A hírműsorokat nem kellene adok-kapokra használni

A Last Days of Tények tumblrt szokta nézegetni?

Az túlzás, hogy nézegetem, de belefutottam már párszor. A Tények szerkesztői és a mikroblog írói között kialakult egy kis játék, vagy valami hasonló, nagyjából már előre meg tudják mondani, melyik címadás kerül majd ki a Tumblrre. Ha jól sejtem, ez a lényeg benne: egy kép és az evokatív címadás.

Azt hallottuk, hogy a szerkesztők versenyeznek, kinek a címe kerül be.

Erről nem tudok, mármint hogy versenyeznének. Mindig olyan címeket igyekszünk adni, ami fedi a valóságot, de odavonzza a szemet. Ezt hat-hét évvel ezelőtt, a Mokkában űztük magas szinten, az infocsíkokkal. Ott jelentek meg a nézői kommentárok, amikre a kollégáim reagáltak. Nagyon tetszett ez a fajta interaktív beszélgetés, mert élő volt, egy néző beírt valamit egy témával kapcsolatban, a szerkesztő pedig azonnal reagált rá. Ez persze néha átcsapott olyan beszélgetésbe, amit nehezen lehetett moderálni, és ezért megszüntettük, de nekem ez nagyon tetszett. Az biztos, hogy arra nagyon odafigyelünk, hogy ha meglátja a néző a címet, akkor maradjon is ott. Nyilván úgy értem, hogy a cím fedje a riport témáját, és amit írunk, az szerepeljen is benne. Nekem a blikkfangos, bulváros, jól elkapott címekkel nincs semmi bajom, ebből a szempontból kifejezetten örülnék, ha versenyeznének; a lényeg, hogy legyen fantázia benne.

Mitől lesz jó egy híradó?

Szeretném azt mondani, hogy tisztán attól, ha jó a tartalma, de a mi mérőszámunk a nézettség. Visszakérdezek: mitől lesz jó egy cikk? Ha valami olyan szerepel benne, amitől egyedi, ha exkluzív infók vannak benne, ha olyan a stílusértéke, ami kiemeli a többi közül, de igazából a szerkesztők mégis azt fogják kérdezni, hogy és hányan kattintottak. Nyilván, amikor összehasonlítják az egyes műsorokat, kialakul egy toplista, a néző/olvasó pedig azt látja, melyiket hányan nézték. A válasz ennek megfelelően összetettebb. Attól is jó egy hírműsor, ha nézett, viszont az elmúlt 15 évben azt megtanultam, hogy a nézettség sajnos nemcsak a tartalmától függ, hanem még legalább négy dologtól. Az első az, hogy hol megy.

Idősávra vagy csatornára gondol?

Csatornára. Vegyünk egy egyszerű példát, a Bajnokok Ligáját. Európai csúcsfutball közvetítéssorozat, minden évben nagyjából ugyanazokkal az elitklubokkal. Megjárt öt-hat csatornát, volt a TV2-n, volt az m1-en volt a Viasaton, a Sport1-en, a Digisporton, jövőre megy vissza a köztévére. Az elmúlt tíz évben kis túlzással ugyanazokat a futballistákat láthattuk, a Messiket, a Ronaldókat, de amikor az egyik csatornán ment, akkor 4-5 százalékkal alacsonyabb volt a nézettsége, mint amikor egy másik adón, és most már azért országos elérhetőségről beszélhetünk szinte minden esetben.

Az, hogy egy műsor milyen idősávban megy, az csak a nézőszámot befolyásolja, a közönségarányt nem biztos, hiszen főműsoridőben lehet 12 százalékos közönségarányt elérni, 23:45-től meg ötven százalékot, ha olyan a produkció. Fontos még hogy mi van előtte, és mi van utána. Milyen nézettséggel kapja meg a sávot, és van-e valami ami esetleg húzza előre. A negyedik, hogy mennyire erős a brand, milyen a promóciója, a reklámja. Látom óriásplakátokon? Citylightokon? Újságokban? Internetes felületeken? Tudok-e a műsorról, van-e elképzelésem a tartalmáról? És vannak még az olyan apróságok, mint a műsorvezetés, de nem ezen áll vagy bukik a nézettség. erre én nem adok sokat, fél vagy pár tized százalékot számíthat az összesítésnél. Az ötödik szempont pedig a tartalom. 15 év alatt láttam elbukni nagyon erős tartalmakat, és szárnyalni kicsivel gyengébbeket, pusztán azért, mert a felsorolt négy másik dolog jobban klappolt. Valahol nagyon sajnálom ezt, mert én anno a Magyar Rádióban kezdtem, ahol azt mondták, hogy menjek el, csináljak egy jó riportot, és meg fogják hallgatni. Ma a tartalom már csak egy komponense a sikernek, amit újságíróként nyilván sajnálok, kereskedelmi tévésként pedig az a dolgom, hogy kitaláljam, hogyan lehet mellétenni a többi dolgot, és nézetté tenni a műsort.

A Tények esetében a jó felvezetés már megvan, a Macskát és a Fiorella nevű másik szappanoperát jól nézik.

Igen, a nézők megszokták, hogy a késő délutáni sávban, a hírműsor előtt közvetlenül mi adjuk az olyan szappanoperákat, mint a Seherezádé, a Macska vagy éppen a Fiorella. A nézők kifejezetten szeretik ezeket a sorozatokat, ami jót tesz a Tényeknek, hiszen megkaphatná a sávot 12 százalékos közönségaránnyal is, amire ha hat-hét százalékot rápakolok, akkor 19 lesz max, de ha 16 százalékkal kapom, akkor menten 23 százalékról beszélünk. És ez, bármennyire is fájó vagy furcsa, de a tartalomtól független - hozott a Tények magasabb nézettséget gyengébb tartalommal, és alacsonyabbat olyannal, amit nagyon erősnek véltünk. Ez szerintem az online újságírásban is megvan, tuti fordult már elő, hogy egy cikkről azt hitték, szétolvassák, mégsem kattintottak rá, mert nem volt jó a cím, vagy a kép, vagy nem jó helyen volt a címlapon - ez mindenkit zavarna. 

Mit lehet tenni a nézők elvándorlása ellen? 

Amikor évekkel ezelőtt külföldi tévések jártak nálunk, és azt mondtuk nekik, hogy már nincs 30 százalékos közönségarány, csak 28, nem értették, miről beszélünk. “A 28 százalékos piaci részesedés az rossz?” - kérdezték. A német tévében akkor már örültek egy két számjegyű közönségaránynak főműsoridőben. Néhány év múlva mi is elérünk ide, a két nagy tévé nézettségének, közönségarányának csökkenése megáll. Ez viszont egy hosszú folyamat lesz, abban biztos vagyok, hogy még jó ideig ez a két nagy tévé határozza meg a magyar nézők estéjét. Az viszont már most észrevehető, hogy a trendek megváltoztak, gyorsabban fordulnak, mint korábban, amikor egy műsor nézettségének csökkenése egy másfél-két éves folyamat volt. Ma ez már hetek vagy hónapok kérdése.

Kotroczó Róbert, az RTL hírigazgatója elmesélte nekünk, hogy amikor a Tények átkerült hatra, és hozni kezdte a számokat, kivártak és figyeltek – majd léptek, és a híradójukat ők is eltolták fél órával. Azóta a Híradó nézettsége emelkedik, 18–49-ben rendszeresen veri a Tényeket, aminek a nézettsége stagnál. Most nem önöknek kellene lépni valamit?

Ha megnézzük az RTL Klub nézettségét, és most nem egy műsort emelnék ki, hanem a csatorna egészéről, akkor az látható, hogy a nézettségük nem nő, sőt folyamatosan csökken. Az elmúlt tíz évre jellemző, hogy mindkét nagy kereskedelmi tévé helyezkedik, és szatellitcsatornákat igyekszik felépíteni, mert a piac nagyon telített lett. Száznál is több magyar nyelvű csatorna érhető el jelenleg, ezzel a piac borzasztóan fragmentálódik, hiszen bármilyen kis adóról is beszélünk, 0,1 százalékot mindegyik elvisz. Ha ebből lenne mondjuk öt, az nem lenne releváns, de ha van hetven, az már más tészta. Ez egyébként egy természetes folyamat, amivel semmi baj nincsen, fejlődik a tévézés. Amikor a Naplót kezdtem, az első adás, amiben dolgoztam, 52 százalékos közönségaránnyal ment vasárnap. Amikor először vezettem a műsort, aggódtam, hogy vissza fog esni, erre 52,6 százalék volt. Innen jutottunk el oda, hogy ha egy műsor főműsoridőben megugorja a 20 százalékot, akkor az már jónak számít.

De menjünk vissza csak öt-hat évet, mindkét csatorna nagy showműsora tudott hozni 30-40 százalékot. Ma főműsorban szinte nincs is olyan műsor, ami ezt eléri. A Híradóra visszatérve, ha a tartalmat összehasonlítjuk, van egy olyan hat-nyolc perces hardcore politikai blokkjuk, amikor a tartalom markánsan elválik egymástól. Az, hogy ők miért ezzel foglalkoznak, az rájuk tartozik, ők tudják, mit, miért csinálnak. Én a Tények pozíciójának stabilizálását úgy képzelem el, hogy olyan közéleti riportokat adunk, amelyek az emberek mindennapjairól szólnak. Alapvetően ugyanis a politika nem kampányhelyzetben nem érdekes. A politika akkor érdekes, ha botrány- vagy kampányhelyzet van. Az, hogy mi történik az EU-ban, a tömegmédiumok fogyasztói számára - sajnos - teljesen érdektelen. Nem foglalkoznak vele, passzívak, ez derül ki a választási részvételekből is.

Ez igaz, de itt most nem az EU-ról van szó, hanem például Mészáros Lőrinc elfelejtett egymilliárdjáról és társairól.

Ezek a hírek nálunk is megjelennek, mellettük pedig olyan, saját infók, amiket több médium, többe között az Index.hu is átvesz. Ilyen volt pl. az a riportunk, ami arról szólt, hogy csaknem egymillió beteg személyes adata kikerült a netre, vagy a kórházban megvert férfi esete, meg a reptéri taxishiénák ügye. Mi ilyen tartalmakat akarunk és fogunk is előállítani. A krimivonalat nem lehet kihagyni a műsorból, viszont a cél az, hogy a már említett, közéleti témákat feldolgozó, oknyomozó munkát igénylő anyagok markánsan megjelenjenek a műsorban, mert erre igenis van igény. Mi is feldolgoztuk a tapolcai választásokat, a fideszes ügyeket, de nem feltétlenül hiszek a személyeskedésben, abban, hogy a hírműsorokat adok-kapokra kellene használni. Abban hiszek, hogy ami releváns, az kerüljön is képernyőre.

Ezek szerint az RTL erre használja a hírműsorát?

Ezt ön mondta, nem én, de láttam már ezt leírva. Én a Tényekről szeretnék beszélni, ami egy nem politikai célokat szolgáló, széles spektrumot megszólító hírműsor.

Oknyomozó műsort, mondjuk egy Házon kívülre hajazót nem akarnak csinálni?

Egy arra hasonlítót semmiképpen, de egy jó riport- vagy oknyomozó műsort, igen.

A Házon kívül nem jó?

Nincsen vele semmi baj, csak el szeretném kerülni az állandó összehasonlítást. Ha már mindenképpen viszonyítási alapot keresünk, akkor egy Napló típusú műsorhoz nagyon szívesen hoznék össze egy csapatot. Ez nyilván pénz kérdése. A gazdasági válság óta egyre kevesebb pénz jut az olyan műsorokra, amik folyamatosan időt, emberanyagot, kamerát, stb. igényelnek. Én azon leszek, hogy ha lehetőségem lesz rá, hozzak be olyan riportműsorokat, beszélgetős tartalmakat, akár dokusávot, amire szerintem szüksége, igénye  van a nézőnek. A TV2 palettájára a Jóban-Rosszban, Az ének iskolája vagy a Sztárban sztár mellé simán fel kell férnie ilyen tartalmaknak is, és utána a néző legfeljebb majd azt mondja, hogy látott egy jó beszélgetős műsort fél 12-től a TV2-n, a kritikusok meg bevésnek érte egy piros pontot, és nem azt írják, hogy micsoda szar megy már megint a TV2-n. Most, hogy egy pici ráhatásom van a dolgokra, ezt fogom erőltetni, amin persze nem csodálkozik senki, mert riporterként kezdtem, és engem az ilyen műsorok érdekelnek.

És ha rövidebb lenne a Tények?

Nyilván jobb lenne. Nézettségben bizonyosan. Persze tudom, hogy egy műsor hosszát több tényező határozza meg, és mivel jelenleg a Tények a TV2 legnézettebb műsora, ha nem számítjuk az olyan nagyszabású produkciókat, mint a Rising Star vagy a Sztárban sztár, így érthető, hogy nagyon sokan szeretnek alatta, és körülötte is hirdetni. Ez egy nagyon értékes felület, jogos és nyilvánvaló igény a kereskedelmis kollégáimtól, hogy ha van már van a TV2-nek egy ilyen erős brandje, azt minél hosszabban tartsuk a képernyőn. Van ennek határa, hogy meddig lehet ésszerű, egészséges kereteken belül nyújtani egy hírműsort.

A hosszabb Tényeket csak gazdasági szempontok indokolják?

Nézze, ez a szakma, a televíziózás, rengeteg változáson ment keresztül az elmúlt években. Amikor én kezdtem, lassan húsz éve, még voltak műfaji határok, szabályok, egy hírműsornak hírsorrendje volt, belpol, gazdaság, külpol, bűnügy, sport, kis színes, időjárás, stb, de ma már ilyen nincsen. Ma minden a feje tetejére állt, eltűntek a műfaji határok. Régen egy politikai műsort vezető személyről elképzelhetetlen volt még csak feltételezni is, hogy egy showműsorban szerepeljen. Elvesztette volna a hitelét. De nemcsak ez változott, nincs már órás-félórás kezdés, öt perceket is csúszhat az adások kezdése. Eltűntek azok az alapok, amikről azt hittük, hogy stabilan lehet hozzájuk viszonyítani. Pont ez ismerhető fel a hírműsorokban is: a tartalom és a hossz is flexibilis lett. Tulajdonképpen bármivel tudunk kezdeni, olimpia idején sporttal, nyilván, ha beüt a gazdasági válság, akkor gazdasági blokkal és így tovább. Meg kellett tanulnunk, hogy minden nap másnak van hírértéke, minden nap más a vezető hír, nem ragaszkodhatunk mereven az előre elképzelt blokkokhoz. Öt év múlva biztos megint másképpen fogjuk szerkeszteni a hírműsorokat. Az online sajtó is ugyanilyen változásokon megy át.

A Napló megszűnése mennyire ütötte szíven?

Fájt a dolog, már csak azért is, mert én a TV2-ben, a Naplóban lettem ismertebb riporter, ott futhattam ki magam először, ez volt az alma materem. Itt lettem először tévés műsorvezető, itt csinálhattam meg először azokat a riportokat, amik fontosak voltak nekem. A Napló megszűnésével ráadásul olyan kollégáimnak, felkészült, jó szakembereknek kellett távozniuk a tévétől, akik fontosak voltak nekem. Ma már nem tudok ez ellen tenni, a Napló a műfaji jellegéből következően egy drága műsor, de azon vagyok, hogy valami hasonló készülhessen a TV2 felületein.

Ezzel a pozícióval felért a karrierje csúcsára. Innen feljebb van még? Szeretne feljebb jutni egyáltalán?

Én soha nem akartam feljebb kerülni. Nem úgy képzelem el az újságírói pályámat, hogy mindig csak feljebb és feljebb. Nagyon korán, huszonévesen kerültem egy országos riportműsor műsorvezetői székébe. A Magyar Rádióból jöttem, és amikor felkértek a tévéműsor vezetésére, azonnal felhívtam a rádiós tanáraimat, mentoraimat, hogy lehet-e nekem ilyet elvállalni, vezethetek-e én huszonakárhány évesen hírműsort a tévében. A rádióban ugyanis nem habkönnyű médiasztárocskákat neveltek, ott arról volt szó, hogy oké, riporter akarsz lenni, akkor tessék kimenni a terepre tudósítani évekig. Utána elkezdhetsz szerkesztgetni, a Krónikában csinálhatsz esetleg egy háttérbeszélgetést, és ahhoz, hogy valaki elérjen egy műsorvezetői pozícióba, ahhoz kellett minimum egy évtized. Akkorra volt meg az a hiteled, hogy a néző elhiggye neked, hogy amit kérdezel az valós kérdés.

Néha engem is megrémít, milyen gyorsan jöttek az életemben a sikerek, milyen gyorsan lettem ismert ember, viszont soha nem könyököltem, nem mentem a főnökeim nyakára. Vannak a szakmában ilyen kollégák is, akik felfelé nyalnak, lefelé taposnak, de én nem ez a fajta ember vagyok. Vidékről, panelból jöttem, a szüleimtől alázatot tanultam. Engem megtaláltak a feladatok, nem pozíciókban gondolkodom, nem két évre tervezek, hanem van előttem egy kép, amin ott sorakoznak a feladatok, amiket meg akarok csinálni. Most 39 éves vagyok, és eljutottam oda, hogy egy nagyjából hatvan fős szervezetet irányítsak, ami nekem óriási megtiszteltetés. Amikor felkértek, hazamentem, és átgondoltam, hogy mostantól ha tetszik, ha nem egy rakás ember sorsáról, ambíciójáról, karrierjéről kell döntenem. Elsősorban azt kellett tisztáznom magammal, hogy van-e ehhez megfelelő tudásom, bölcsességem, bátorságom. Nem a pénz, nem a pozícióval járó előnyök érdekelnek, ezek másodlagos dolgok. Eddig könnyű volt jófejnek lennem mindenkivel, ezután jön a keményebb része. Felkészültem rá.

Meddig lehet ezt a két melót, az aktuális műsorok vezetését és a Tények műsorvezetését egyszerre csinálni?

Csak elsőre tűnik bonyolultnak. Annak is van előnye ha egy személyben koncentrálódik sok minden de persze szükségem lesz valakire, aki az operatív teendőkbe besegít. Ezeket egyébként reggel 8 és délután négy között végzem, utána a Tényekkel foglalkozom.

Látható nyoma van már a tevékenységének?

A Tények az utóbbi hetekben több témában újra hírforrás lett, erre büszkék vagyunk a kollégáimmal együtt. A Mokka átlagos közönségaránya 18-20 százalék között mozgott, viszont volt egy fél hét és 7 között képernyőre kerülő Tények, ami 30-40 százalék között futott. Butaság lett volna műsoron kívül hagyni, így áttettük a Mokka kezdését 6:25-re, beköszönnek a műsorvezetők, majd jön a hírműsor, a Mokka részeként. A közönségarány átlagosan 4-5 százalékkal nőtt. Ez pusztán egy szimpla kereskedelmi tévés fogás volt. De azért vannak még ötleteim, amikkel még izgalmasabbá lehet tenni a hírműsorainkat.