Koronavírus adatok

2021. dec. 02.
Oltottak Kórházban Elhunytak Fertőzöttek
Ferenc, Olívia
2 °C
5 °C

Ön ismeri a saját családját?

2017.01.21. 21:03

Oláh Katalin éppen következő filmje témáján gondolkodott, amikor egyszer csak meglátott az Indexen egy cikket. A csillagos házakról szólt, és azokról a zsidókról, akik annak idején a csillagos házakba zsúfolva várták sorsukat a háború alatt. Megdöbbenve fedezte fel a cikkben anyukáját, Oláh Zsuzsát, olyan történetek keretében, amikről addig fogalma sem volt.

Mint elmondta, néha beszéltek ezekről a dolgokról otthon, sőt apja is készített már egy dokumentumfilmet a gettóról, de ők gyerekként sosem kérdezték anyjukat a történetéről. „Mivel nem kérdezték, nem meséltem” – adja meg Oláh Zsuzsa a magyarázatot arra, hogy miért nem beszélt sokat otthon a csillagos házról. Oláh Katalin számára aztán az újságcikket elolvasva szép lassan kiderült: anyjának a története olyan erős, hogy tulajdonképpen arról kellene filmet készíteni. Így született meg a Beágyazott emlékeink.

„Ez most a mi történetünk, de lehetne a tiétek is” – mondja a rendező, aki szerint a dokumentumfilmben leginkább az emlékezés folyamatát akarták feltárni, és rávilágítani arra, hogy a legtöbb ember még a saját családja történetével sincs tisztában. Ahogyan ők sem voltak. Oláh ugyanazt teszi, amit mi is annak idején: visszaviszi édesanyját abba a Csanády utcai csillagos házba, ahová négyéves korában, a háború alatt került.

Minket ide költöztettek a harmadik emeletre a csillagos házak kijelölése után. Itt laktunk, az anyám, a nagynéném, az unokabátyám és én, apámat akkor már elvitték munkaszolgálatba. Négyéves voltam, de emlékszem, hogy mindent tudtam: mi az, hogy zsidó, és mi az a halál

– mondta el annak idején az Indexnek Oláh Zsuzsa.

A film közben azonban nemcsak az ő visszaemlékezését követhetjük, hanem az egész család rácsodálkozását. Ez a dokumentumfilm ugyanis azért rendhagyó, mert teljesen családi körben készült, bevonva még a kisebb unokákat is, az operatőri munkát pedig Oláh Katalin férje végezte, így teljesen biztosított volt a családi intimitás. Előttünk bontakozik ki Oláh Zsuzsa története, ahogy visszaemlékszik a csillagos házas időkre. Mivel akkor még csak négyéves volt, ezért két lánya, Katalin és Judit is kutatni kezd a történet szürke foltjai után, például hogy pontosan hányadik emeleten is laktak, melyik lakásban, és kik voltak a szomszédaik. Közben a négy kisebb unoka is követi Zsuzsát; mint a rendező elmondta, azért is, hogy a családi beszélgetéseken keresztül ők is jobban megértsék a történetüket. Igazán élő és őszinte pont a gyerekek reakcióitól lesz a film.

Jaj, Zsuzsa, persze hogy tudjuk, mi az a háború! Amikor lövik egymást az emberek.

Ahogy a film halad előre, nemcsak Oláh Zsuzsa történetét ismerhetjük meg, hanem mindazokét is, akikkel a csillagos házban kapcsolatba került. Így feltűnik Golopencza Illés fia, apja ugyanis ugyanennek a Csanády utcai háznak volt a légóparancsnoka, neki kellett volna betartatni a nyilas törvényeket, amit azonban nem tett meg, így nagyon sok zsidó életét mentette meg. Sokszor még a lakójegyzéket is meghamisította. A Golopencza által felügyelt házban 260 zsidó lakott, ebből legalább 150 ember a férfinak köszönhetően maradt életben. A légoltalmi parancsnoknak emléktáblát is állítottak a házban.

Volt, akit a pincében bújtatott, volt, akit a Vöröskereszt kórházában, és akadt, akit saját lakásában. Mint Oláh Zsuzsa számára a kamerák előtt végül kiderül: Golopencza végül anyjának Olga nevű barátnőjét vette feleségül, akivel ő kisgyerekként a csillagos házban együtt lakott. Bajor Olgát Golopencza még a halálmenetben is követte, egészen Gönyűig, csak itt sikerült kimentenie a lányt. Oláh Zsuzsa így emlékezett vissza erre az időszakra:

Egyik este az anyám egy Olga nevű barátnője hozott mérget, és azt mondta, hogy legyünk mindannyian öngyilkosok, mert pillanatokon belül mindenkit elvisznek. Erre anyám azt mondta: akinek gyereke van, az nem lesz öngyilkos. Amikor 14 éves voltam, jött egy vendégtanár órát tartani. Nagyon ismerős volt, és éreztem, hogy ő is mindig engem néz. Az óra után odahívott magához, és megkérdezte, hogy hogy hívnak, és nagyon kiakadt. Kiderült, hogy ő volt az az Olga nevű vegyész, aki megpróbálta az anyámat rábeszélni, hogy öljük meg magunkat.

Golopenczáról már Vitray Tamás is készített filmet, aki – mint szépen lassan kiderül – szintén ebben a csillagos házban élt; tizenegy éves volt, mikor a légóparancsnok egy vesszőkosár alá bújtatva megmentette a nyilasoktól. A mostani dokumentumfilmben Vitray is megszólal, együtt járják be a házat Oláh Zsuzsával – csakúgy, mint Golopencza fia, aki legalább harmincéves volt, amikor tudomást szerzett apja életmentő tevékenységéről. Az ő története tehát nagyban hasonlít a filmet készítő Oláh lányokéhoz, akik sokáig nem voltak tisztában azzal, miken ment keresztül az édesanyjuk.

Oláh Zsuzsa történetének talán legmegindítóbb része, amikor ő és nála alig idősebb unokatestvére egyedül voltak kénytelen bujkálni a csillagos házban, miután anyjukat elvitték a nyilasok. A két kisgyerek a dunna alá ágyazva hallgatta végig, ahogy az anyjukat elviszik, és egyedül maradnak. Mivel nekem is van gyerekem, többször beleéltem magam ebbe a helyzetbe, és mindig nagyon megérintett. Oláh Zsuzsa erről így mesélt:

Egy pár nap múlva valóban szóltak anyuéknak, hogy viszik el az embereket. Ez volt a Duna-partos menet. Akkor beágyaztak minket az unokatestvéremmel az ágyba, és azt mondták, akármilyen kiabálást, lökdösődést hallunk, maradjunk a takaró alatt, és csak ha teljes csönd van, akkor bújjunk elő. És egy így is volt. Fogtunk egymás kezét a takaró alatt, hallottuk, hogy mindenkit elvittek, és amikor csönd lett, előmásztunk.

A beszélő fejeket nagyon jól törik meg azok az izgalmas animációs betétek, amelyeket Egely Katalin készített. Ezek a kis rajzfilmek bemutatják az elmesélt történeteket – többek között azt a részt is, amikor a két gyerek egyedül marad. A rajzfilmbetétek beillesztése egyébként azért is telitalálat, mert így könnyebben megvalósul a készítők terve, hogy a család kisebb tagjai is megértsék, mi történt a nagymamájukkal. A sok személyes sztori mellett talán a legérdekesebb megfigyelni a gyerekek őszinte reakcióit, ahogyan a család történetével ismerkednek. (Oláh Zsuzsa anyja végül szerzett hamis keresztény papírokat, ezért nem kellett bemenniük a gettóba, egy pincében bujkálva élték túl a háborút.)

A filmben többször felidéződik az unokatestvér alakja. Mivel együtt élték át a borzalmakat, sokáig nagyon közel állt Oláh Zsuzsához, mígnem 1956-ban elhagyta az országot. Szakított a múltjával, nevet változtatott, és soha többet nem beszélt magyarul. Zsuzsa és lányai ötven év elteltével próbálják megkeresni az elveszett unokatestvért New Yorkban, és bár ő már nem él, fia eljön hozzájuk Budapestre, aki szintén csak itt szembesül apja történetével – ami egy újabb hozadéka ennek a filmnek. Nagyon személyes és szép film lett a Beágyazott emlékeink – aki teheti, nézze meg január 22-én 16:40-kor a Duna Worldön.