Könyörögtem, hogy bezúzhassak egy koponyát

Nem ez az első olyan szereped, amiben zombikkal van dolgod. Ennyire szereted a műfajt?

A Quarantine 2-ben láttam először zombit, fura volt, de színészként az a dolgod, hogy azzal játssz, akit melléd raknak. Mindenkinek megvan a maga zombiképe, abban a filmben sokkal mozgékonyabbak voltak az élőhalottak, nagyon fura dolgokat csináltak a testükkel. Azért imádtam azt a melót, mert nem volt dublőröm, és a legmeredekebb dolgokat is nekem kellett megcsinálni. Nagyon élveztem, véres és erőszakos volt, az egyik forgatási nap végén annyi zúzódás volt rajtam, hogy meg sem tudtam számolni, de semmi pénzért nem hagytam volna ki.

A Fear The Walking Deadben sokáig nem kellett fizikálisan nagyon megterhelő jeleneteket forgatnom, és napokon át könyörögtem az íróknak, hogy hadd rohangálhassak már végre, nem azért járok a konditerembe minden nap, hogy kis virágos szoknyában üljek a sarokban. Csak egy koponyát hadd zúzhassak már be! – ilyenekkel mentem az agyukra. Rémesen idegesítő tudok lenni ilyenkor, lehet, belefáradtak, mert mostanára már kaptam pár olyan jelenetet, amiben zombikat ölhettem.

Nem féltél a rajongóktól? A The Walking Dead-univerzum rajongói elég vérmesek.

Nézd, 100 random összeválogatott emberből legalább háromnak mindenféle bajaik vannak a világgal, és haragszanak mindenkire. Ha mindezt magadra veszed, este sírva fekszel le, harmadnap meg öngyilkos hajlamaid támadnak. Lekopogom, de eddig nagy mákom van a rajongókkal, nagyon pozitív a hozzáállásuk, nem igazán trollkodnak szét a Twitteren vagy az Instagramon, és akivel személyesen találkozom, az is nagyon kedves hozzám. Velem nincs bajuk, sőt, minél többször szeretnék látni Ofeliát a képernyőn, ami kicsit legyezi a hiúságomat. A gyűlölködőkről meg csak annyit, hogy ők is nézik a sorozatot, hiszen anélkül nem tudnak véleményt formálni…

Dehogynem…

…jó, akkor olyan véleményt, aminek alapja is van. Márpedig ahhoz, hogy sikeres legyen a sorozat, kellenek a nézők. Persze ezzel nem mondtam újat, de azok, akik gyűlöletből nézik, ugyanúgy beleszámítanak a nézettségbe, mint azok, akik nem. Színészként pedig úgy gondolom, hogy igenis menő dolog az, hogy vagyok olyan hatással a nézőkre, hogy leüljenek, és véleményt fogalmazzanak meg arról, amit csinálok.

Mennyit tud Ofelia az apja múltjáról? 

Semmit. Burokban nevelkedett, megvédték minden kellemetlen, rossz, szörnyű dologtól, annyit tudott csak, hogy elmenekültek El Salvadorból, mindent maguk mögött hagytak és kész. Nemrég ment le az a rész a tévében, amiben egy flashbackben az anyjával pont erről beszélget, „azért menekültünk el, hogy te biztonságban nőhess fel”, satöbbi. Jó nagy pofáraesés volt az első évad végén, amikor a szeme láttára kínzott meg egy embert a jóravaló fater. Meg is borult egy kicsit tőle, aztán ahogy a második évadban egyre többet tud meg az apjáról, és látja, hogy nem úgy viselkedik, ahogy ő azt megszokta, egyre rosszabbul érzi magát.

A hajón a karaktered Nickkel bandázik össze leginkább. Miért?

Mert korban is közel állnak egymáshoz, és bizonyos tekintetben a múltjukban is van hasonlóság - Nicknek ott a trauma az apja elvesztése miatt és a herointól való menekülés, Ofeliát pedig az a burok nyomasztja, amiben a szülei tartották. A két dolog persze más, de a rájuk gyakorolt hatás hasonló. Egymásban keresik a vigaszt valamilyen szinten, és rádöbbennek, hogy hasonlóan vélekednek a többi emberről. Nick ráadásul nagyon erős, hiszen lejött a drogról, és mivel jó emberismerő, látja, hogy Ofeliának nagy szüksége van egy barátra. Az a gesztus, amikor Nick rózsafüzért keres a lánynak, nagyon megható.

Nem volt benned, hogy ebből még lehet valami több is? Mármint a két karakter között.

Dehogynem, az évad első fele egyértelműen arra haladt, és eleve, a lakosság java része halott, nem lehet válogatós az ember. Azóta más irányba haladt a történet, de mit lehet tudni, ahogy szétszedték a csapatot, úgy össze is hozhatják őket. Mondjuk elsősorban azt szeretném, hogy a karakter teljes átalakuláson menjen át, mert amikor megismerjük, ő a tipikus penészvirág, aki az anyja szoknyája mellett ülve, frissen vasalt ruhában kötögeti át a szombat estét, én meg egy nagyon tökös csajt szeretnék már látni, mert benne van a karakterben bőven.

Mennyivel előre kapod meg a forgatókönyveket?

A forgatás előtt két nappal. Komolyan. És arról sem szólnak előre, hogy meghalsz-e, olvasod, és rájössz. Rendszeresen be kell rúgatni a producereket, hátha elárulnak valamit a jövőnkről, de jól bírják a piát, még semmit nem tudtam kiszedni belőlük. Ha akarnék, sem tudnék spoilerezni.

Szeretnéd, ha a két sorozat karakterei összetalálkoznának?

Hát persze hogy szeretném, már azelőtt rajongó voltam, hogy kiválasztottak volna a szerepre. A rajongók is erről fantáziálnak,  mindenki szeretné, de egyelőre, legalábbis amennyire én tudom, ez nincs tervbe véve. Nem lenne egyszerű egyébként, mert a Fear időben még mindig nem érte be a The Walking Dead elejét sem, Rick nálunk még javában kómában van. Pedig milyen jó lenne, ha egyszer csak Carol vagy Daryl elsétálna az autóm mellett valamelyik jelenetben, nem? Megállnék, és elmennék közösen gyilkolni. Mint Mansonék. Céltalanul, csak úgy.

Tudom, tudom, nem vagyok normális, de imádom a vér látványát.

A szüleim tehetnek róla – ne tessék a kétéves gyereket leültetni Az ördögűző elé, mindenki jobban jár.

Ha már itt tartunk, melyik a kedvenc horrorfilmed?

Az ördögűzőt imádom, de amitől a mai napig libabőrös leszek, az A ragyogás és a Wolf Creek. Utóbbi elképesztően ijesztő, nem tudom láttad-e, egy ausztrál sorozatgyilkosról szól, és én biztos vagyok abban, hogy igaz történet, a világ tele van elmebetegekkel. Ha már meg kell majd halnom, inkább egyen meg egy cápa, ne egy ilyen aberrált alak csorgassa rám a nyálát. Jézusom, milyen dolgok jutna eszembe délelőtt tízkor. Mondjuk egy jó, igazán jó horrort szívesen megnéznék már. Mint a 28 nappal később. Az nagyon fasza volt.

Nézd meg az Eden Lake című angol horrort.

Az miről szól? Nem ismerem.

Egy pár elmegy egy kis tó mellé romantikus piknikre, de a helyi gyökerek nem hagyják őket. Nagyon erős a főszereplő csaj karaktere.

Oké, ha lesz időm, megnézem.

A szereposztásnál jól jött, hogy vérszomjas vagy?

Igen is, meg nem is, mert a szerepre úgy jelentkeztem, hogy felhívott az ügynököm, hogy tudja, mennyire bele vagyok gárgyulva az ilyen filmekbe, és hogy mennyire szerettem volna bekerülni a The Walking Deadbe, és van itt valami, ami nem a The Walking Dead, de… Én meg nem értettem semmit, most akkor TWD vagy nem? Nem, de… És ez a de, ez halálra idegesített, mert fogalmam nem volt, mire jelentkezem,  a meghallgatáson sem árulták el. Amikor megkaptam a szerepet és kiderült, mire kell aláírnom,

az volt az első kérdésem, hogy lehet az én fegyverem egy balta?

Milyen elvárásaid voltak a sorozattal kapcsolatban?

Ismerve a világot, de anélkül, hogy konkrétumokat tudtam volna a társsorozatról, azt vártam, hogy a főszereplők közül valaki meghaljon, de tök váratlanul, aztán azt, hogy a társaság szétszakadjon, vagy éppen ellenkezőleg, ez a halál szorosabb kapcsolatot alakítson ki a többiek között, számítottam minimum egy szerelmi szálra, és arra is, hogy egyszer majd csak megállapodunk valami biztonságosnak tűnő helyen. Eddig nagyjából bejött minden.

Miért szeretik a nézők az ilyen sorozatokat?

Mert mindenkit érdekel a halál, ilyenek vagyunk. Nem speciálisan a zombik, hanem az, ami megtörténhet, és ehhez elég csak körbe nézni a világban, elképesztően durva dolgokat lehet látni. A szenvedés köt össze minket, bármilyen furcsa is, mert a humorérzékünk lehet más, de a félelem, na az ugyanolyan mindenkiben.

A sorozat társalkotójával, a The Walking Dead-univerzumot megalkotó Robert Kirkmannel beszélgettél a szerepedről?

Hát nem nagyon, mert kicsit meg vagyok szeppenve a környezetében. Rém kedves pasi, de tényleg, viszont nagyon ritkán szólal meg, és akkor sem mond sok mindent, ráadásul elég nagydarab pali. Szerintem sík hülyének tart, mert ha megjelenik, akkor megbámulom, és kuncogok, mint egy tinilány, de egy szót sem szólok, bezzeg amikor már nincs a közelemben, akkor kismillió dolog eszembe jut, amit meg akartam tőle kérdezni. Rám néz, én meg röhögök, de ilyen idióta hangon, elképesztő. Telefonon nagyon jót beszélgetnénk.

Miért van ilyen hatással rád?

Mert egy zseni, és mert óriási nörd vagyok. Imádom a képregényeket, az a füzet például, amiben Superman először hal meg, az az eredeti csomagolásában figyel a polcomon.

Ha megválaszthatnád, hogyan nyírnád ki a karakteredet?

Nagyon bejött, ahogy Tyreese-t kiírták a The Walking Deadből, az nagyon szép, felemelő halál volt, illetve ez most nagyon hülyén hangzik, arra gondolok, hogy mindenkitől el tudott köszönni. Nekem ez nem lenne elég,

én egy teljes flashback-epizódot akarok, ami csak rólam, szól. De maga a halál az legyen rémesen erőszakos,

mit tudom én, robbanjak fel, vagy ilyesmi.

A Fear The Walking Dead második évadának záróepizódjait az AMC vetíti ma este.