Az Ázsia expressz szebb, de unalmasabb lett a második évadra

Amikor elkezdődött a TV2 utazós-flúgos futamos realityműsora, fura érzésem támadt a bevezető képsorok láttán. Mintha már láttam volna valahol ezeket a kicsit túlszínezett, sárgásra fényelt, ütemre belassuló, alapvetően kellemes képeket, amikkel az alkotók feltették a nézőnek az évad helyszínét, Srí Lankát a térképre. Persze, hogy láttam, a második Survivor-évadban, ahol ugyanilyen stílusú képekkel dolgoztak, mint itt, de hát a műsor készítői közül ketten átigazoltak a TV2-höz, így a megfejtés is megvan menten.

Nem baj, hogy a saját stílusukat rányomják az évadra mellesleg, az elsőnek volt annyi gyerekbetegsége, amit helyre kellene tenni ahhoz, hogy ez a műsor működjön. A legnagyobb baj, hogy nem heti, hanem napi formátumban kapjuk a kontentot, 80-90 percben, ami gazdasági szempontból érthető, de tartalmilag jobban billeg, mint a kontraszelektált káderekre épített hírtelevízió. A Survivor is hasonló okok miatt nem tud olyan lenni, mint az igazi, azaz feszes, izgalmas, a premisszára koncentráló műsor, és elvész az emberi kapcsolatokat boncolgató szocioreality elemekben.

Az Ázsia Expressz egy holland-belga formátum, amit a The Amazing Race mintájára fejlesztettek ki, a lényege pedig az, hogy párok versenyeznek egymással egy adott országban, ahol A pontból kell B pontba eljutni, menet közben feladatokat teljesíteni, majd a célba beérve az utolsó hullik, vagy nem, ez a formátumon is múlik. Szóval egy adás ideális esetben abból áll, hogy a párok elindulnak, veszekedés, mér nem arra mégy, olvasd már el rendesen, első feladat, dráma, második feladat, célbaérés, 42 perc, jövő héten vajon Lajos kibékül-e Marival.

Ehelyett ha napi nettó 60-70 percet forgatnak, akkor óhatatlanul jönnek a mindenféle töltelék képsorok, a komótosan pocsékoló kutyától a kukoricát hántoló gyereken át az egymást maró párokig, és így fordulhat elő, hogy érdemleges dolog az első részben a 40. percig nem nagyon történt. Nem lehetetlen így sem megoldani a feladatot, de ehhez jó, sőt a jónál is jobb casting kell, érdekes, szerethető szereplőkkel, akiknek drukkolni akarunk. És itt üt vissza a másik nagy kórsága a műsornak, a celebítisz, azaz, hogy a TV2 továbbra sem mer bevállalni civileket egy ilyen produkcióban, pedig a celebek szerepeltetése azzal jár, hogy a néző előítéletekkel a fejében ül neki a műsornak, és a szereplőkről van valamiféle elképzelése már azelőtt, hogy egy métert is szaladtak volna.

Ütős résztvevőkkel persze ezt is el lehet adni, de ez most nem nagyon jött össze. Hódi Pamela és barátnője egyértelműen a jócsajfaktor miatt került be, és ezt ők maguk is hangoztatják egyszer, a két testépítő teljesen egyforma poénjain öt perc után nem nevetsz, Demcsák Zsuzsa és Kandász Andrea civakodása unalmas, Janicsák Veca és férje pedig sótlan. Horváth Gréta és párja, Meggyes Dávid között az interakció kimerül abban, hogy a nő cseszegeti a párját, és ez sem túl izgalmas, így marad Gáspár Evelin és Gáspár Zsolti humorfaktornak, a Liu-testvérek, Ádó és Sanyi meg a normalitás képviselőinek. És ha a kereskedelmi tévézés itthon 2019-ben is ott tart, hogy ha humor, akkor Gáspár-család, akkor ez több, mint elkeserítő. A párokat nyilvánvalóan rá lehet húzni az első évad szereplőire,a két testépítő = Berkiék, Demcsákék = a grófné és Cseke Katinka és így tovább.

Pedig a műsor tényleg lehetne jó. A megvalósítás átlagon felüli, a kamera ott van mindig, ahol kell lennie, a szerkesztésre nem lehet panasz, van íve a sztorinak, nem lebegnek a szálak a levegőben, Ördög Nóra meg egy ilyen műsort álmában is levezet. Engem zavar, hogy a vágóképek látványosan másképp vannak fényelve, de biztos megvan ennek is az oka. Ami feltétlen pozitívum, hogy minden párban van legalább egy ember, aki tud angolul, Demcsák Zsuzsa például egészen kiválóan és úrinőhöz illő posh akcentussal tolja, senkit nem lehet eladni, nem úgy, mint tavaly Ambrus Attiláékat.

Heti egy órában ez tényleg működhetne, igaz, akkor az első részből jó, ha 6 perc bekerülne. A többit meg el lehet felejteni.