Bence
18 °C
32 °C
Index - In English In English Eng

Az oroszok a CIA-ra kennék Csernobilt (is)

08 che 102 bod 0540 v014 3840x21600001042
2019.06.06. 10:56
Indulatos lett az HBO Csernobil című sorozatának oroszországi fogadtatása. Hibalista készült, Putyin sajtója darabokra szedte, de a nézők szeretik, és úgy tűnik, hálásak azért, hogy legalább az amerikaiak megemlékeznek a mentés igazi hőseiről. Azok az amerikaiak, akik szabotázst akartak végrehajtani Csernobilban – mármint az NTV nevű kormányszócső októberre tervezett ellensorozatában. És ez nem vicc.

Képzeljük el a következőt: a brit BBC és az amerikai HBO minisorozatban dolgozza fel az ajkai vörösiszap-katasztrófát.  A Mal Zrt. egykori vezetőjét Gary Oldman, a műszaki vezérigazgató-helyettest Paul Giamatti alakítja, a mentést irányító asszony alakját több hősiesen viselkedő helyiből gyúrják össze és Maggie Gyllenhaalra bízzák. A sorozatban feltűnő Orbán Viktor miniszterelnököt Steve Buscemi vállalja. A magyar kormánnyal és filmiparral nem egyeztetnek, a film visszaemlékezések, újságcikkek, híradórészletek és több tízezer fotó felhasználásával készül el, a rendezője Ron Howard.

Ugye, hogy születne legalább egy olyan cikk, amiben mélységesen elítélik a sorozatot pontatlanságok (a devecseri templom fala nem is olyan színű, stb.) és az elnagyolt történetvezetés miatt? Pár blog alternatív szereposztást készít, náluk a miniszterelnököt idősebbre sminkelt és kipárnázott jelmezben játszó SP alakítja. Az MTVA sietve bejelenti, hogy Kálomista Gábor már dolgozik a magyar verzión, ami tiszta vizet önt a pohárba, és alapvetően azt sugallja, hogy Soros György emberei aknázták alá az ajkai timföldgyár vörösiszap-tárolójának gátját, hiszen ezt a teóriát senki nem cáfolta. 

Nagyjából ez a helyzet most Putyin Oroszországában, ahol igazából senki nem tudja, hogy mit kezdjen a csernobili katasztrófáról forgatott, ötrészes sikersorozattal.

A Kremlt meglehetősen kínosan érintette, hogy a sorozat nem a remélt amerikai propagandatermék lett, hanem egy visszafogott, tényszerű, őszinte tisztelgés a hősök előtt, egyben remekbe szabott, de ijesztő pillanatfelvétel arról a Szovjetunióról, amire lassan már nem nagyon emlékszik senki. Mivel a minisorozat Oroszországban is pont olyan sikeres lett, mint mindenütt, ahol bemutatták, és elég jó sajtója volt a független médiában, Putyinék két dolgot tehettek: vagy beállnak mögé, és azt kockáztatják, hogy a szavazóbázisuk ezt gyengeségnek látja, vagy igyekeznek elbagatellizálni a széria jelentőségét, kiemelik a hibáit, esetleg szimplán hazudoznak róla. 

Putyinék a második megoldást választották.

A Pravda, a legolvasottabb napilap egy cikkben azt sugallta, hogy az állami atomenergetikai konszern ellenfelei igyekeznek az országot lejáratni a sorozattal. Az Argumenti i Fakti nevű, főleg nyugdíjasokra célzó lap az igazságtól elrugaszkodott karikatúrának nevezte a Csernobilt. „Már csak a táncoló, harmonikázó medve hiányzik belőle!” – jelentette ki Sztaniszlav Natazon, a Rosszija 24 hírcsatorna bemondója a tévében, és a sorozatbeli Pripjaty városáról készült fotókat mutogatott, amiken modern, nem hiteles ablakok láthatók a házakon, bizonyítva a filmesek hanyagságát.  

A hibalista (a teljesség igénye nélkül) az orosz lapok szerint:

– modern nyílászárók mindenütt;
– nem autentikus egyenruhák;
– a kényszeres továrisozás;
– a távolságok lazán kezelése; Moszkvából Csernobilig helikopterrel nem lehet eljutni, illetve nem sok értelme van, annál inkább repülővel Kijevig, majd autóval – ahogy az a valóságban is történt;
– a mentés koordinálásával megbízott Scserbina elvtárs nem fenyegette meg Legaszov professzort azzal, hogy kihajítja a helikopterből;
– Legaszov nem egy lepukkant panellakásban élt, és nem is egyedül, hanem a feleségével és a lányával;
– a katonák a fegyvert nem szovjet/orosz stílben tartják, a mellkasuk előtt keresztben, hanem amerikásan, a tussal a hónuk alatt;
– a Rettegett Ivánt ábrázoló festmény nem a Kremlben van;
– a bányászok nem vedelték a vodkát műszak előtt.  

Véleménye szerint a legdurvább tévedés a sorozatban az, hogy a szovjet hatóságok és a pártvezetés habozott, és csak nagyon lassan, késve ismerték el hibáikat, ami szörnyű következményekkel járt. „Ez teljes hazugság” – jelentette ki, és egy Pravda-cikkre hivatkozott. „Legaszov tudós volt, nem politikus. Rábízták a mentés vezetését, és ő elvégezte a feladatát, de mindvégig voltak fenntartásai, sőt, nyíltan kritizálta az államapparátus lassúságát és az atomenergetikai szektor irányításának hiányosságait, amit egy Pravda-cikkben írt meg."

Ahogy azt itthon is megszokhattuk, a propagandasajtó az oroszoknál is úgy  működik, hogy vesznek egy igaz tényt (a Pravdában valóban lejött Legaszov cikke), de annak bizonyos, rájuk nézve kellemetlen részleteit elfelejtik hozzátenni.

Például azt, hogy Legaszov cikkét a Pravda 1987-ben visszadobta, és csak 1988-ban, két héttel a szerző halála után jelentették meg. Azt sem írták meg, hogy a tudós öngyilkosságához a halogatás mellett az is hozzájárulhatott, hogy Mihalij Gorbacsov megtagadta tőle a munka hőseinek járó kitüntetést, amit a vele együtt dolgozók mind megkaptak.

Anatolij Vasszerman újságíró, akit a Moscow Times nevű ellenzéki lap ultraszovjet propagandistának tart, minden, oroszokról szóló, „angolszász” filmet ördögtől valónak tart, de meg sem próbálja érvekkel alátámasztani szenvedélyes szavait, csak annyit írt: „Ezek mindig félreértenek minket. Ennyike.” A Vasszermanéhoz hasonló merev elutasításnak persze történelmi gyökerei vannak, a hidegháború végéig Hollywood futószalagon szállította a gonosz vörös csillagosokról szóló filmeket, akik olyan sokáig voltak főellenségek, hogy egy idő után az oroszok automatikusan feltételezték, hogy mindig is így lesz. 

A másik nagy ok a nemzeti büszkeségből fakadó féltékenység és az ebből eredő óvodás durcáskodás, ami nagy valószínűséggel ránk is jellemző lenne egy olyan filmmel szemben, amit nemzeti ügynek tekintünk. Ez egyébként természetes: ha az oroszok forgattak volna az amerikai Three Mile Island atomerőműben 1979-ben történt reaktorbalesetről (részben leolvadt a mag, paraszthajszálon múlt, hogy nagyobb baj nem lett), akkor az amerikaiak hőbörögnének, Donald Trump Twitter-fiókja pedig szórakoztatóbb lenne, mint valaha.

Pedig a Csernobil nagy erénye pont az, hogy bárki készíthette volna, nem jellemzően amerikai vagy brit, és annak ellenére, hogy az írója korábban csak taplóvígjátékokon dolgozott, nagyon jól megfogta a lényegét ennek a történetnek, aminek főbb alkotóelemeit az egész világ ismeri: az emberi tényezőt. Azokat az arctalan hősöket, akik az erőmű tetejéről lapátolták a grafitot nyolcezredmagukkal, a bányászokat, akik szó nélkül ástak az erőmű alatt, vagy azt a három önkéntest, aki pontosan tudta, hogy mivel jár a szivattyú manuális beindítása a reaktormag közvetlen közelében.

A hivatalos Oroszország szemében, írja a Moscow Times, ezek az emberek nem számítanak hősnek, Európa kvázi megmentése nem olyan nagy truváj az állam szerint. Putyin a Kreml weblapja tanúsága szerint a csernobili túlélőket és hősöket kétszer emlegette, egyszer 2011-ben, a katasztrófa 25., majd 2016-ban, a 30. évfordulóján. Olyan ez az egész, mint az a béna balfasz unokatestvér, akit ránk lőcsöltek a szülei, és el kell vinnünk magunkkal bulizni, pedig legszívesebben elfelejtenénk hogy létezik, és akit simán letagadunk, ha megkérdezik, ismerjük-e. Persze nem Putyin Oroszországában lennénk, ha nem lenne ebben a történetben még egy csavar. 

Az NTV nevű, a Gazprom olajvállalat kezében levő (propaganda) tévé ugyanis saját Csernobil-sorozatot forgat. A történet akkor lenne igazán kerek, ha most jelentették volna be, de nem erről van szó, hanem arról, hogy amikor kiderült, hogy amerikai–brit sorozat készül, az NTV összerakatta a forgatókönyveket, és rohamléptekben nekilátott a tévé első nagyszabású sorozatprojektjének. Ami, hogy is mondjuk, nem éppen a hivatalos Csernobil-narratívát követi, ebben ugyanis nem a kontraszelektív, káderekkel feltöltött, rettegésre, a felelősség másra hárítására építő klasszikus szovjet rendszer a hibás a balesetért (az emberi mulasztás és hülyeség mellett), hanem a CIA.

Screenshot from 2019-06-05 22-33-49.png

A történet szerint a KGB ukrán alosztálya megneszeli, hogy a CIA-t nagyon érdekli a csernobili atomerőmű, sőt, az is kiderül, hogy egy Albert Lenz nevű férfi már ott is van, és vélhetően szabotázsakcióra készül. Andrej Nyikolajev alezredes pedig megkezdi a versenyfutást az idővel. A rendező Alekszej Muradov szerint a sorozat hármas tagolású lesz, megmutatja, mi volt a baleset előtt, alatt és után. „Az igazat mutatjuk meg, a nézők végre megismerhetik a teljes igazságot” – nyilatkozta a korábban Sztálin, Zsukov és Tokarev életét is feldolgozó sorozatokkal hírnevet szerző alkotó. „Ezt a narratívát még soha, senki nem cáfolta meg. Sok történésszel beszéltünk, nem tagadják, hogy elképzelhető, hogy a robbanás napján egy idegen hatalom ügynöke tevékenykedett Csernobilban.”

És nem vicc, ez a sorozat októberben adásba kerül Oroszországban.

Az oroszok a mai napig képtelenek feldolgozni azt, hogy a csernobili reaktorbaleset kis híján lakhatatlanná tette Ukrajna és Kelet-Európa egy részét, ha nincs az a kábé 600 ezer ember, aki a mentésben részt vett, és feláldozta magát mások jövőjéért. Pedig volt idejük rá, és talán könnyebb is lenne nekik, ha ők csinálták volna meg azt a Csernobilt, amit most az amerikaiak. És a CIA-szabotázsos agyrém ezen nem nagyon fog segíteni. (via)

Ne maradjon le semmiről!