhelő volt a színészeknek, Melissa McBride és Chad L. Coleman nagyon megrendült ettől az epizódtól.

Fura, de az új epizódokat felvezető első teaserben nem volt jelen Carl. Kell ebből valamiféle következtetést levonni?

Jaj, dehogyis, Chandler Riggs nem ért rá, amikor forgattuk, ennyi az oka. Imádom, hogy a rajongók minden ilyen aprósághoz egy kész elméletet kreálnak, de az összes író nagy érdeklődéssel olvassa ezeket a teóriákat. Akad köztük pár egészen jó is.

Mit tud elmondani a spinoffról?

A munkacíme Fear The Walking Dead, megvan pár szereplője, és nagyon izgalmas lesz. Ennyit. Tényleg nem akarok nagyon titokzatosnak tűnni, de az előkészítés még tart, felesleges lenne bármit is mondani. Mi egyébként társsorozatnak és nem spinoffnak nevezzük, mert párhuzamos történet, és nem lesz benne senki a The Walking Deadből.

Honnan jön a futballrajongása?

A férjem (Jonathan Hensleigh forgatókönyvíró) Londonban nőtt fel, és éveken át próbálkozott azzal, hogy rávegyen az európai focira, kevés sikerrel. Unalmasnak találtam, ráadásul én már olyan öreg vagyok, hogy amikor én voltam fiatal, az amerikai gyerekek még csak hallomásból sem ismerték ezt a fajta futballt.  Akkor kaptam rá az Arsenal meccseire, amikor példátlan győzelmi sorozatuk volt az angol Premier League-ben, de nem voltam jó ómen, mert az első meccset, amit láttam, menten elvesztették. Magyarként, gondolom, szereti a futballt ön is.

Igen, de a mienk nem túl jó.

De az országuk gyönyörű. Forgatási helyszínek miatt jártam arrafelé, és ott ragadtam pár napra Budapesten. Mindenki azt mondja, hogy Prága sokkal szebb hely, de ez nem igaz, ott sokat jártam, jól ismerem, és Budapest sokkal lenyűgözőbb. A borok meg pláne.

Forgathatnák a The Walking Deadet itt is.

Azt lehetetlen lenne megvalósítani, és eleve, nagyon jó helyen vagyunk Atlanta mellett.

A sorozat epizódjait az amerikai vetítés másnapján, hétfőnkén láthatjuk a FOX adásán, este 21:50-től, hétfőn folytatódik az ötödik évad.