Addig maradj talpon az ötvenmilliós játszmában, tesó, míg áll az alku!

2019.11.04. 18:00 Módosítva: 2019.11.04. 23:12

A vetélkedők pont olyan szerves részei a televíziózásnak, mint a sorozatok, és ez már elég régóta így van – az első vetélkedőt 1938-ban az angolok tolták adásba Spelling Bee címen, és hát, betűzni kellett benne, nyereményért. Anélkül, hogy nagyon elmerülnénk a nosztalgiában egy vadonatúj vetélkedőről szóló cikkben, annyit még meg kell említeni erről a tévés műfajról, hogy pont olyan divathullámok jellemzik, mint a sorozatokat (hol a tudásalapú, hol az ügyességi műsorok dominálnak), illetve azt, hogy eredeti ötlet nem sok van, azaz, ha egy vetélkedőben felfedezünk egy másikat, csak kicsit átvariálva, az általános tendencia (az nem, hogy egy az egyben lelopnak valamit, az anomália).

Ez akkor jutott eszembe, amikor a TV2 legnagyobb stúdiójában egy bazinagy díszletben nézelődtem, és egy első látásra és hallásra elég kaotikusnak tűnő új műsor felvételét néztem, aminek a címe lehetne az is, hogy

Addig maradj talpon az ötven milliós játszmában, tesó, míg áll az alku és be nem zár a bazár!

de ehelyett csak

Nyomd a gombot, tesó!

néven emlegetik.

A mostani műsor két nagy részre osztható, az első az emeleten (vagy tíz méter magasban) játszódik, ahol a versenyző párosok időt és pénzt szedhetnek össze – de hogy mennyit, az a tudás mellett a vakvéletlenen is múlik, hiszen kapnak zsetonokat, melyek életük egy-egy fontos eseményét jelölik, és ezekhez tartozik egy-egy pénzösszeg. Ebben a körben kapják az olyan kérdéseket, mint a „Kibe csapott a villám a Jóban-Rosszban? A) Szorcsik Viki B) Szabó Zsófi C) Száraz Dénes; és ez az a kör, ahol a zsetonokat fel kell tolni a válaszokra, így előbb-utóbb csak buknak belőle (tán hét kör van).

Deazonbanámbár.

Egy-egy kérdéskör és a kötelező jópofizás után (Te is Liverpool szurkoló vagy? Nahát, most rendesen irigyellek*) Majka az emelvény végéhez kíséri a delikvenseket, mert a második szakasz a lenti arénában játszódik, amit vagy a nagymama hetvenes évekbeli nappalijának, vagy egy erdei vadkempingnek vagy még valamiféle ikonikus helyszínnek rendeznek be, elképesztő mennyiségű tárggyal, amiket mind felcímkéztek egy-egy számmal. Itt az a feladat, hogy az emeletről leérkezve (egy lift viszi le a versenyzőt, de rohadt gyorsan, ráadásul nem lehet tudni, melyiküket) a játéktér közepén elhelyezett, a Csillagkapu sorozat tárcsázójára hajazó, rengeteg számot tartalmazó bútordarabon megnyomjon egy számot, majd amikor az felvillan valahol a játéktéren, azt kiszúrja, odarohanjon, leakassza, elvigye a vonalkód-leolvasóhoz, leolvassa, és vagy kirohanjon a játéktérről, majd gombot nyomjon lezárásként, vagy menjen még egy kört. Az időről viszont fogalma sincs, mert az alkotók mind szadisták.

És ennyi.

Azaz, a fenti, egyre nehezedő agytornát megfejelik a lenti rohangálással, amit én ki nem próbálnék (a TV2 csábított ilyesmire, de nem akarok kifogyhatatlan humorforrást a kezébe adni senkinek), viszont az egyértelműen látszik, hogy a stenk óriási, a fentről utasításokat üvöltő társ, a közönség sikongatása és Majka epés, de segítő szándékú megjegyzései kakofóniájában simán kétszázas pulzussal rohangálnak a delikvensek a hónuk alatt a horgászszékkel és két tábori ásóval. A Bors és a Ripost egy-egy alkalmazottja kipróbálta a játékot, és ugyan flegmán álltak neki, de amint jött a lenti őrület, gyerekek lettek menten, és elkapta őket a gépszíj. 

Engem régen szórakoztatott virtigli game show, de a borzasztó címmel súlyosbított Nyomd a gombot, tesó! forgatása kifejezetten vicces volt, és nemcsak az a része, amikor az újságírók versengtek, és nem azért, mert megengedték, hogy a vezérlőből én pofázhassak Majka fülére (pedig megvan ennek a sajátos varázsa), hanem azért, mert ez az összelopkodott, oppardon, összeinspirálódott műsor működik. Majka pont olyan, mint máskor, a haver, aki valahogy a tévébe került, de ettől még haver, és nem Vágó István vagy Egri János, nem tartunk tőle, hanem innánk vele egy sört. Ezt a műsort persze magára írta, így az lenne a meglepő, ha nem érezné jól magát benne.

Nekem egyébként a legjobban a műsor ritmusa tetszett, a kérdések nyugisabb percei és a lenti, eszement rohangálás kontrasztja, a fel-le-fel-le hullámzás. Ha ezt a tévében jól vágják, és feszes nettó egyórás (bruttó 90 perces) műsorba szorítják, valós alternatíva lehet a Konyhafőnök VIP-nek.

Nyomd a gombot, tesó! Bemutató: november 11. 20:20 TV2.

*Majka ilyet sose mondott szó szerint, csak gondolta.