György
9 °C
23 °C

Azt csak hiszed, hogy ismered Jézust

clk4
2019.04.15. 17:35 Módosítva: 2019.04.15. 19:45
Mi újat lehet elmondani Jézus történetéről 2019-ben? Mint kiderül a nálunk is fogható History Channelen ma este bemutatkozó, Ismertem Jézust című nyolcrészes dokudrámából, nagyon is sokat. Az alkotókkal beszélgettünk Londonban.

2019-ben, azaz (elméletileg) 2019 évvel azután, hogy Jézus megszületett, a keresztény világban Megváltónak és Isten fiának tartott történelmi (?) alakról bármit (film, sorozat, animációs film, minisorozat, tévéjáték, tévéfilm) forgatni kb. annyira tűnik jó ötletnek, mint annak idején a Rém rendes család Budapesten című remek magyar sitcom berendelése. Hiszen mindent tudunk a főhősről, a (fogadott) családjáról, a követőiről és a kereszthaláláról, utóbbiról a mártírkomplexusa teljében levő Mel Gibsonnak köszönhetően sokkal többet is, mint bármikor szerettünk volna.

Kezdjük azzal hogy mi is a dokudráma. A History és a NatGeo besorolása szerint az a fajta fikciós sorozat, amiben van egy konkrét, színészekkel eljátszatott, forgatókönyv alapján forgatott rész, mellette pedig egy másik, amiben Az Adott Terület Szakértője magyarázza meg a látottakat vagy ad hátteret a sztorinak. A NatGeonak ilyen produkciója a Mars, amiben az első marsi kolóniaalapítás a központi téma, és csillagászok, rakétamérnökök meg más, rém okos szakemberek mondják el, hogy annak alapján, amit ma tudunk és ahol ma állunk, hová lehet majd eljutni és hogyan. A History legújabb ilyen vállalása a Jesus: His Life, azaz Ismertem Jézust című sorozat, de ők régi motorosok már a műfajban, szinte rutinból lehoznak egy ilyen, nagy sztárszínészek nélkül is legalább 20 millió dollárba (5,6 milliárd forint meg az apró) fájó produkciót.

És mi benne a nagy truváj? Hogy a történetet nyolc szemszögből mesélik el, nyolc olyan emberéből, akik ismerték Jézust: József, Keresztelő János, Mária, Kajafás, Júdás, Poncius Pilátus, Mária Magdolna és Péter.

Ezzel nekem az a problémám, mondtam a sorozatot a Historynál berendelő gyártási alelnöknek, Mary Donahue-nak, hogy effektíve halvány fogalmuk sincs, hogy amit megmutatnak, annak mennyi a valóságalapja, hiszen maga Jézus történetére, vagy ha már itt tartunk, az egész Bibliára sem lehet azt mondani, hogy egy az egyben hiteles alapokon nyugvó tényregény.

Nézze, a célunk az volt, hogy átlagemberek, politikusok, rokonok szemén át láttassunk egy olyan sztorit, vagy inkább sztorikat, amelyek nem isteni lényként, hanem emberként ábrázolják Jézust. Ezért kértünk fel olyan szakértőket, akik a kor legelismertebb tudósai a témában, illetve vallási vezetőket, hogy ezt az aspektust tegyék hitelessé.

A szakértők közül a legnagyobb név mindenképpen az a Simon Sebag Montefiore, akinek Nagy Katalinról, Sztálinról, a Romanovokról és Jeruzsálem történetéről írt könyveit 48 nyelvre lefordították már, és több film és tévésorozat konzultánsaként is szerepelt. A nyolc epizódban mellette megszólal még több, korai kereszténységgel és judaizmussal foglalkozó történész, Obama elnök vallásügyi tanácsadója, egy rabbi, egy televangelista, és még vagy 20 szaktekintély, akiket egy idő után (értsd: második rész) már nem nagyon tudunk megkülönböztetni egymástól, viszont nekik köszönhetően került Jézus közismert történetébe pár váratlan csavar.

Montefiore például az első részben, ami József nagyon is emberközeli története, úgy a második percben zúzza porrá az „ács fia" narratívát azzal, hogy az újabb fordítások szerint József inkább afféle mindenes volt helyi építkezéseken, és akár kőfaragóként is jeleskedhetett.

A Biblia a legolvasottabb könyv a világon. Mindenki ismeri a történeteket belőle. Ha történész, vagy teszem azt, kritikusi szemmel nézzük, rengeteg olyan aspektusa van, amit eddig nem nagyon vizsgáltak, kezdve azzal, és most nagyon leegyszerűsítve nézem a dolgokat, hogy József mégis hogy fogadhatta azt, hogy a nő, akinek meg akarta kérni a kezét, három hetes távollét után terhesen toppan be hozzá? Mert erről nem nagyon beszélünk, pedig, és ez mind a nyolc rész vezérfonala is volt, ezek az emberek annak idején nem tudták, hogy ők biblikus alakok, és emberként viselkedtek.

Jézus és rajta keresztül környezetének emberként való ábrázolása nem éppen garantálja a botránymentességet, tessék csak Martin Scorsese Krisztus utolsó megkísértése című filmjének fogadtatására gondolni. Nyugi, ez a tévésorozat nem döntöget tabukat, és nem akarja senkire ráhozni a frászt, csak picit kitágítja a rendelkezésre álló ismeretanyagot. Kifejezetten üdítő volt például látni, hogy miután József szembesül a megesett Máriával, és egy kisebb dühroham (és egy jól időzített álom) után úgy dönt, hogy csak elveszi feleségül, két percben egy komplett geopolitikai elemzést kapunk Júdeáról.

Az nyilvánvaló, hogy a római történetírók római szemszögből közelítették meg az eseményeket, és negligáltak olyan dolgokat, amiket a lakosság mondjuk annyira nem, teszem azt a cenzust, ami miatt Józsefnek és Máriának útra kellett kelnie

– magyarázza Montefiore.

És itt jön a képbe egy másik nagyon fontos eleme ennek a dokudrámának: ahogy a valóságban is többféle értelmezése létezik egy-egy eseménynek, itt is gyakori, hogy a szakértők egymással szöges ellentétben álló véleményt fogalmaznak meg. A cenzus idején kötelezővé tett hazaköltözésről az iowai egyetem szakértője egyenesen azt állította, hogy komplett baromság, ráadásul nem Jézus születése előtt, hanem utána 12 évvel került rá sor. Montefiore szerint ez pont azért jó, mert a dogmatikus megközelítéssel szemben arra sarkallja a nézőt, hogy gondolkodjon, ne adj' isten, utána olvasson olyan dolgoknak, amiket addig készpénznek vett.

Ha azt mondom Heródes, maga is bólogat, de ha megkérem, hogy mondjon már róla két konkrétumot, nemigen tud. Ez teljesen általános, ahogy az is, hogy egy generációnak Kajafás az a mély hangú pali a Jézus Krisztus Szupersztárból. Mi ezzel a sorozattal azt szerettük volna elérni, hogy tágabb kontextusba helyezzük a Biblia eseményeit.

Két részt megnézve azt mondom, sikerült, és bármennyire is szkeptikus voltam a stílussal kapcsolatban, ami a Mars esetében idegesített, most azon vettem észre magam, hogy kifejezetten várom már, hogy jöjjön az a nagyon lelkes lelkész, és párás szemmel magyarázza el, hogy mit is láttam éppen. Heródesre visszatérve, az egyik hozzá fűződő, a Bibliában is szereplő igen véres történetről a sorozatban is megoszlanak a vélemények, a történészek egy része nem nagyon hiszi, hogy valóban legyilkoltatta a kétévesnél fiatalabb betlehemi fiúgyermekeket, mások szerint a hatalmát mindennél jobban féltő király (nem egészen az volt, de ezt most hagyjuk) simán képes volt erre, meg ennél sokkal durvább dolgokra is.

Ahhoz, hogy egy ilyen produkciót rentábilisen tető alá lehessen hozni (a marokkói forgatás sem olcsó, a szakértő sem szakért ingyen), azon spóroltak, amin tényleg lehetett: a színészeken.

Mert lehet, hogy PR-értéke lett volna annak, ha Jézust Chris Hemsworth alakítja, a három királyok egyike meg Brad Pitt, de értelme nem sok.

A színészek így javarészt ismeretlen arcok, kisebb szerepekből csak a Jézust alakító Greg Barnett lehet ismerős. A History anyacége az A+E kínosan ügyelt arra, hogy az eddigi klasszikusnak mondott bibliai szereposztástól elrugaszkodjanak, azaz a szereplők nagy része nem kifejezetten fehér bőrű, sőt, van köztük arab, és Gábriel arkangyal szerepében egy fekete színész is. Ami nekem picit stunt castingnak tűnt (ez kb. a kvóta betöltését jelenti), és rá is kérdeztem Donahue-nál, hogy mi indokolta a döntést.

Az akartuk, hogy a szereplőgárdában a kor rassz szerinti összetétele reflektálódjon, azaz jelenjenek meg a nem fehér emberek is. Anthony Kaye remek színész, tökéletesen alkalmas volt a szerepre, nem a bőrszíne miatt kapta meg, bár azt már korábban eldöntöttük, hogy Gábriel fekete lesz.

Arra a kérdésemre, hogy ezen az alapon Jézus is lehetett volna fekete, Szűz Mária meg tejfelszőke skandináv típus, azt a választ kaptam, hogy a Bibliában egy szóval sem említik Gábriel bőrszínét.

Ugyan Jézusét sem, de nem volt különösebb értelme ezt a vasat tovább verni.

A sorozat nyolc részét a History duplázva vetíti le este kilences kezdéssel, ebben a menetben:

  • április 15. – József, Keresztelő János;
  • április 22. – Mária, Kajafás;
  • április 29. – Júdás, Poncius Pilátus;
  • május 6. – Mária Magdolna, Péter.

Köszönjük, hogy olvasol minket!

Ha fontos számodra a független sajtó fennmaradása, támogasd az Indexet!