A TV2 megzenésítette egy konzervgyár dolgozói piknikjét

Minden évben van egy olyan műsor a magyar tévékben, amit nem lát jönni az ember előre. Nem fogom felsorolni a előző években (nálam) ebbe a kategóriába sorolt produkciókat, mert minek rugdosni a Szenzációs négyest vagy Sztárok és párokat, van bajuk az alkotóknak elég. Az idei kínálatban ez a Fuss család, fuss! című vetélkedő lett, az a műsor, ami belefagyott 1989-be, amikor a sportvetélkedés non plus utrája a Csepű, lapu, gongyola volt. A TV2 új kabalafigurájaként használt Palik László az első rész közepére kvázi megutáltatja az emberrel a tömegsportot, és ez az egész vélhetően csak azért kerülhetett képernyőre, mert olcsó volt.

A Fuss család, fuss! az Exatlon hónaljszagú kistestvére, ami meg ugye Ninja Warrior untermanja, szóval olyan ez, mintha az egyik díler sütőporral ütné fel a kokaint, amit a másik tovább hígítaná babatápszerrel, a junkie meg csak csóválná a fejét, hogy régen minden jobb volt. Három adást adtam a műsornak, ami első, második és harmadik látásra is olyan, mintha egy különösen kegyetlen dzsinn a debreceni konzervgyár éves dolgozói piknikjének kellős közepébe dobott volna le, és én meg csak állok ott, hogy miafasz.

Egy mező közepén állunk, a játéktér egyik részén van öt dobogó, négyen a sportos családok állnak vérivás előtt, középen meg Palik László, aki az Exatlonban hozott, leginkább egy kerengő dervis és skorbutos nyugdíjas néni szerelemgyerekére hajazó figurát hozza egy csipetnyi őrülettel megspékelve, mert hát mit mondhatnék arra, amikor a műsorvezető a második percben azt rikácsolja a képembe, hogy itten élethalál lesz?

A négy versenyzőcsalád között van egy ketrecharcos família; egy takarítónő(?) és a fia, kiegészítve két unokatestvérrel; aztán ott a debreceni Lipők-klán, akik reggel négykor már a kertben gyúrnak, végül az a lakótelepi sportcsalád, amiben az apuka a bohócligában futballozott, most pedig a másfélszobában súlyzózik ebéd előtt. A kisfilmekben a szájukba adott mondatok természetellenességével csak az a kín veszi fel a versenyt, amit akkor érzel, amikor megmutatják a második naptól játékba szálló edzőket, és egyikük a kezében tartott kisméretű, Pihe nevű ebbel integet. (Mármint kézzel integet, még mielőtt.)

Maga a műsor egyébként annyi, hogy végig kell rohanni egy akadálypályán (aztán megint, és megint) miközben Palik László olyan hangsúlyozással igyekszik drámaivá tenni az eseményeket, mintha különösen nehéz felfogású cerkófmajmoknak magyarázna, de mindezt üvöltve, így én legalább két esetben meg voltam győződve arról, hogy miatta esett le a pályáról a delikvens, mert úgy képtelenség koncentrálni, hogy ezt hallgatod 125 decibellel:

Az első nap tétje egy luxuslakókocsi volt, hogy ne a susnyásba vagy a tábori budiba kelljen járni székelni, ebbe egy család költözhetett be, a többieknek meg egy sátor jutott és a telehorkolt éjszakák. A folytatásban is hasonlóan csordogál a műsor, egy kis reality, amiben a családok szigorúan testedzéssel kezdik a napot, aztán Palik rikoltozik, a versenyzők megküzdenek az átdolgozott akadálypályákkal, amik egyébkánt jóval fantáziadúsabbak, mint az Exatloné, de így is csak lebutított és néhol kifejezetten gagyi Ninja Warrior szintjén mozognak, és a végén megint jön a reality, a sérülések miatt sziszegő egykori labdarúgó aszongya, ő bizony vert pofán játékost a pályán, mire mindenki bólogat, csak az MMA-harcos nem, mert a kezében egy nagy vaskoronggal mondja, hogy pámpedáp jö, biza.

A Fuss család, fuss! egy olyan műsor, amit jobban/szebben/izgalmasabban is meg lehetett volna csinálni, de akkor jóval drágább lenne, viszont annyival több nézőt tuti nem érdekelne, így minek, jó lesz ez így is. A hetente jelentkező ír eredeti műsor promójának első nyolc másodperce után látszik, hogy sokkal változatosabb környezetben, de az én ízlésemnek túl sok mocsári felvétellel megspékelve készült, ami viszont a legfeltűnőbb, az kihívások keménysége. Ahogy látom, edzővel meg hasonló parasztvakításokkal nem foglalkoztak az írek, hanem megtolták izomból, és ott tényleg az nyert, aki a legkeményebb volt.

A TV2 immáron a harmadik, hasonló alapelvre épülő műsort lövi el, de a nézőt nem lehet megvezetni, és a Fuss család, fuss! nézettsége messze elmaradni látszik attól, ami elfogadható lenne egy ilyen saját gyártás esetében. Mert már herótja van mindenkinek az akadálypályán rohangáló emberektől.