Megnéztük, hogyan nyomtatnak ételt a Marson

Mikor tavaly a National Geographic saját gyártású sorozatának, a Mars – Utunk a vörös bolygóra forgatásán jártunk, akkor még nem volt biztos, hogy a sorozatnak elkészül a második évada. Az első hat epizód kevert műfajú volt, a játékidő körülbelül 60 százalékában egy fikciós sorozat, ami egy képzeletbeli Mars misszió kalandjait dolgozta fel, a maradék időben pedig a csatorna hírnevéhez méltó dokumentumfilmet lehetett látni, ahol szakértők beszéltek arról, hogy a valóságban hogyan lehetne megvalósítani egy ilyen küldetést és napjainkban mik okozzák a legnagyobb kihívást a szakembereknek.

A csatorna úgy tűnik, megveti a lábát a szkriptelt sorozatok piacán, aminek lökést adhatott, hogy második sorozatukkal, a Géniusszal már Emmy-jelölést is sikerült begyűjteniük, ami a siker egyik fontos mércéje Hollywoodban. Ezek után érthető, hogy folytatják első sorozatukat, és ahogy az ilyenkor lenni szokott, több pénzt költenek rá, több a színész, nagyobb szabású a történet és a tervek szerint még nagyobb teret nyer a fikciós Mars misszió a dokumentumfilmes részekkel szemben. 

Az első évadot még az Origo stúdióban vették fel, a második etapra viszont Etyekre költözött a stáb, hogy kihasználják a Korda Studios adottságait. A kontinens egyik legnagyobb stúdiója található itt, ami Mars ügyben is bizonyított már, hiszen Matt Damon és Ridley Scott itt forgatták a Mentőakció című filmjüket. Itt nézhetett be a kulisszák mögé az Index is, hiszen bőven van újdonság a tavalyi látogatáshoz képest.

Elsősorban azért, mert minden szempontból sokkal nagyobb lett a sorozat. Az első évadban még csak egy hatfős csapat misszióját láthattuk, akik addigi életüket hátrahagyva próbálnak kialakítani élhető körülményeket a Marson. A második évad viszont 10 évet ugrik előre az időben, amikor már nem csak a nemzetközi alapítvány emberei vannak a vörös bolygón, hanem megérkezik a magántőke is, a második évad pedig az ezzel járó kérdéseket dolgozza fel.

Etyeken elsősorban azt nézhettük meg, hogy hány különböző és részben magyar, szakember dolgozik azon, hogy minden, ami a képernyőre kerül, az hihető legyen. Az egész pedig attól izgalmas, mert amire csak lehet, meg kell találniuk azokat a megoldásokat, amiket a mai tudásunkkal megvalósíthatónak gondolunk. Nem szárnyalhat tehát szabadon a képzelet, de azért szükség van rá, mert mégiscsak a 2040-es években járunk.

A második évadban a Marson megjelenő új csoport neve Lukrum, akik azért érkeznek ide, hogy megnézzék, hogyan lehet a Marsból pénzt csinálni. Ugyanis a történet szerint pont azért nyílik meg a magánszektor előtt az út, mert a pusztán tudományos alapítvány munkáját, már nem tudják eléggé támogatni. Ők tehát egy frissebb, újabb technológiával érkeznek a bolygóra és mások az anyagi lehetőségeik is. Az eddigi kolónia egy hatalmas barlangban terül el, a Lukrum viszont a felszínen építi fel a bázisát.  

Nem is akárhogyan, rakétával előre küldik a bázis alapjait, amit ott aztán robotok raknak össze, hogy a legénységet már egy teljesen működő rendszer fogadja. A Lukrum bázisának egy részét pedig fel is építették Etyeken, a folyosóktól kezdve az ágyakon át, a vezérlő központig. Ha az embert itt ébresztenék fel, akkor néhány percre tényleg elhinné, hogy épp a Doom egyik pályáján ébredt fel és valamelyik sarokból kiugorhat egy szörnyeteg.

Első ránézésre nem látszik, viszont a bázis elemeit úgy tervezték meg, hogy maximum 12 méter legyen az átmérőjük, mert a jelenlegi legnagyobb rakéta, amit az Alon Musk-féle SpaceX mutatott be, egy ekkora méretű objektumot tudna eljuttatni a Marsra. Szintén jelenlegi technológiákból indultak ki, mikor azon gondolkodtak, hogy hogyan lehet hosszú időn keresztül megoldani a Marson dolgozók étkezését. Jelenleg kísérleti fázisban ugyan, de zajlanak olyan kísérletek, amik 3D-s ételnyomtatással foglalkoznak. Ennek keretében csak a komponenseket kell tárolni, amikből egy speciális szerkezet készít tápláló ételt. Ez egy járható útnak tűnik, mert így az alapanyagokból sokkal többet lehet a Marsra vinni. 

Az egészet pedig úgy építették fel, ahogyan mai is az Nemzetközi űrállomáson zajlik, ahol az asztronautáknak fel kell vinniük a rendszerbe, hogy mit és mikor esznek, hiszen a központból folyamatosan nyomon kell követni, hogy mindenki milyen fizikai állapotban van. Egy hosszú Mars küldetésen ez még fontosabb, így a készítők is egy hasonló rendszert képzeltek el.

De nem csak a Lukrum díszlete tartogatott érdekességeket, hiszen időközben az Olympus City is nagyobbra nőtt, a kezdeti hat fő helyett, már egy egész kolónia él itt, ami szintén kihívás elé állította a készítőket. Itt bele kellett gondolniuk, hogy az eltelt idő alatt milyen változások történtek a bázison, illetve ki kellett találniuk, hogy hogyan lehet fenntartható módon bővíteni a belső tereket, úgy hogy az tényleg hihető legyen. Új élettereket kellett kialakítani, azt figyelembe véve, hogy mindezt valójában a kolónia lakói építették ki. Lettek új közösségi terek, de közülük a legnagyobb sem lehet olyan, ahol egyszerre mindenki elfér. Ennyi embernek ugyanis sok oxigénre van szüksége, amit nem bír el a rendszer, ezért sem fordulhat elő, hogy egy téren gyűljön össze a kolónia összes lakója.

A forgatás összesen 11 héten keresztül tartott, de az előkészítés jóval régebben, még májusban elkezdődött. Tavaly a külső, Marson játszódó jeleneteket még Marokkóban forgatták, idén viszont ezek jelentős részét is az etyeki stúdió erre a célra átalakított parkolójában vették fel. A stáb egy része azért így is utazik Marokkóba, mert bizonyos jeleneteket így sem tudtak Magyarországon rögzíteni. A forgatás után még hosszú utómunka következik, mert bár a sorozat készítése során igyekeztek a lehető legtöbb mindent megoldani számítógépes animáció nélkül, van ahol ez megkerülhetetlen. Ezek pedig időigényesek, ezért a tévés bemutatóra jövő év tavaszáig valószínűleg várni kell, a tervek szerint akkor indul a National Geographic-on az Utunk a Vörös bolygóra második évada.

Arról, hogy egy harmadik évadra is visszatérnek-e a készítők Budapestre, egyelőre nincs hír, a stábtagok azért bizakodónak tűntek a folytatással kapcsolatban. De egy hosszú forgatás utolsó heteiben már mindenki csak arra akart koncentrálni, hogy a második évad elkészüljön. Utána lehet majd azon gondolkodni, hogy milyen lehet a Mars kolónia a 2050-es években.