16:00, December 03.
Hollandia 0
Egyesült Államok 0
Kalifa Nemzetközi Stadion Nyolcaddöntő
20:00, December 03.
Argentína 0
Ausztrália 0

Jövőre egy dilettáns elnökkel kevesebb lesz

2017.12.25. 19:05
Van a sorozatnézésnek egy olyan kellemetlen hozadéka, hogy ha nem napi szappanban utazunk, akkor egyszer csak eljön az a pont, amikor a sorozatunk elköszön. Hogy aztán kasza miatt (nem Tibor, még mielőtt) vagy mert az alkotók nem akarják folytatni, vagy mert már semmi értelme a további évadoknak, az mindegy, legalábbis a néző szemszögéből, akitől elveszik a mannát. Mert általában ez azért szar érzés, kötődsz a karakterekhez, a sztorihoz, megszoktad, mint a kinyúlt Motörhead-pólódat, és nem akarod elengedni akkor sem, amikor a használható anyag már csak hálni jár bele. Jövőre jó pár sorozattól elbúcsúzunk

The Americans (Foglalkozásuk: amerikai) (FX, itthon Cool)

A nyolcvanas évek hidegháborús paranoiáját meglovagoló kémsorozatban két szovjet alvó ügynököt követünk nyomon, akik mindenféle csalafinta dolgot művelnek az USA-ban, közben fedőmelójukban utazási irodát vezetnek, és két gyerekük is van. A szomszédban meg az az FBI-ügynök lakik, aki pont a beszivárgó muszka kémeket akarja elkapni. Ez az egyik szintje a sorozatnak, a másik meg egy kidolgozott családi dráma, amiben az identitáskeresés kicsivel összetettebb, mint egy rendes jenki kőművescsaládban. Elképesztően jó díszletek és jelmezek, hiteles hangulat, az életből vett motívumok és történések, rettentő jó mellékszereplők és két zseniális főszereplő van benne - az, hogy sem Keri Russell, sem Matthew Rhys nem kapott még Emmy-díjat a sorozatért, az amerikai Tévéakadémia legnagyobb bűne a Drót ignorálása mellett. Hálistennek az alkotók előre tudták, hogy ez lesz az utolsó menet, így remélhetőleg volt idő rendesen összerakni.

Mit nézzünk helyette: Stranger Things, Mr. Robot

Veep (Az alelnök) (HBO)

A hetedik évaddal köszön el az a sorozat a tévétől, amit Armando Iannucci a saját, The Thick of It című brit sitcomjáról mintázott, és az alelnöki hivatalról szól, amiben totál alkalmatlan emberek embertelen faszságokat művelnek. De mivel csak az alelnökről van szó, kit érdekel, úgysincs következménye. Na, ez a nagy tévedés, kérem szépen, mert Selina Meyer (Julia Louis-Dreyfus) alelnökből elnök lesz, és nagyobb lesz a tét is, de a stáb idiotizmusa így sem csökken. Ianucci a negyedik évadban hagyta ott, a színvonal elméletileg nem csökkent (a másodikat nézem most, nem tudom megítélni), továbbra is olyan, mint Az elnök emberei, csak nem hozzáértőkkel, hanem totál imbecilisekkel.

Mit nézzünk helyette: Graves, The Mayor

Scandal (Botrány) (ABC)

Shonda Rhimes a Grace klinikával rúgta be az ajtót Hollywoodban, de a Botrány tartotta neki nyitva, a sorozat, amiben szép emberek sokat beszéltek, sőt, sok beszélés mellet sokat ismételtek, saját mondataikat és másokét is, mindezt irgalmatlanul gyorsan és nagyon komolyan a kamerába nézve. A washingtoni problémamegoldó/magánnyomozó/lobbista/jogtanácsosi szolgáltatást nyújtó cégről szóló sorozatban mindenki nagyon ért a szakmájához, mindenki, mindenhol, mindent meg tudott oldani azonnal, esküszöm, ha valamelyik kliens felmentéséhez egy birkecsháton lovagó Pintér Tibor (Fabio?) kellett volna, az is pillanatok alatt lett volna. Kerry Washington a hátán vitte a sorozatot, jó volt nézni a játékát.

Mit nézzünk helyette: Ray Donovan, The Good Fight

You’re The Worst (Gázos páros) (FXX, nálunk Viasat6) 

Antiromkomból nem sok van, na ez az. Aya Cash és Chris Geere párosa az antipár, akik nem szeretik egymást, vagyis de, csak nem úgy, inkább csak dugnak, mert pont eléggé önpusztító, önhitt és önző mindkettő, hogy ne legyen képes normális emberi kapcsolat kialakítására, már ha van olyan egyáltalán. A valóban vicces, máskor eléggé (direkt) lehúzó sorozatnak nagy tanulsága nincsen, a mellékszereplők (Kether Donohue és Desmin Borges) szintén jók, és ugyan a sztorik annyira nem mindig érdekesek, de a karakterek igen, a színészek meg nagyon eladják a terméket, amiben a sitcom címke ellenére nagyon komolyan és érzékenyen foglalkoznak a klinikai depresszióval és a poszttarumás stressz szindrómával is. 

Mit nézzünk helyette: Fleabag, Divorce 

House of Cards (Kártyavár) (Netflix, nálunk DunaTV is)

Kevin Spacey öt évadon át alakította úgy Francis Underwood demokrata párti gennyláda politikust, hogy az évadok megjelenésének napja piros betűs ünnepnek számított minden rendes politika- és/vagy sorozatfüggőnél. Aztán jött a zaklatási botrány, ami nemcsak Spacey-t sodorta el, de a sorozatot is, amiről ugyan az alkotók eskü alatt állítják, hogy a hatodik évaddal tényleg befejeződött volna, de ezt élő ember nem hiszi el nekik. A hatodik évad mondjuk eleve nem Frank története lett volna, hanem a negyedik végére a politikai színtérre a férje mellé fellépő Claire-é, akit Robin Wright a tökéletesség határát súrolva alakít, és akit nagyon díjazni kellene a szerepért. Hogy aztán a politikai hatalmi játszmákat bemutató, hátbaszúrásban és genyóságban szügyig taposó sorozat utolsó évadában hogy oldják azt meg, hogy a főszereplő egy percig se legyen látható, az nagy kérdés.

Mit nézzünk helyette: Vikingek, Mindhunter 

Nashville (CMT, korábban ABC)

Az a tévé, amelyik ezt a sztorit itthon el tudja adni, valami díjat érdemelne: countryzenészekről van benne szó, pontosabban egy feltörekvő sztárocskáról (Hayden Panettiere) és egy befutott, de pályája vége fel járó énekesnőről (Connie Britton). A countryháttér persze csak parasztvakítás, mert a zeneipar mellett a szappanoperás szál az erős, amiben például a két nő egymásnak esik egy gitáros miatt, és még sorolhatnám. Éppenséggel lehetne két csavargyári munkásnő is a főszereplő, akik a gépbeállító Józsit szeretnék megkaparintani, majd meló után az Ibolya presszóban éneklik a nyócóramunkát, míg egy tehetségkutató szerkesztője fel nem fedezi őket. Britton egyébként nagyon jó ebben a sorozatban is.

Mit nézzünk helyette: Empire, Star, Friday Night Lights

Major Crimes (Gyilkos ügyek) (TNT, nálunk Cool) 

A krimiket eleve idősebb korosztályra szabják, de A főnök (The Closer) című sorozatból kinövő spinoff mintha kifejezetten az 50 pluszos közönségre lőtt volna, a színészek átlagéletkora 63 év, a történetek sablonos krimisztorik, és ugyan a karakterek között van pár érdekes, de egy olyan sem, akit ne láttunk volna ezerszer ezer sorozatban. 100 részt így is megélt, de ezel a klasszikus prodecurális sorozatok nem nagyon érdekelnek már senkit a tévében. 

Mit nézzünk helyette: Blue Bloods (Zsaruvér), NCIS-család

New Girl (Új csaj) (Fox, nálunk RTL, RTL II, Comedy Central Family)

Párkapcsolati-együttlakósbaráti sitcom, amit a színészek, különösen a hipsztergeneráció egyik házikedvence, Zooey Deschanel visz el a hátán, akinek néha a tehetsége kimerül a csészealj-nagyságú kék szeme meresztésében. Jake Johnson és May Greenfield viszont nagyon vicces benne, már ha az ember szereti az ilyen sablonos cuccokat. Az utolsó évadban négy évet ugrunk az időben, aki az ilyet nem szereti, temesse a sorozatot már most.

Mit nézzünk helyette: Happy Endings (már elkaszálták), Future Man

The Middle (A semmi közepén) (ABC, nálunk Comedy Central Family)

Nekem mindig is egy középutas, szerethető sorozatnak tűnt, igaz, a második évadban elengedtem. Középnyugat, átlagcsalád, átlagosnál furább gyerekek, igazi dráma nincs, helyzetkomikum viszont sok - az amerikai nézőknek nagyon bejött viszont Így élhetett meg kilenc évadot. Patricia Heaton és Neil Flynn mellett Charlie McDermott, Eden Sher és Atticus Shaffer szerepelt benne.  

Mit nézzünk helyette: The Good Place, Life in Pieces   

The Originals (A sötétség kora) (The CW, nálunk Prime)

A Vámpírnaplók spinoffja, szép emberek szép vámpírok benne és sok nem szép és szép ember vérét szívják. A nagy vámpírhullám utolsó mohikánja, öt évadot élt meg, nyomot nem hagy maga után, de sajnos a sztorinak itt még nem biztos, hogy vége van, mert az alkotók egy újabb rókabőr lenyúzását tervezik. Egy biztos, az anyasorozattal és a Supernaturallal egyetemben feltette a térképre a The CW-t, a nézők egy életre megtanulták, hogy ha vámpír- és/vagy Hany Istók-rajongók, akkor irány a The CW.

Mit nézzünk helyette: Riverdale, Supernatural, The 100 

12 Monkeys (12 majom) (SyFy) 

Az azonos című film sorozatverziója, négy évadot élt meg. Aaron Stanford és Amanda Schull a két főszereplő, és a tévében 400 000 nézőnál többet soha nem nagyon érdekelt az időutazásos sci-fi, de felvételről majd’ ugyanennyien nézték. Olcsó, nem túl érdekes sorozat volt, a SyFy a harmadik évadot három este alatt le is tudta, hogy a negyedikkel is így tesznek majd, azt egyelőre senki nem tudja. Pedig nem indult annyira rosszul, csak rosszkor volt rossz helyen. 

Mit nézzünk helyette: Travelers, Star Trek: Discovery


  • Hírek
  • Hírek