István, Vajk
18 °C
33 °C
Index - In English In English Eng

Tovább tombol az elmebaj A szolgálólány meséjében

cena-da-terceira-temporada-de-the-handmaids-tale-1559239469291 v
2019.06.08. 12:44

A szolgálólány meséjének első évada valósággal berobbant a köztudatba. Annak ellenére lett belőle – különösen Amerikában – óriási kulturális jelenség, viták, cikkek, esszék, podcastok és tévéműsorok tárgya, hogy az alapjául szolgáló Margaret Atwood regény már több mint harminc éves. De A szolgálólány meséje remekül ráérzett a korszellemre, a Trump elnöksége kapcsán sokakban felébredő félelmekre, így aktuálisabbá vált, mint valaha.

Ha pedig egy biznisz beindul, akkor nincs megállás. Bár az első évaddal véget ért a Margaret Atwood által írt történet, a gyártó Hulu mégis úgy döntött, hogy a sorozatot folytatják.

A második évad már ellentmondásosabb fogadtatásban részesült, a sok méltatás mellett megjelentek a kritikus hangok is, de azért A szolgálólány meséje továbbra is benne maradt a közbeszédben. És mivel az érdeklődés nem csappant meg iránta, lett belőle harmadik évad is. (Az alkotók korábban azt nyilatkozták, hogy akár tíz évadnyi sztori is van A szolgálólányban, ami azért kicsit meredek kijelentés.)

Szóval továbbra is a valaha volt Egyesült Államok területén jártunk, egy Gileád Köztársaság nevű totalitárius államban. Sorozatos környezeti katasztrófák miatt az ország területének nagy része súlyosan szennyezett, itt végeznek kényszermunkát az állam ellenségei. A többiek kasztrendszerben élnek, ahol a férfiak uralkodnak, a nőknek nincsenek jogaik, nincs tulajdonuk, nem végezhetnek fizetett munkát. Mivel a szennyezés miatt a többségük meddő, a kevés termékeny nőt, a szolgálólányokat kiutalják az állam vezetőinek, hogy nekik szüljenek gyerekeket.

Főhősünk, June, vagyis gileádi nevén Offred (Elisabeth Moss) is egy ilyen szülőgép, aki a köztársaság egyik fontos vezetőjének, Waterford parancsnoknak (Joseph Fiennes) és feleségének (Yvonne Strahovski) házában élt.

A második évad ott ért véget, hogy June-nak sok ember önfeláldozó segítsége révén sikerülhet Kanadába mentenie magát és újszülött lányát. Végül azonban úgy dönt, hogy csak a babát menti meg, és bízza a szintén menekülő Emilyre (Alexis Bledel), ő pedig visszamegy Gileádba. Visszamegy, mert nem akarja otthagyni a nagyobbik lányát, és mert nem akarja annyiban hagyni, ami Gileádban történik.

(A cikk innentől a harmadik évad első három részéről szpojlereket tartalmaz!)

De hogy pontosan mit is szándékozik tenni Gileád megdöntéséért, az a harmadik évad első három epizódjának megnézése után még nem világos. (Az évad 13 részes lesz.) Az előző két évad után azon már meg sem lepődünk, hogy miközben Gileádban mások sokkal kisebb bűnökért kegyetlen halállal lakolnak, de minimum egy testrészük bánja a szembeszegülést, addig June mindent olcsón megúszhat.

Most sincs ez másképp, a gyerekrablást is sikerül elsikálni, June pedig a szökést segítő Lawrence parancsnok (Bradley Whitford) házában köt ki. Ami jó hír is lehetne, de nem az. Lawrence-t annyira titokzatosra írták, hogy lényegében képtelenség kiigazodni rajta (ez nyilván az alkotók szándéka volt), és egy idő után képtelenség komolyan venni (ez valószínűleg nem volt szándékos).

Az viszont jó hír, hogy June végre kikeveredett Waterfordék karmaiból, mert folyton ugyanazokat a köröket futották Serenával és Freddel. Persze azért a házaspár nem került ki teljesen a képből, sőt, az évad első részei kifejezetten sokat foglalkoznak Serena házassági és lelkiismereti válságával (Yvonne Strahovski továbbra is szuper a szerepben). June meg, ahogy eddig is, próbálja Serenát megnyeri az ügyének, ami ezúttal már nemcsak az, hogy neki segítsen, hanem hogy segítsen az ellenállásnak.

A harmadik évad előzetese forradalmat ígért, amiből egyelőre csak annyi látszik, hogy a Márták mind a rejtélyes ellenállási mozgalom tagjai, és esik néhány szó arról, hogy Chicagóban összecsapnak a lázadók és a gileádi katonák. De hogy milyen esélyei lehetnek egy ennyire kemény diktatúrával szemben a két halpucolás között szervezkedő nőknek, az egyelőre nem látszik.

Gileádon kívül még Kanadában követjük a beilleszkedéssel küzdő Luke, Moira és Emily sorsát, a menekültlétet, ami a sorozat egyik aktualitását adja. Ennek köszönhető az egyik legmegkapóbb részlet is, amikor a végre rendes orvosi ellátáshoz jutó Emilyvel közlik, hogy kicsit magas a koleszterinje. Ő meg, aki túlélte a csonkítást és a munkatábort, csak néz, hogy mi van, koleszterin? Apróság, mégis az egyik legjobban eltalált részlet, mert ezek a kis dolgok mutatják leginkább a normális élet és a gileádi elmebaj közötti különbséget.

A szolgálólány eddigi évadaiban nem a férfiak és a nők, hanem az elnyomók és az elnyomottak álltak egymással szemben. A harmadik évadban azonban lényegében az összes Márta az életét kockára tevő ellenálló, Serena bűnbánatot gyakorol, June meg a gileádi Batman. (Azért van egy ádáz nő, aki soha nem változik.)

A férfiak ezzel szemben így vagy úgy, de mind disznók. Fred továbbra is érzelmileg instabil idióta, Lawrence parancsnok kiszámíthatatlan pszichopata, Nick meg már maga is parancsnok, de hiába tör egyre magasabbra, June-nak egyelőre nem tud, nem mer többet segíteni. Aztán ott van Luke, aki együtt él pár traumatizált, többszörösen megerőszakolt, megkínzott nővel, de míg azok tartják magukat, addig emberünk masszívan iszik és sajnálja magát.

A szolgálólány meséje minden eddiginél komótosabb tempóban csordogál, így egyelőre nem igazán látni, hogy mennyire sikerül kikeveredni a második évad csapdáiból. Hogy idén is csak önmagukba záródó köröket, vagy valódi történetet kapunk. A való világ viszont sajnos továbbra is A szolgálólány meséje malmára hajtja a vizet, elég csak az Amerika néhány államában nemrég elfogadott abortusztörvényekre gondolni. Ha csak ebből indulunk ki, akkor valóban bármeddig folytatható lesz a sorozat.

(A szolgálólány meséje az HBO GO műsorán nézhető június 6-tól. Az új epizódok hetente érkeznek, feliratosan. A szinkronos premier előreláthatólag július végén lesz elérhető.)