Nem lehet szépen visszaemlékezni az elmúlt 365 napra

szexualis zaklatas eroszak magyarorszag metoo
2018.01.02. 19:06
A 2017-es év a hazai médiában nem volt olyan változatos, mint a 2016-os, tulajdonképpen két nagy ügy tematizálta: a jobboldali sajtó páratlan térhódítása (aminek persze kismillió olyan, saját leágazása is volt, amiket simán lehetett és kellett is külön sztoriként tálalni), illetve a hollywoodi zaklatási botrány begyűrűzése Magyarországra, amit persze egy idő után pontosan úgy tematizált át a lakájmédia (értsd: a kormány kollektív seggéből a fejét kihúzni képtelen nyomtatott sajtó, online média, rádiók és tévék), mint minden mást az évben.

Az év elején egy 2016-os ügyre reflektáltunk, a Vona Gábor elleni lejáratókampányra, amit egy Terry Black nevű előadóművész évekkel korábban előadott és azóta többször cáfolt, kamufényképpel is illusztrált melegvádjai fűtöttek fel ismét október végén. A lakájmédia akkor még csak próbálgatta, hogy kell házon belül, egymásra hivatkozva, alapvetően ellenőrizetlen és alaptalan vádakat futószalagon szállítva belerúgni valamibe. 2017 végére, amikor Havas Henriket többen is zaklatással vádolták, az Origo és holdudvara a Vona Gáborról írt könyve miatt Havasnak olyan lendülettel ment neki, mint egyszeri képviselő felesége az udvaron fekvő vak komondornak. Ugyanezt korábban eljátszották Varnus Xavérral, később Nagy Bandó Andrással is.

Mivel az ország sajtóját és médiapiacát szépen lassan felzabálta a kormányközeli baráti kör, alternatíva nem nagyon maradt. Habony Árpád, Mészáros Lőrinc és Andy Vajna pompásan felosztották maguk között a média minden területét, és a kevés megmaradt független lapot és online oldalt igyekeztek bedarálni. A Figyelő még 2016-ban elesett, de L. Simon László csak januárban jelentette ki, hogy Schmidt Mária tulajdonába kerülő gazdasági lapból esze águkban sincs független sajtóterméket csinálni. A lap új főszerkesztője az a Lánczi Tamás lett, aki Orbán Viktor beszédírója és fideszes államtitkár is volt korábban, egyben Habony és Finkelstein közös cégének vezetője, a Századvég vezető elemzője is.

A Mediaworks új vezetője, a Magyar Időktől érkező Liszkay Gábor szintén az év elején közölte a Népszabadság volt munkatársaival, hogy nem kaphatják meg a márkanevet, mert csak, hiába mondta ki a bíróság, hogy a Mediaworks megsértette a munkavállaló jogait. (A cég stratégiai igazgatónak nevezte ki a Lomnici Zoltánt a köztévéből kiretusáló Élő Gábort, összenőtt, ami összetartozik.) A napilap egykori újságírói közül sokan a Népszavához mentek, aminek főszerkesztője az év második felében mondott fel, egyes vélemények szerint azért, mert nem tetszett neki, hogy a lapot egyre jobban szorongatják, és anyagi helyzetének rendezéséhez kénytelen lesz állami hirdetéseket is befogadni. Erre egészen december végig nem került sor, ekkor a Vasárnapi Hírek, a Népszava testvérlapjának főszerkesztője állt fel, amikor meglátta hogy egész oldalas sorosozást helyeztek el a lap egyik különkiadásában. A Népszavánál nem ennyire finnyás a vezetőség, ott senki nem mondott fel emiatt, a hirdetés pedig szépen megjelent a lapban. Arra azért kíváncsiak lennénk, mit gondolnak erről a kormány sameszei által bedarált Népszabadságtól érkezett újságírók.

A jobboldali térhódítást a Médiatanács és a GVH is szótlanul nézte. Számukra az, hogy a legtöbb vidéki lap egy kézben van (ami meg maradt, az vagy Vajnáé, vagy a Népszabadság beszántásában tevékenyen közreműködő osztrák üzletemberé), vagy az, hogy Vajnáé az ország egyik leghallgatottabb rádiója (Rádió1-hálózat), a második legnézettebb tévéje (TV2-csoport)  és olvasottság szempontjából dettó a második helyen álló napilapja (Bors) nem jelenti azt, hogy "a tulajdonosi koncentráció jelentős erősödésével, az összefonódás eredményeként a véleménybefolyásolási képesség a releváns piacon olyan mértékben változott, amely veszélyeztetné a sokszínű tájékozódás jogának érvényesülését". Ennél persze jóval éberebbek voltak, amikor az RTL a Central Médiacsoport online portfóliójában 30 százalékos tulajdonrészt vásárolt volna, mert ez már súlyos aggályokat vetett fel a Médiatanácsban ülő csinovnyikokban, és elhajtották az RTL-t a fenébe. A GVH jóváhagyta a Médiatanács javaslatát, a kör bezárult, legalábbis az első menetet illetően, mert az RTL Strasbourgban az EU bíróságán perel majd, ha minden igaz.

Mészáros Lőrinc megvette az Echo TV-t Széles Gábortól, és nekilátott annak a tébolyultan nehéz feladatnak, hogy a tévének tűnő izéből valóban az is legyen. Olyan nagyágyúkat igazolt le, mint a Magyar Időkhöz is aláíró Bayer Zsolt, akinek menten saját műsort is adtak, és több olyan jobboldali tévést is átcsábítottak, akik elsősorban a Hír TV-től érkeztek. és nem feltétlenül politikai megfontolásból mentek még jobbra, hanem azért, mert az Echo TV a szokásos piaci bérek két-háromszorosát kínálta, és van az a pénz, amennyiért korpás a haj.

Az Echo TV aztán elég sokat szerepelt a hírekben, kitiltották őket a Parlamentből, rendőrt hívtak az egyik riporterükre, a Médiatanács szerint náluk lehet dagadt négernek titulálni valakit, bár más gyűlöletkeltő tartalom miatt megbüntette őket a Médiatanács. Mármint egyszer, miközben a műsorukat elnézve a büntetéseket kimérő kolléga jobban tenné, ha beköltözne az év végre felújított stúdióba. A kormány holdudvarának sajtóbekebelező turnéjáról itt írtunk hosszabban.

A TV2  pontosan azt tolta tovább, amit eddig, a Tények rendületlenül felült minden olyan vonatra, ami a Soros-migráns-Brüsszel Bermuda-háromszögbe vitte a nézőket. Februárban aztán kaptak egy 5,5 milliós büntetést, emberi méltóság megsértése miatt, amit lehet befizettek, de a helyreigazítást nem tették közzé, és rendületlenül tekerték tovább a verklit, ami a mélyponton azt okádta ki magából, hogy Soros György meg akarta ölni az anyját. Juhász Péter is nyert ellenük helyreigazítási pert, végrehajtást is kért a tévére. A nézettségük csökkent, 18-49-ben két kézen meg lehet számolni, hányszor verték el a Híradót, és a teljes lakosságban sem állnak valami fényesen, 100-150 000 nézőt rendszeresen rájuk ver a konkurencia.

civil

Az egykoron meghatározó online portál, az Origo.hu lesüllyedt a jobboldali sajtó többi portékájának szintjére, többek között azért, mert a lapnál dolgozó utolsó valódi újságírók közül akit nem rúgtak ki, az magától távozott. Alig maradt már hiteles újságíró a lapnál (annál több a fidelitasos politikus), ahonnan egész rovatok távoztak a György Bence-Gábor László kijelölte iránytól besokallva. A fotórovat vezetője egy manipulált kép miatt hagyta ott őket, a sportrovattól távozó egyik kolléga egy nyílt levélben küldte el a szervilis vezetőséget a picsába. Később György Bence is otthagyta a lapot, Gábor László azóta egyeduralkodó, az Origo pedig egy jobboldali hecclap lett. Ettől még az nem kóser, hogy Fekete-Győr András, a Momentum elnöke bement hozzájuk és felelősségre vonta őket, ez nem az ő dolga, még úgy sem, hogy a mozgalomból párttá szerveződött Momentumról elképesztő ostobaságokat és hazugságokat írtak.

Persze könnyű úgy újságot csinálni, hogy a kormány közpénzzel tömi ki őket, a Fidesz minden eddigi kormánynál többet költ állami hirdetésekre, és ezeket a pénzeket túlnyomó többségben olyan cégeknek adják, amik a párthoz köthetők. Ezért a pénzért viszont termelni kell, legalább heti 144 oldalnyi propagandát. Az online haveroknál is szeret költeni az állam, 2016-ban 600 milliót hagytak a Ripost internetes kiadásánál, aminek azóta már papírverziója is van, bele sem merünk gondolni, ott mennyi pénz folyhat el. 

Nyárra jutottunk el oda, hogy 3 megyei lapon kívül a vidéki sajtó Mészáros Lőrinc kezébe került,

Vajna meg vitte ugye a Borsot, már csak nagyvárosi értelmiséget kellene befolyásolniuk és megvan a royal flush, de az Origo lerohasztásával ez elég nehéz dió. Megvették hát a Mandinert, de annak meg elég alacsony az elérése, szóval van még min dolgozni 2018-ban is, úgy meg pláne, hogy Orbán Viktor szerint a befolyásuk így sem elég nagy a médiában.

A másik nagy ügy a zaklatásoké volt, amit a Harvey Weinstein nevű hollywoodi producer zaklatási ügye, pontosabban az annak kapcsán elindult #metoo mozgalom indított el: Sárosdi Lilla színésznő robbantotta a bombát azzal, hogy egy húsz évvel korábbi ügyét kiteregette. Először nem nevezte meg zaklatóját, Marton László rendezőt, de később igen, ami egy olyan lavinát indított el, ami Marton mellett érintette Varnus Xavért, Kerényi Miklós Gábort, Szikora Jánost és Havas Henriket is.

Az ügyek között akadt olyan, ami régóta húzódott, többször felemlegetett téma volt, más esetben olyan eseményekről volt szó, amiket egy szűk kör nyílt titokként kezelt, mindenesetre a közös az volt bennük, hogy ahol a vádak túl súlyosak voltak, az érintettek belebuktak. Marton Lászlónak távoznia kellett a színházból, Kerényit is kirúgták, Havas szerződését nem hosszabbította meg az ATV. Ez még attól a felperzselt föld taktikától azért még nagyon mesze van, amit az amerikaiaknál láthattunk, ahol a gyanúba kevert potentátok és színészek villámgyorsan a süllyesztőben találták magukat (erről bővebben itt), de abból a szempontból mindenképpen előrelépésről van szó, hogy legalább elindult egyfajta párbeszéd, és végre a mainstream médiában is komoly cikkek születtek arról, hogy az nem jófejség, ha valakinek beszólunk, hogy de megdugnálak.

A Havas-ügy kapcsán viszont előkerült az is, hogy a jobboldali sajtó olyan elementáris erővel igyekezett Havast ellehetetleníteni, ami a nagy akarásnak nyögés a vége elvet igazolva az ilyen ügyekben a mai napig eléggé megosztott közvéleményt nemhogy ellene hangolta, de bizonyos körökben kifejezetten szimpatikussá tette. Az áldozathibáztatás egyébként elég markáns vonala volt a hazai zaklatási ügyeknek, hasonlóan ahhoz, ami kollégánkkal, Szabó Zoltánnal történt (egy gyorsétteremben verte meg a biztonsági őr), amikor is az esetről született Facebook-bejegyzésből írt cikkek kommentjeinek jelentős hányada a minekmentoda és megérdemelteminekpofázik szinten mozgott. Ugyanezt kapták meg a nemi erőszak és zaklatás áldozataivá lett színésznők, valóságshow-szereplők és táncosok is, akik a magyar társadalom egy részének szemében saját maguk ellen hívták ki a sorsot akkor, amikor beültek egy idősebb férfi autójába, leültek mellé az íróasztalhoz, vagy csak szerepet szeretett volna kapni egy darabban.

Az év további hazai médiatörténései vázlatpontokban:

Borítókép: szarvas / Index.