Albert, Lipót
3 °C
12 °C

Több embernek van hozzáférése telefonhoz, mint tiszta ivóvízhez

DSC 7953
2018.11.07. 19:56
Cseke Eszter és S. Takács András lassan tizedik éve forgatja a többszörös díjnyertes On the Spot című dokumentumfilm-sorozatot, de eddig még nem voltak olyan helyzetben, hogy ne lett volna meg a szerződésük a következő évre. A Duna TV viszont 2019-re már nem kért a sorozatból, aminek legújabb, egy hete elindított évada a technológiai fejlődés hatásával foglalkozik olyan mikroközösségekben, mint a tibeti szerzeteseké, vagy a mumbai pénzügyi negyed közepén található bádogvárosban. Interjú.

Beszélni kell a kirúgásról, ami, ha jól értem, nem is kirúgás.

S. Takács András: Egyébként nem is az. Minket nem lehet kirúgni, mert nem voltunk alkalmazva. Nem is lenne ebben semmi különös, általában egy vagy két évre szerződtünk, opciókkal.

Tehát volt egy szerződésetek az MTVA-val, amit nem hosszabbítottak meg?

A: És ebben is volt egy opció, és azt nem hívták le.

Ki mondta azt, hogy "Kösz, de nem"?

Cseke Eszter: Nem lenne semmi érdekes abban, hogy nem újul meg az opció alapján a szerződés. Azért vált érdekessé, mert ugye most még lemegy egy sorozatunk, de a május elsejei hosszú hétvégén, amikor a 2019-es opció életbe léphetett volna, az MTVA kiadott egy sajtóközleményt, hogy náluk jövőre nem folytatódik a sorozat. Ezért beszélgetünk mi most erről egyáltalán.

A: Jött egy hivatalos email, csak azt mi nem láttuk, mert repültünk New York felé az INPUT fesztiválra, ahol a világ legjobbnak ítélt közszolgálati műsorait vetítik.

A leszállás után a főszerkesztőnk kapcsolta be elsőként a telefonját, és úgy dugta az orrunk alá a cikket, hogy ezt láttátok? Erről tudtok valamit? És mondtuk, hogy nem.

Semmi hívás meg ilyesmi? Elegánsan, tehát ahogy kell.

A: De azért te tudod a legjobban, nagyon hasonló történetekkel válnak meg emberektől a magyar médiában. Ez jellemző valahol a szakmára.

A Spektrumnál is ezt tapasztaltátok? Lejárt a szerződés, és azt se mondták, hogy bakfitty?

E: A Spektrumnál valami olyasmi sztori volt, hogy lejárt a szerződésünk, és dráma nélkül elhalt az egész.

A: Ott bonyolultabb volt, mert elkezdtünk párhuzamosan gyártani a Spektrumnak és az MTVA-nak. Akkor csináltunk 18 filmet egy év alatt, teljes téboly volt. A 18. forgatás volt a legnehezebb, ami aztán Monte-Carlóban Arany Nimfát kapott. És a Spektrum úgy érezte, hogy itt az országos csatorna elviszi a show-t, ezért ők kihátráltak.

Úgy érezték, hogy a Dunát preferáljátok?

E: Nem, azt érezték, hogy van egy nagy tévé meg egy kis tévé, hiába próbáltuk megtartani mind a kettőt. Hogy lesz ez? Nem lesz soha egyenlőség. Ennyi volt a sztori.

A: Mi egyébként kitaláltunk egy koprodukciós struktúrát, hasonlót, ahogy a Discovery és a BBC megcsinálta a Tribes c. sorozatot Bruce Perryvel. Imádtuk, rengeteget tanultunk belőle, és azért is csináltunk Törzsek-évadot, mert beleszerettünk a témába. Úgy gondoltuk, hogy mi ehhez hozzá tudunk tenni, ha Eszter a nőkkel, én meg a férfiakkal forgatok, és szerintünk ez működött is, intimebb, őszintébb lett az egész. Egyébként pont most megyünk majd vissza Etiópiába ahhoz a kislányhoz, aki hét éve a kameránk előtt született abban a kis kunyhóban az Omo völgyében, az emberiség bölcsőjében.

E: Mindig is szerettünk volna visszamenni, de most már tényleg muszáj.

Tudtátok tartani vele a kapcsolatot?

E: Nem igazán. Viszont van egy csodálatos fixerünk, akivel már kétszer forgattunk Etiópiában. Ő az, aki kapcsolatban van a törzsekkel valamelyest. Négy éve viszont ő sem hallott a kislányról, mert az odavezető út még szarabb, mint korábban volt. Viszont a születésekor megígértük, hogy valahogy finanszírozzuk a tanulmányait. Az apja meg megígérte, hogy megengedi majd. Ő lesz az első lány a törzsből, aki tanulhat.

A: Ebből a törzsből lány még soha nem tanulhatott iskolában. Esther lesz az első. 

E: De hogy ez mit jelent, hova kell mennie, mit kell csinálnia, a praktikus dolgok ott fognak kiderülni a helyszínen. Az is, hogy él-e, hiszen négy éve nem tudunk róla semmit.

A: Ott a legmagasabb a gyermekhalandóság, ami azt jelenti, hogy ott éli meg a legkevesebb ember a ötéves kort. És mi a legutolsó hírt akkor kaptuk, amikor három éves volt.

E: Jövőre lesz tízéves az On the Spot, és ezt mindenképp meg akartuk lépni.

Ebből egy különálló filmet csináltok?

E: Igen, ebből muszáj lesz.

Múlt szerdán indult az új évad, az On the Spot: Okos világ, ma jön a második rész.  A Duna TV-nél nem akartak beleszólni a tartalomba?

E: Nem, nem emelte fel senki a mutatóujját.

A: Nagyon kényelmes helyzetben voltunk. De olyannyira, hogy emlékszem, hogy az azóta Emmy-díjas CNN-tudósító nézte pont a burmai anyagot – ami végül a BBC-nél kötött ki, de a CNN-nek is megmutattuk –, és azt mondta, hogy azt a szabadságot, amit alkotóként kaptunk, fel ne adjuk. 

E: A nemzetközi piacon nagyon pici a mozgástér.

A: Megmondják, hogy hány percben, melyik régióban forgass, hogy a kamera előtt hová áll, mindent. Az, hogy mi csináltunk évente 8 filmet a világ bármely táján arról, amit akartunk, és senki nem szól bele, olyan szabadságot ad, hogy tényleg Kanadától Németországig az összes kolléga, producer, rendező rácsodálkozik.

Kifejezetten hálásak vagyunk hogy így dolgozhattunk az elmúlt 10 évben. A Spektrumnak is így dolgoztunk, és aztán a Dunának is. 

Most, hogy nincs szerződésetek, ugyanúgy dolgoztok tovább?

E: Az elmúlt két évben nagyon sokat beszélgettünk arról, hogy váltsunk ritmust. Az energia már nem tart úgy ki minden évben, mint ahogy addig, és 10 filmről lementünk 8 filmre, mert egyszerűen nem bírnánk gyerekkel együtt a korábbi volument, nem tudnánk olyan minőségben dolgozni, mint ahogy szoktunk. Aztán az jutott eszünkbe, hogy a tizedik évad még menjen le, mert jövőre mégis csak 10 éves lesz az On the Spot, de az évi sorozatot egy ideig szüneteltessük. Kapóra jött a szerződés lejárta, jövőre egy egész estés dokufilmen dolgozunk majd, azon, amit négy éve forgatunk már. Egy Auschwitzban született néniről szól. Sokat forgattunk, most már megvan a csattanó is a végére, és ennek a befejezése és értékesítése tölti ki majd 2019 legnagyobb részét. Ez egy rohadt régi álom, az az igazság.

Fogjátok ezt bírni? Nem fog viszketni a talpatok, hogy nagyon menni kéne már?

E: Azt nem hiszem, hogy egy évig hiányozni fog, de amúgy menni fogunk valahová, tuti, hogy kitalálunk valamit, csak nem lesz ott a muszáj mögötte, hogy 10 db 52 perces dokufilmet kötelező legyen letenni az asztalra. 

Miben gondolkodtok? 

E: Sokfelől kaptunk felkérést, 2020-ról beszélgetünk tévékkel.

A: Meg 2021-ről. Hihetetlen az egész. 

Kik kerestek meg titeket? Lehet róla beszélni?

A: Konkrét csatornát nem mondhatunk, de két napon belül öt tévé jelentkezett, most az összes nagy amerikai társasággal tárgyalunk, ami Magyarországon jelen van

A Duna TV nem tartozik a legnézettebb tévék közé. Nem zavar, hogy megcsináltok valamit, amivel  sokat dolgoztok, ami fontos nektek, és nézi 0,7%?

A: De évekig nézik, ráadásul egy-egy filmünk vagy sorozatunk több mint 100 országban ment a tévében különböző csatornákon a Deutsche Wellétől a National Geographicig. A doku örökzöld műfaj. Ha valaki terhes lesz, akkor előveszi a 9 hónap alatt a Föld körül évadunkat, amit három éve csináltunk, és most kezd el gondolkodni a saját történetén a filmek tükrében.

Honnan veszi elő?

A: Letölti kalózoldalról vagy megkeresi a YouTube-ra kalózok által feltöltött részeket. Tehát hozzájut, ha akar.

E: DVD-n is megjelent, ami már egy kihalófélben lévő műfaj. 

Úgy értettem, hogy nem lenne jó egy olyan tévéhez elmenni, ahol az online jelenlét legalább olyan erős, mint a lineáris?

E: Elméletileg a 2020-21-es tárgyalások erre is vonatkoznak, hogy legyen online jelenlét is. Abszolút, természetesen ez a cél. A Mediaklikk.hu-n is nagyon sokan megnézik ezeket a filmeket.

Az biztos, hogy a mi műfajunknak előbb-utóbb – inkább előbb – egy streamingoldalon van a helye. 

Beszéltünk róla korábban, hogy Netflixszel elindult valami. Hol tart a dolog?

A: Várják az Auschwitzban született néni történetének nyers változatát.

Nem akartok több tartalmat kifejezetten netes platformra készíteni?

E: Szó van erről már 2019 kapcsán is, amikor tízéves lesz az On the Spot.

A: A Diktátorok gyermekeire emlékszel, ugye? Azt 2013-ban forgattuk, a nemzetközi verzión 2016-ban kezdtünk el dolgozni, a külföldi jogokat meg most is folyamatosan értékesítjük, tavaly ment a ZDF-en, idén a National Geographic is a vevők között van. Tehát ez öt évvel később is életképes piaci tartalom a világban.

A most indult sorozat ötlete honnan jött? Mióta gondolkoztatok ezen a témán?

A: Napra pontosan meg tudjuk mondani.

E: Olvastunk egy világvége hangulatú cikket Stephen Hawkingtól, amiben szembesültünk azzal a ténnyel,

hogy a világon több embernek van hozzáférése telefonhoz, mint tiszta ivóvízhez.

Az elit most már egyszerűen nem teheti meg, hogy ül az elefántcsonttoronyban, mert ez már nem az a világ, nem lehet elszigetelődni, mert vége lesz. Minket a legelső mondat ragadott meg. Végiggondoltuk, hogy az elmúlt 9 évben milyen helyeken jártunk, azoknak egy része hogyan változhatott meg. Tehát tulajdonképpen előszedtük a régi terepeinket. Visszamentünk a dalai láma emigráns kormányához Dharamszalába, de eszünkbe jutott, hogy az indiai bádogvárosban nincs folyóvizes vécé és csatorna, de telefon meg wifi mindenhol van. És ezt szó szerint kell érteni.

Akkor ez így egyszerűbb volt, mint általában szokott lenni, voltak fix pontok.

E: Az eleje mindenképpen, de utána egyre inkább tágult a kör. Például mi tudósokkal előtte nem nagyon forgattunk, aztán ki kellett térnünk az elektromágneses sugárzásra meg mindenféle másra, mert útközben úgy alakult.

A: Erről, mármint a sugárzás lehetséges hatásáról két filmet is csináltunk. A Microsoft Canada volt elnöke alapított egy szervezetet, az a neve, hogy Kanadaiak a Biztonságos Technológiáért, és ő azért kampányol, hogy az iskolákban ne legyen wifi, vagy úgy állítsák be a routert és az adóvevőket, hogy a lehető legkevesebb sugárzás legyen. Nem a nettel van bajuk, nem ludditák, vezetékes net van. Egy másik epizód a Maldív-szigeteken játszódik, pontosabban két szigeten. Az egyiken fölépült a telefontorony, és a maldívok, akik évszázadokon át el voltak zárva az ilyesmitől, most 10-12 órát telefonoznak naponta.

E: Tök kicsi sziget, homok, pár pálmafa, pár ház. Kókuszdió, esetleg két mangófa, egy mecset, egy iskola. Meg két adótorony, amik az egész atollba sugároznak. Mindenki bezombult.

A kórházigazgató azt mondta Andrisnak, hogy jön a páciens vizsgálatra, de vizsgálat közben sem teszi le a telefont. Van, aki elfelejt enni, kiszárad, azért kerül kórházba. 

Bele sem gondol az ember, hogy azok a népcsoportok, akik most találkoznak ezzel először…

E: Az hagyján! De a technológiának ezen a fejlettségi szintjén találkoznak vele először. Mi másképp kezeljük ezt, mert végigjártuk a szamárlétrát. 

A: És így sem tudatos a viszonyunk. Úgy töltünk több időt az okostelefonunkkal, mint bárkivel és bármivel, hogy ez nem is tudatosul. Most kezdik az Instagramba beépíteni, hogy azért megnézhessem, hogy hány órát cseszek el az életemből. Még csak most kezdünk ezen gondolkodni.

És senki nem segít nekik kezelni.

E: Szerintem azt se tudnák hogyan kéne ennek nekifogni.

A: A halászhálót egy szempillantás alatt felváltotta a világháló. Hihetetlen az is, hogy ettől a szigettől öt perc motorcsónakkal a luxussziget, ahol az Apple vezető mérnöke konkrétan azért jön, hogy ott ő ne telefonozzon. Egyfajta digitális detoxot nyom. Egy fényképezőgépet láttam nála, megkérdeztem, hogy hol az iPhone, ha már te tervezed. Azt mondja, itt nem használja. Hogy itt ő le akar pörögni a világhálóról. Sajnos ez nincs benne a filmben, mert nem nyilatkozhat.

E: Ő nem vállalta az arcát. Viszont ő irányított el minket olyan emberekhez, olyan kutatókhoz, akik az elektromágneses sugárzás veszélyeivel foglalkoznak régóta.

A: Megkerestük a WHO ez ügyben legavatottabb, 30 éve ezt kutató magyar szakértőjét, aki azt mondta, hogy a mérnökök néha túlparázzák a sugárzást. Vannak megnyugtató válaszok, azok is benne vannak a filmben. És vannak, akik tényleg kongatják a vészharangot, őket is megszólaltatjuk.

E: an egy nagyon furcsa filmünk, eljutottunk Green Bankbe, Nyugat-Virginiába. A Radio Quiet Zone-ba, ami egy óriási terület, ahol limitálják a sugárzás mértékét. Van ott egy bazinagy rádióteleszkóp, amivel a világűrt figyelik, és tán zavarják a hullámok, legalábbis ez a hivatalos narratíva.

A: Meg van itt még egy csinos kis NSA-központ, arról nem beszélünk a filmben.

E: Itt nem lehet wifi, mobiltelefont se tudsz használni, csak kábelinternet van. Elkezdtek idezarándokolni azok az emberek, akik azt állítják magukról, hogy ők az első elektroszenzitív generáció, akik valamilyen intolerancia miatt – ami lehet vegyszerérzékenység is – fizikai tüneteket produkálnak az elektromágneses sugárzásra. Akadt köztük olyan, aki elvesztette az állását, az otthonát, a családját, megszakították vele a kapcsolatot a gyerekei – egyszerűen nem tudnak a civilizált világban megmaradni. Minimális százaléka az embereknek állítólag így reagál.

A Breaking Bad előzménysorozatában, a Better Call Saul-ban van egy karakter, annak pont ez a baja.

A: Képzeld el, mikor a Microsoft Canada elnökének a feleségéről kiderül, hogy ez a baja. Nálunk beszél erről először.

E: Sokan mondják, hogy pszichoszomatikus az egész, de őket ez iszonyatosan bántja. Van, akinek már 15 éve ilyen tünetei vannak. Egy biztos: Svédországban ezt elkezdték komolyan venni. 

Említettétek a szerzeteseket. Nem korlátozzák a mobiltelefon-használatot?

E: De. A gyerekeket úgy tiltották le, hogy 18 vagy 19 évesen lehet először a szerzetesnek mobilja. 

A: A dalai láma, miközben Dél-Indiában megkérdezi a szerzetesektől, hogy azért gondoljatok bele, hogy mennyi időt töltötök meditációval, és mennyi időt telefonoztok, finanszírozni kezdett egy applikációfejlesztést. Kilenc éve tart, a kétharmadánál vannak. Az egyik fejlesztőjük meg kiugrott egy lány miatt, ma már nem szerzetes. Merthogy az van, hogy miközben nekik tényleg megnehezül a szerzetesi lét, közben most először kapcsolat lehet a Tibetben maradt családtagok és a Himalája túloldalára emigráltak között. A tibeti kultúra pedig szépen elsorvad, de ehhez már elnyomás sem kell, elég az elképesztő iramú fejlődés, ami Kína felől jön: kínai a mozi, kínai az étterem, minden kínai, ami menő – Daramszalában leginkább erre panaszkodtak most nekünk.

E: Képzelheted, hogy a tibeti fiatal mennyire akar tibetiül beszélni. Semennyire.

A: Az egyetlen esélyük, ha digitalizálják a kultúrájukat. És erre rájött a 80 körüli dalai láma, és applikációt fejleszt, hogy a szent szövegek megmaradjanak, és elérhetőek legyenek kínaiul is. Mert miközben Tibetben egyre aggasztóbb a tibeti kultúra helyzete, Kínában egyre nagyobb az érdeklődés a tibeti buddhizmus iránt. Félelmetes.

E: Például ott a technológia tulajdonképpen meg fogja őrizni ezt a kultúrát; fantasztikus szolgálatot tesz. És a másik oldalon meg az van, hogy felborította az életet. Képzeld el, hogy egy tibeti szerzetesnek a kamrácskája, amiben él, egy kütyürengeteg. Az adományokból legfeljebb ennivalóra költenek, ruhára ugye nem kell, házra nem kell, családra nem kell. Rákattantak a kütyükre. Képzeld el, hogy akárhova mentünk be, nagy plazmatévé, iPad, iPhone, laptop, volt, hogy két okostelefon. 

Körbenéztem, úristen, ember, mit csinálsz itt két négyzetméteren ezzel a sok cuccal? 

Mi volt számotokra a legmegdöbbentőbb?

A: A törzsi kultúrák sorsa, amivel nagyon sokat foglalkoztunk korábban. Az okostelefon és a technológiai boom az utolsó szeg a koporsójukban. Ők most már tényleg eltűnnek. 

(Borítókép: Bődey János / Index)

Az On the Spot: Okos világ című sorozatot (avagy évadot) a Duna Televízión lehet látni minden szerdán este 22:30-tól. 

Ne maradjon le semmiről!

Köszönjük, hogy minket olvasol minden nap!

Ha szeretnél még sokáig sok ilyen, vagy még jobb cikket olvasni az Indexen, ha szeretnéd, ha még lenne független, nagy elérésű sajtó Magyarországon, amit vidéken és a határon túl is olvasnak, akkor támogasd az Indexet!

Tudj meg többet az Index támogatói kampányáról!

Milyen rendszerességgel szeretnél támogatni minket?

Mekkora összeget tudsz erre szánni?

Mekkora összeget tudsz erre szánni?