Ezeket a sorozatokat szerettük 2016-ban

455+760. Ez, kérem szépen, a 2016-os évben a tévében és streaming-szolgáltatóknál bemutatott sorozatok (455) és reality/vetélkedő/showműsorok száma csak az angolszász piacot tekintve. A 760 realityt hagyjuk, koncentráljunk a sorozatokra, ahol a 455-ös, egészen döbbenetes szám szinte lehetetlenné teszi, hogy ezt bárki is befogadhassa, ha csak átlag 10 epizóddal számolunk (a mi két nagy kereskedelmi tévénknek megfeleltethető NBC, ABC, CBS, Fox és CW sorozatai általában 22-24 résszel operálnak évadonként, de a kábeltévéken és a streaming-szolgáltatóknál inkább a 6, 10, esetleg 13 vagy 16 epizódos struktúra a gyakori) akkor is 4500 epizódról beszélünk, ami bruttó 187 és fél nap, azaz jó, nem lehetetlen megnézni mindet egy év alatt, de nagyon macerás lenne.

A lényeg, hogy a sorozatipar elképesztő előretörését tapasztalhatjuk meg, amit az támaszt alá leginkább, hogy 2002-ben egy év alatt mindössze 182 sorozatot mutattak be ugyanezen a piacon. Az okok nyilvánvalóak: a szélessávú internet elterjedésével és árának csökkenésével vagy legalábbis megfizethetőségével értelme lett a csak az interneten sugárzott tartalomnak is, amihez hozzá kell tenni a mobilinternet áttörését, amit viszont a megfelelő eszközök megjelenésének (okostelefon, tablet) köszönhetünk. Ha nagyon patetikusan akarnák fogalmazni, akkor kösz Apple, a 2007-ben bemutatott Iphone nélkül most nem lenne Stranger Things a Netflixen.

A sorozatok ilyen áttöréséhez az kellett, hogy a becsontosodott amerikai rendszerben (országos tévék - sima kábeltévék - fizetős kábeltévék) megjelenjenek az olyan alternatív szolgáltatók, mint az eredetileg online videotékának induló Netflix, ami 4,5 milliárd dollárt költ csak tartalomfejlesztésre (sorozatokra és filmre), az online könyváruházból a világ legnagyobb boltjává váló Amazon, aminek tartalmait ma már legálisan havi 1000 forintért mi is élvezhetjük, vagy a Hulu, ami az NBC, az ABC, a Fox és a Warner közös, online biznisze, és arra találták ki 2006-ban, hogy vissza lehessen nézni rajta az országos tévék sorozatait. Mára mindhárom cég gyárt sorozatokat, nem is egyet, és nem is olcsókat. Mellettük megjelentek az olyan kisebb tartalomgyártók is, mint az Audience Network, a Crackle vagy az Epix. 

Óriási tehát a zaj, a minőségi tartalmat kiválasztani belőle olyan feladat, mint hatvan, egyszerre zenélő thrashmetálzenekart hallgatva kiszűrni azt az ötöt, amit érdemes meghallgatni. Megkérdeztük az Index újságíróit, nekik hogyan sikerült megtalálni az Anthony Hopkins-alakú tűt a szénakazalban, azaz sorba kellett rakniuk idei kedvenc sorozataikat. Az összesített lista tíz sorozatából 3-3 jön az HBO-tól és a Netflixtől, kettőt ad az FX nevű amerikai kábeltévé, egyet-egyet pedig a SyFy és a Hulu. Ha a húszas listát nézzük, a helyzet nem sokat változik, nálunk az HBO hét szériával, második a Netflix (5), harmadik az FX (4), a SyFy, a Hulu, a Showtime és az Amazon pedig 1-1 darabbal került fel a listára. 

10. House of Cards (Kártyavár) (Netflix)

A Kártyavár első két évada zseniális volt. Annak, aki nem látta brit eredetit, meg még nagyobbat ütött Frank Underwood története, ami az amerikai nagypolitikát, pontosabban a színfalak mögötti, késhegyre menő, mindenkin átgázoló hatalomharcot mutatta be, azt, ahogyan a politika valóban (?) készül, de legalábbis picivel mindenképpen hitelesebben mint Az elnök emberei annak idején. A főszereplő Kevin Spacey és a feleségét alakító Robin Wright kivételesen jó a sorozatban, és arról már nem ők tehetnek, hogy amint FU (nem véletlen a név) igazi hatalomba kerül, a sorozat átmegy egy egyre kínosabb, a valóságtól messze elrugaszkodó politikai szappanoperába, és a történetet még Trump elnökké választásának fényében sem lehet igazán komolyan venni. Szórakozásnak viszont elsőrangú. Az évadról itt írtunk kritikát.

9. 11.22.63. (Hulu)

A dátum (mert a cím az) ismerős lehet azonnal, és nem véletlenül. A Kennedy-gyilkosságra, a JFK elleni merényletre utal. A sorozat alapjául szolgáló regényt Stephen King írta, és arról szól, hogy egy tanárember (James Franco) rálel egy időkapura a helyi bisztróban, amin keresztül vissza tud menni az időbe, pontosabban 1960-ba, és három évet várva (mert nem lehet adott időpontra visszamenni, csak egy 1960-as napra) megakadályozhatja a merényletet. Amellett, hogy az időutazós sorozatok mindig viccesek valahol, ez még izgalmas is tudott lenni, és ha mindenféle időparadoxont nem számítunk, és csak a hatvanas évek Amerikáját nézzük, benne meg James Francót, máris jól járunk. Az évadnyitó epizódról itt írtunk.

8. The Expanse (SyFy, Netflix)

A SyFy-t rendszeresen vádolják azzal, tök jogosan, hogy a Battlestar Galactica óta nem volt egy épkézláb sorozatuk (nem, a Caprica nem volt az sajnos), na erre cáfol rá az Expanse. Egy James S. A. Corey álnév mögött dolgozó írópáros 2011 óta írja a Térség történetét, ami egy olyan jövőben játszódik, amiben az emberiség a Naprendszert már kolonizálta, de a csillagközi űrbe még nem lépett ki, a Föld, a Mars és az aszteroida-öv kormányai között egyre nő a feszültség, és ha ez nem lenne elég, egy külső fenyegetés mindent megváltoztat. A regényfolyam jelenleg az 6. kötetnél tart, és a lendülete cseppet sem lankad, sőt, egyre jobbak a sztorik, a karaktereket meg nem lehet nem szeretni. Na ebből a regényciklusból forgatott a SyFy sorozatot, egyelőre egy évad ment le belőle, a második 2017 elején érkezik.

7. The Americans (Foglalkozásuk: amerikai) (FX)

Az egyik legjobb dráma, ami ma a tévében látható. Egy orosz kémházaspárról szól, akiket alvó ügynökként átdobtak az USA-ba, ahol középosztálybeli amerikaiakként élnek a kertvárosban, két gyerek, ház, két autó (kutya nincs), és közben mindenféle küldetéseket hajtanak végre a KGB-nek. Aztán besokallnak, a faszi ezért, a nő azért, és a dolgokat bonyolítja a szomszédba költöző, pont szovjet kémekre vadászó FBI-ügynök, aki meg egy orosz nagykövetségi csajba szeret bele, szóval nem egyszerű az alapfelállás, de állati jó a történet. Megkapjuk a nyolcvanas évek paranoiáját mindkét oldalról, sem az amerikai sem a szovjet módszerek nincsenek piedesztálra emelve, a jelmezek, a frizurák, a színészi játék (Matthew Rhys és Keri Russell a két főszereplő) és a forgatókönyvek viszont olyat ütnek, hogy Reagan mosolya adja a másikat.

6. BoJack Horseman (Netflix)

Erről Sajó kolléga így emlékezett meg a comment:com-on: Ahhoz képest, hogy az ezredforduló környékén mennyi felnőtt tematikájú animációs sorozat indult, és mennyi maradt fent azóta (South Park, Family Guy, Aqua Teen Hunger Force), a BoJack Horseman kifejezetten bátor próbálkozás a Netflixtől. BoJack egy teljesen demotivált, kizárólag a múltjából élő figura, aki egy béna kis sorozatnak köszönhetően egy életre Beverly Hills tetején maradt. Ennek a nihilnek a megtörésével próbálkozik a sorozat, amikor valahogyan BoJack karrierjének beindításán kezd el mindenki dolgozni. Itt jön képbe a Két pasi és egy kicsiből való transzformáció Entourage-ba meg Kaliforgiába. Egy ideig nagyon indokolatlannak tűnt, hogy ugyan ezt mi a francért kell animációval megcsinálni, ami egyébként is csak a nagyon népszerű állatfejű emberek gimmick kimaxolása az Ugly Americans stílusában. Aztán persze kiderült, hogy az állatos gimmick nem kizárólag a megúszós poénok miatt lett kitalálva, akad bőven poén BoJack körül.

5. Silicon Valley (Szilícium-völgy) (HBO)

Az igazi nörd/geek-komédia annyira anti-polkorrekt és néha olyan tuskó tud lenni, hogy az HBO-n kívül nem is nagyon lehet elképzelni másik adón. Egy techstartup története, és miközben bemutatja, milyen akadályok tornyosulnak egy ilyen cég előtt, beszól mindenkinek a Google-től Elon Muskon át az Apple-kultuszig. Nagyon-nagyon vicces és meredek sorozat, az a Mike Judge az alkotója, akinek a Beavis and Butt-Head című állatságot, és a lassan dokumentumfilmnek is minősíthető Idiocracyt (Hülyék paradicsoma) köszönhetjük. A sorozat harmadik évadáról itt írtunk kritikát.

4. Stranger Things (Netflix)

Ez a sorozat azoknak mond többet, akik ismerik a nyolcvanas évek gyerekekkel forgatott kalandfilmjeit és nagy Spielberg-rajongók, mert szinte minden másodpercben látnak/hallanak valamit, ami ezekre a filmekre emlékezteti őket. Ez nem azt jelenti, hogy aki 1990 után született, az ne nézze meg, sőt, neki más szinten lesz maradandó élmény a sorozat, amiben egy csapat gyerek igyekszik kinyomozni valamit, miközben a háttérben valami nagyon gonosz les rájuk. A gyerekszínészek kivétel nélkül nagyszerűek a sorozatban, simán lejátsszák a képernyőről a melléjük pakolt felnőtteket, akik között Winona Ryder is ott van, és pompásan alakítja a szépen lassan becsavarodó anyát. Az évadról itt írtunk kritikát.

3. Westworld (HBO)

Az újabb Trónok harcának szánják a hetvenes évek egyik emlékezetes sci-fijén alapuló sorozatot, amiben egy emberszabású robotokkal benépesített vidámparkban egyre furcsább dolgok történnek a műemberekkel. Nem akarunk spoilerezni a sztoriról, mert azzal elvesszük a felfedezés élményét a nézőtől. Azoknak ajánljuk, akik szeretnek közösen nyomozni egy sorozat szereplőivel, akik képesek apró jelekből nagy teóriákat gyártani a következő epizódra várva, és akik szeretik a Losthoz hasonló rejtélyeket - igaz, itt válaszokat is kapunk, nem csak jegesmedvét egy trópusi szigeten. Anthony Hopkins, Evan Rachel Wood, Thandie Newton, Ed Harris, Jimmi Simpson és Jeffrey Wright nagyon jó benne. Az egész évadról készítettünk egy podcastot, amit itt lehet meghallgatni.

2. The Night Of (Aznap éjjel (HBO)

Nem sokkal ugyan, de lemaradt az első helyről az HBO közel hat éven át készülő története, amit annak idején még James Gandolfini producerkedése mellett kezdtek el fejleszteni egy brit sorozat remake-jeként. Aztán szegény Gandolfini (aki főszereplő is lett volna), meghalt, a helyére John Turturro érkezett (vele itt interjúztunk), a sztorit pedig átírták, de nem baj, mert a végeredmény egy zsigerekig hatoló sztori lett, ami megmutatja, mi lesz veled, ha bekerülsz az igazságszolgáltatás lassan őrlő malmaiba, ahol senkit nem érdekel, hogy bűnös vagy-e vagy ártatlan. Aki szereti a lassan kibontakozó, de annál jobban ható történeteket, és nem bánja, ha az egyik főszereplőn kívül nem sok színészt ismer fel, kezdjen bele.

1. American Crime Story - The People v. O.J. Simpson (Az O.J. Simpson-ügy) (FX)

Aki kihagyta, sürgősen pótolja. Itthon a FOX adta, de nem javaslom a szinkronos verziót, mert rengeteget elvesz az élményből. A 10 részes évad arról az 1994-es perről szól, amiben O.J. Simpson egykori amerikaifutballistát állítottak bíróság elé exfelesége és egy férfi meggyilkolásáért. A per nálunk nem mindenkinél ütötte át az ingerküszöböt de az USA-ban túlmutatott egy sima gyilkossági ügyön, a faji kérdések, a fehér rendőrök és a fekete lakosság szembenállása (két évvel vagyunk a Rodney King-balhé után) teljesen más dimenzióba helyezte az ügyet. Az FX minden apró kis részletre odafigyelő, zseniális szereposztással (Sterling K. Brown, Kenneth Choi, Cuba Gooding Jr., Bruce Greenwood, Nathan Lane, Sarah Paulson, David Schwimmer, John Travolta, Courtney B. Vance) operáló, nagyszerű forgatókönyvekből építkező sorozatot készített az ügyből, amit eddig 9 Emmy-díjjal jutalmaztak. A Csubakka-védelem is látható benne! A sorozat első részéről itt írtunk, a teljes évadról pedig itt lehet olvasni a kritikánkat.