Én a köztévéből akartam nyugdíjba menni, de nem hagyták

Hülye kérdés, de tudnál választani a sportműsorok és a vetélkedők között? Ha mostantól csak egyfajtát lehetne csinálnod?

Nem hülye kérdés ez. Azt már sokszor kérdezték, melyiket szeretem jobban, és mindig azt válaszoltam, hogy az a jó, amíg nem kell választani. Részben azért, mert szeretem mindkettőt, másrészt meg azért, mert kiegészítik egymást. Másfajta gondolkodást igényelnek, másfajta televíziózásról van szó. Amikor az egyikben nagyon benne vagy, jó átmenni a másikba, kicsit átmos, kizökkent abból, hogy beleragadjak valami gépies dologba. Ha mindenképpen választanom kell, az nem egyszerű, de a sport lenne a befutó.

A sportmúlt miatt?

Egyrészt azért, másrészt van egy nagyon racionális oka is: a sportot a tévében tovább lehet csinálni. Showműsorokat nem lehet a végtelenségig csinálni. Én most 54 éves vagyok, és a kor bizonyos szinten behatárolja, milyen műsorokat tudsz csinálni. Vágó István esete is sokkal komplikáltabb annál, amilyennek látszik. Az volt, ugye, hogy a Legyen ön is milliomos! után már nem nagyon volt hova mennie, mert a műsor meghatározta a tanár szerepében, ami egy nagyon karakán, határozott dolog volt, és amiből rém nehéz másik műsorba átlépni. Talán az én stílusom nem ennyire definiált,

de én is elértem oda, hogy vannak műsortípusok, amiket nem szívesen csinálnék.

Mondjuk egy huszonévesekre szabott, könnyedebb valamit. A sportban sokkal tovább tudsz hiteles maradni, sőt, a kor picit ebben segít is. Élettapasztalat, emberismeret is kell hozzá, amihez meg idő kell.

Szóval A Dalt nem fogod vezetni egyhamar.

Nem, de azt annak idején is én hagytam ott, én kértem az MTVA-t, hogy keressenek valakit a helyemre, mert nem éreztem hitelesnek, amikor teszem azt, a Vad Fruttikról beszélek, vagy amikor jönnek az előadók szépen sorban és a gyerekeim is idősebbek náluk, ráadásul a jelentős részüket nem is ismerem és nem feltétlenül áll közel hozzám a stílusuk. Szóval szóltam a köztévében, hogy én ezt a szekeret nem akarom tovább tolni. Az Eurovíziót még vittem egy ideig, de amikor eljöttem, annak is annyi lett.

Az hiányzik?

Abból a szempontból mindenképpen, hogy baromi nagy, összetett tévés projekt, negyvenvalahány ország vesz részt benne. Ilyen műfajt, ebben a méretben, nem nagyon csinál az ember. Zeneileg nekem kihívásokkal küzd, de a negyven dalban mindig volt legalább egy, ami tetszett, igaz, ezek ritkán voltak sikeresek.

A Conchita Wurst-jelenség számomra kicsit elgondolkodtató volt, abban az értelemben, hogy hol is vagyok én és hol is tart a világ. Maga a jelenség, és az, hogy arra hogyan reagált a világ.

Ha akkor nem északi országban rendezik a döntőt, hanem valahol délen, egy sokkal katolikusabb közegben, akkor egész másként sült volna el. Mindegy, nem akarom minősíteni, de a mai napig emésztgetem.

A helyszínen, bentről nézve, mekkora meló egy ilyet megrendezi?

Óriási. A döntőt, amit a tévében látunk, három próba előzi meg, egy natúr és két jelmezes főpróba. A két főpróbára is engednek be nézőket, és megtelnek a csarnokok. Dugig. Nem egyszer töltenek meg egy Arénát, hanem háromszor. Namármost én azt nem látom itthon, hogy egy ilyen produkcióra háromszor is megtelne a Budapest Aréna. És ugye ez nem ingyenes, erre jegyet kell venni, és ahonnan én eddig közvetítettem, úgy álltak hozzá, mint egy farsanghoz, beöltöztek az emberek, boldogok voltak, lelkesek.

Én azért szívesen megnézném, mit kezdene egy ekkora produkcióval az MTVA.

Amikor lemegy a döntő szombaton, vasárnap reggel máris elkezdik előkészíteni a következő évi versenyt. Az EBU ebbe iszonyú mennyiségű know-how-t betesz, nem kell egy csomó mindent kitalálni, le van írva, hogyan lehet a legjobban megcsinálni. Mi, magyarok elég kreatívok vagyunk, de hogy a jelenlegi MTVA-nál megvan-e az a szürkeállomány, ami ezt a kreativitást hozzá tudná tenni, azt nem tudom, és nem is akarom megítélni.

Ennél még nagyobb munka lenne, ha olimpiát kéne rendezni, nem?

Amikor tavaly volt a vizes vb, előtte azon aggódtam, hogy lesz-e például annyi önkéntes, ami egy ilyen versenyhez kell. Lett, sőt, sokkal többen jelentkeztek, mint ahány emberre szükség volt. Az olimpiánál az van, hogy már nagyon régóta úgy rendezik, hogy az adott sportágaknál mindig megvan, melyik ország közvetíti. Barcelona vagy Atlanta óta például a vívást és az öttusát mindig egy magyar stáb közvetíti. Héder Barna a rendező, magyar operatőrökkel, magyar stábbal dolgozik. A kosárlabdát meg az amerikaiak, és így tovább. Hogy most a városi logisztikát és a szállodák mennyiségét hogyan tudnánk megoldani... Ebből a szempontból szerencsés lett volna az a NOB-ötlet, hogy ne egy városban gondolkodjunk, hanem országos szinten. Ez ugye nem jött össze, de a mi esetünk jó példa lett volna rá, hiszen több vidéki városban, Szegeden, Debrecenben, Veszprémben, a Balaton mellett is lettek volna versenyek. Ezzel az ország valóban magáénak érezhette volna az olimpiát.

A kérdés inkább az, hogy valóban kell nekünk egy olimpia?

Én abból indulok ki, hogy elvben az olimpia az emberiség egyik legjobb találmánya. Más kérdés, hogy ezen az emberiség mára egy csomót rontott, de azért lehetne ezt jól csinálni. Egy olyan kis ország, mint a mienk, mivel tud kitörni? Vagy megmarad kicsinek örökre, vagy teszem azt, rendez egy olimpiát, ami kitörési pont lehet. A Forma-1-ben 1986 óta ott vagyunk, azóta minden évben van egy hét, amikor ránk figyelnek, de rendezünk más világversenyeket is, vagy ott a Sziget fesztivál, hogy ne csak a sportról legyen szó. És van egy csomó olyan kreatív ember itthon, aki az ilyenekbe belevág, miközben a régióban, a környező országokban ez nem annyira dívik - az osztrák nagydíj is hol van, hol nincs. Szóval ha meg akarod mutatni magadat, akkor kell valami, vagy maradsz a langyosban, márpedig mi, magyarok, nem vagyunk langyosak. Semmilyen értelemben: vagy zseniálisak vagyunk vagy nagyon hülyék. Most azért ne legyünk kreatívak, mert kicsik vagyunk? Én úgy gondolom, meg kell próbálni, de arról szó sem lehet, hogy az országot tönkre tegyük.

Arra azért volt példa bőven.

Meg az ellenkezőjére is. Barcelonának nagy lökést adott, Athénnak nem, de az az olimpia az iskolapéldája annak, hogyan kell egy ilyen eseményt hülyén csinálni. Én Tokiótól is félek, mert ez lesz a legnagyobb olimpia, a sportágak számát csak ezután csökkentik majd. Nagyon necces lesz egy eleve túlzsúfolt városban. De én természetesen csak az elméletről beszélek az olimpia kapcsán, nem tudom, ki az, aki ezt átlátja, aki 2032-t átlátja, mert ugye azt az olimpiát pályázhatnánk meg. Azt állítom, hogy ha megint előkerülne az olimpia, akkor a korábban történtek miatt muszáj lenne népszavazást tartani, annak ellenére, hogy szerintem egy olyan átlagember mint én, ilyen kérdésekben nem biztos, hogy érdemben tudna szavazni, mert mit tudok én valójában egy ilyen esemény hátteréről? Honnan tudnám, hogy mennyibe kerül? Ez a döntés érzelmi alapon nyugszik.

Addig, míg nem átlátható az anyagi háttér, addig úgy is fog.

Az elbukott pályázat legnagyobb tanulsága ez volt szerintem. Átláthatóvá kell tenni mindent. A vizes vb-n testközelből láttam, hogy ez mekkora élmény volt a nézőknek, hogy mennyire szerették, és ha transzparens a háttér, akkor jobban át tudják gondolni a döntésüket, ha szavazni kell. Azt, hogy egy kerékpárutat vagy uszodát mennyiből lehetne felépíteni optimálisan, vagy hogy megérte-e annyiért a vizes vb nyitóünnepségeit, amit, mint utóbb kiderült, senki nem közvetített rajtunk kívül, az más kérdés.

Azt azért előre lehetett tudni, hogy nem fogják közvetíteni.

Egy idő után biztosan. Ahogy azt is, hogy nem előző nap derült ki.

De pont ezek a túlárazott, elmutyizott dolgok veszik el az ember kedvét. Miért bízna abban, hogy az olimpiánál nem verik át?

Előítéletekkel állnak hozzá az emberek az olimpiához. "Úgyis ellopják a pénzt." És ennek oka van.

Annyit loptak már tőlünk, amikor észre sem vettük, de hogy még a szemünkbe is röhögjenek?

Ez valóban fájó dolog számomra is, és ezzel még nem azt mondom, hogy bárki is ellopta volna a pénzt, mert természetesen fogalmam sincs és nem is értek hozzá, csak ugye van az a klasszikus mondás, hogy nem elég tisztességesnek lenni, annak is kell látszani. És már az is baj, ha nem látszott annak. Kár lenne, ha az olimpia emiatt nem lenne, mert bármelyiken is jártam, azt tapasztaltam, hogy az átlagember ugyanolyan mindenütt. A politika, a pénzügyek, az ideológia - ezek mind valahol felettünk vannak, lent, a sima mezei ember szintjén az olimpia másként csapódik le, ő örülni akar, szurkolni, haverkodni. A helyszínen egy ilyen esemény sokkal több, fontosabb, mint ami a tévén átjön.

Ezen a héten indult egy új vetélkedőd a VIASAT3-on, a KérdezŐ, amiben pont az átlagember a fontos. Milyen a magyar átlagember?

Amikor a tévében olyan műsort kell csinálni, amiben az emberek vidámak és túláradóan boldogak, akkor nagyon sokat szenvedünk. Ez nekünk nem megy. Mert minket nem így raktak össze. Volt egy műsor, a Következő című. Megnéztük a spanyol verziót, jött be a játékos, egy 150 kiló körüli pali, szólt a zene, ő is elkezdett táncolni és a műsorvezető is, aki egy korombéli ember volt. Amikor ezt megláttam, menten szóltam, hogy gyerekek, ezt nem gondolhatjátok komolyan. Mi nem így vagyunk összerakva. A vetélkedők azért érdekesek, mert ugyan a játékhelyzetek egy adott műsoron belül természetesen ismétlődnek, de az, ahogyan reagálnak a játékosok, az mindig meg tud lepni.

A KérdezŐ-t hová lehetne besorolni az eddigi vetélkedőid közé?

Be lehet kategorizálni? Nem egyszerű, mert nagyon jól megmutatja azt a folyamatot, amit láthattunk a vetélkedők fejlődésében. A nyolcvanas években a tudásalapú vetélkedő úgy nézett ki, hogy ült egy játékos egy székben, vele szemben egy másikban a játékmester, aki kérdezett. Ilyen volt az Elmebajnokság, ami egy legendás műsor, amiben a showelem annyi volt, hogy néha felvillant egy lámpa. Aztán jöttek azok a játékok, a gameshow-k amiknek olyan a hangulata, mintha egy társaság a haverokkal összejönne és játszana, közben van duma, kaja, buli. A KérdezŐ is ilyen, mert vannak kérdések és válaszok, de maga a kérdező kiválasztása is laza, játékos, kimeríti ezt a szombat esti hangulatot. Sokrétű és tényleg szórakoztató, szerintem kereskedelmi negyvenakárhány percben jól működik - én legalábbis jól éreztem magam a felvételen. Mondjuk ez nem feltétlenül jó ómen, volt olyan műsor, aminek a felvétele alatt jól éreztem magam, de a végtermék nem lett jó. A stáb, a statisztéria, a játékosok hangulata az már jobb fokmérő. Mindenesetre szerettem csinálni, hogy aztán hol foglal majd helyet az Áll az alku, a Maradj talpon! vagy a Játék határok nélkül között, az majd később derül ki.

Megél majd a hétköznap esti sávban?

Ezt én nem tudom megítélni, mindenesetre az tanulságos, hogy a tévés nézettség csökkenése kézzelfogható, eltűnt vagy 1,3 millió néző a nagy csatornákról. Már nem feltétlenül az RTL-TV2 csata a fontos, vagy ha régebbről beszélünk, hogy a köztévét ki tudja megszorítani, hanem az, hogy ezeket a nézőket a VIASAT3 este nyolcra az ezerrel beinduló TV2 és RTL elől el tudja-e hozni, tudja-e tudatosítani a nézőben, hogy van ilyen műsor. Van, aki szerint kis tévékre ilyen műsort gyártani felesleges, meglátjuk. Mindenesetre vízválasztó is lehet a műsor, hiszen ha sikeres, akkor a többi kisebb csatorna is látja, hogy érdemes ilyen műsorral próbálkozni, ha pedig bukik, akkor évekre visszarendeződhet minden, és maradnak a vásárolt tartalmak, a sorozatok, a filmek.

Pályafutásod során háromszor voltál a köztévében, három markánsan más korszakban. Hogy jutott el odáig a köztévé ahol most tart?

Ez egy nagyon fájó kérdés számomra, mert alapvetően köztévésnek tartom magam, nem véletlenül tértem vissza mindig. Engem nem a nézettség vagy a számok érdekelnek, hanem az, hogy legyen jó a műsor. Rosszul vagyok attól, hogy bizonyos műsorokba csak azért kerülnek bele hangsúlyos elemek, és visszük le gagyiba őket, hogy több sms legyen. Amikor 2006-ban visszakerültem a királyi tévébe, akkor úgy voltam vele, hogy oké, én innen megyek nyugdíjba - erre tíz évvel később, 52 évesen fel kellett állnom. Egyszerűen nem volt tovább maradásom, nem bírtam, ami ott ment. Pedig azt el tudom fogadni, ha egy állami tévé bizonyos mértékig kiszolgálja az aktuális hatalmat. A mérték kérdése a necces.

A BBC vagy az ARD klasszikusan független tévé, pedig a pénzt ők is az államtól kapják. Az fáj, hogy a szocializmusban ugyanúgy odaküldte a párt a maga emberét a kupac tetejére, alatta viszont szakemberek dolgoztak, jó műsorok születtek, és fontos volt a szakmaiság. Nem lehetett csak úgy besétálni, hogy mostantól én vagyok a tévés, ki kellett járni a szamárlétrát. Én külsős ügyelő voltam, és éveken keresztül neveltek ki riporterré. Értem én, hogy a hatalom kontrollálni akarja a híreket, de az miért nem fontos, hogy a tartalom szakmai legyen? Nem tudom, hogyan gondolkodnak, de azt látom, hogy a minőség vagy a szakmai szempontok már nem fontosak. Amikor például kiderült, hogy a Honfoglalót nem nagyon nézik, miért rendelték meg december 31-ig? Úgy, hogy nyáron is ment? Milyen logika van emögött? Mert nem szakmai és televíziós, az biztos.

Mi volt egészen pontosan vállalhatatlan az MTVA-ban, ami miatt eljöttél?

Az, hogy politika alapon nem engedtek valakit játszani a Maradj talpon!-ban. És nem jobbikos képviselő volt, hanem a Jobbik ifjúsági tagozatának az alelnöke. Se az arcát, se a nevét nem ismerte senki. Volt is már ilyen, hogy valaki ilyen kis politikai érintettséggel játszhatott, megbeszéltem vele hogy itt és most te Árpád vagy, a töritanár, és induljunk el erre. Én a csatorna döntésével akkor szembesültem, amikor már késő volt, amikor az érintett a Facebookon borította a bilit.

És ha maradok, akkor a műsor arcaként legitimizálom a döntést. Erről szó sem lehetett, egy szórakoztató műsorban nem lehet politikai alapon diszkriminálni senkit, főleg, ha nem közszereplő. Mondtam a főnökeimnek, hogy ez nem fog menni, hacsak azt nem mondják, hogy bocs. Nekem mondták, de sem a nézőktől, sem a játékostól nem kértek bocsánatot. Hát, én meg eljöttem.

A köztévé után független műsorkészítő lettél, ez mennyivel nehezebb? Van menedzsered?

Nincs, megoldom az ügyeimet magam. Eleinte egy céggel, a NuMuvee Hungary Kft.-vel volt szerződésem, de mivel ők gyártással is foglalkoznak, volt olyan eset, amikor a gyártói érdekük szembe került az én műsorvezetői érdekeimmel, és ezt így nem lehet csinálni. Például amikor én a TV2-n az Áll az alkut forgattam, és az érdekeimet ők képviselték, a VIASAT3-ra elkezdték gyártani a Kérdezőt. Az érdekek ütköztek, ezért szétválasztottuk a két tevékenységet. Magam képviselem az ügyeimet, de együtt készítünk műsort, a Kérdezőt is közösen csináljuk. Azért nincs menedzserem, mert engem már nem kell felépíteni, az életemet pedig magam tudom a legjobban szervezni.

A TV2-re az Áll az alkura szerződtél csak?

Igen. Harminc műsort forgattunk, aztán szerződtünk még hatvanra, és amikor vége volt, akkor elköszöntünk egymástól. Nem látom értelmét annak, hogy aláírjak egy hároméves szerződést, amiben az áll, hogy a harmadik évben majd forgatnom kell 100 műsort, de halvány fogalmunk sincs, mit. Ha szólnak, hogy van egy műsor, amit nekem szánnak, és nekem is tetszik, akkor nosza. De én nem akarok úgy ott lenni, hogy majd adnak valamit, és nem mondhatok nemet. A TV2 műsoraiból van pár, amit nem szeretnék megcsinálni, van amit igen, csak másképp, például az Ázsia Expresszt, vagy az Appra magyar!-t, ami szerintem más formában, köztévésebben, késő este, akár működhetne is. És van olyan műsor is, amit azonnal csinálnék is.

A kérdés azért felmerül, hogy ha az MTVA-ból a politika miatt jöttél el, akkor miért mentél el a TV2-höz?

Ezen nagyon sokat tépelődtem, mert mint mindenkinek, nekem is vannak skrupulusaim, különösen a választások közeledtével voltak. Én szándékosan nem foglalkoztam a politikával soha. Azt vallom, hogy vannak műfajok, amiket távol kell tartani a politikától, mert a magyar közélet hihetetlenül átpolitizált. Én viszont a tévézéshez értek, jobban vezetek műsort, mint szerelek villanyt.

Én dolgozni akartam, az RTL történetesen nem hívott. A TV2-vel egyébként kötöttünk kompromisszumokat, amik a fentiekhez kapcsolódtak.

Milyen kompromisszumokat?

Erről nem beszélhetek, mert a titoktartási szerződésem hatálya alá tartozik, de voltak feltételeim és ők ezeket akceptálták. Fontosabb volt a műsor, mint a politika. Az Áll az alku miatt szerintem engem senki nem skatulyázott be TV2-esnek. Természetesen, ha a TV2 hozott volna egy olyan politika alapú döntést, mint az MTVA, onnan is felálltam volna, de itt ilyesmi nem történt. Ettől még fontos kérdés volt, és így visszatekintve azt mondom, sikerült is a függetlenséget megőriznem. Én nem csatornához írok alá, nem veszek részt a csatornapromócióban, csak az adott műsorral foglalkozom.

Mint most a Spíler 2-n idézőjelesen látható BL-lel. Nem csalódás, hogy az ország nagy része nem látja a műsorodat?

Ott a BL-műsorokat vezetem majd, és semmi mást. Nem közvetítek mecset, se BL-t, se semmit, és másik magazinműsorba sem megyek. Az kicsit zavar, hogy a csatorna jelenleg nem látható csak vagy százezer háztartásban, és bennem van, hogy gyerekek, kötöttünk egy szerződést, én műsort csinálok, ti meg eljuttatjátok a nézőhöz, de ez ennél komplikáltabb dolog persze, és magam sem gondoltam, hogy bele kellene vennem a szerződésbe záradékként a nézőszámot. De láttam már ilyet, ez a helyzet is meg fog oldódni.

Ezeket még megértem, de hogy vagy képes az Origón is szerepelni?

Ez pont olyan, mint a tévé. Egy műsorom van, nyolc perc és kész. A vb alatt blogoltam is náluk.

És a posztok ugyanazon a felületen jelennek meg, mint a nagyipari migránsozás.

Őszintén kérdezem, ez más, mint a TV2-n a Tények után egy órával műsort csinálni? Mert ha igen, akkor átgondolom.

Nekem durvább. Egy blog.hu-s blogra, a SZEMlélekre is írsz, miért nem az Indexre hoztad a vb-blogot?

Mert az Origó sportrovata felkért, az Index meg nem.

Ez ennyire egyszerű?

Néha nagyon az. A dilemmám egyébként ugyanaz, mint a TV2 esetében, vajon átlépek-e egy határt, vagy nem? De én azoknak beszélek ott is, akik a futballról akarnak olvasni/hallani. Teszem a dolgom, azt csinálom, amihez értek. Ez is ennyire egyszerű. A lelkiismeretem tiszta.

A KérdezŐ a Viasat3 műsorán látható minden hétköznap este nyolctól.