Lehet önkéntes az a szex, amit a félelem motivál?

Eljött az idő, látunk titeket, hallunk titeket, és el fogjuk mesélni a történeteiteket!

– ezzel az üzenettel zárta beszédét Reese Witherspoon két évvel ezelőtt a Golden Globe-on. És tartotta magát a szavához: a színésznő, aki az utóbbi években egyre befolyásosabb producerré vált a filmes és a tévés világban, sorra gyártja a bántalmazott, kiszolgáltatott, elhallgattatott nőkről szóló projekteket.

Ezek közül is kiemelkedik a The Morning Show, amit már a jóval a bemutatása előtt megelőzött a híre. Ez az egyelőre két évadosra tervezett, évadonként tízrészes sorozat ugyanis a tévétörténet egyik legdrágább bevásárlása volt: az Apple 240 millió dollárt fizetett Reese Witherspoon produkciós cégének, a Hello Sunshine-nak. Az Apple TV+-on vetített sorozat két főszereplője, Jennifer Aniston és Reese Witherspoon gázsija nem kevesebb, mint kétmillió dollár epizódonként.

Amikor az újságírók a gázsi nagyságát firtatták, Witherspoon felhívta a figyelmet, hogy a nagy cégeket, így az Apple-t is, elég okos emberek vezetik. Ők nyilván kiszámolták, hogy még ekkora gázsi mellett is milyen sokat fognak keresni ezen. “De kérdezek én valamit: Kobe Bryant vagy LeBron James fizetését is szokás megkérdőjelezni?” – tette hozzá. (Az interjút természetesen még Bryant halála előtt adta.)

Egyelőre, az első évad végén, úgy tűnik, hogy az Apple fejesei valóban nem tévedtek. A The Morning Show lett az első Apple TV+ produkció, amit három Golden Globe-ra is jelöltek, Jennifer Aniston pedig elnyerte a szerepért a hollywoodi színészcéh, a Screen Actors Guild díját. Érdekes, hogy a nézők mennyivel jobban szeretik a sorozatot, mint a kritika: az IMDb-n 8,4 ponton áll, különösen a 18-29 éves nők szeretik, ez nyilván nem véletlen. A Rotten Tomatoes-on is kiemelkedő, 93 százalékos a közönségtől kapott értékelése, míg a kritika csak 61 százalékra értékeli. Főleg azt róják fel neki, hogy a témája, a #MeToo lerágott csont. Pedig a Brian Stelter CNN-riporter könyvének alapján készült The Morning Show éppen attól nagyszerű, hogy minden egyes része bizonyítja, hogy mennyi kibeszéletlen történet, mennyi félreértés van még mindig a #MeToo körül.

Egy olyan műsor, ami mindig azzal foglalkozik, ami éppen a legérdekesebb: politikával, erdőtüzekkel, Harvey Weinstein ügyeivel vagy a háromfejű borjúval. De szigorúan mindig csak olyan mélységben, hogy azért a nézők kedvét ne rontsák el nagyon már kora reggel. A műsort tizenöt éve ugyanaz a páros vezeti, Alex Levy (Jennifer Aniston) és Mitch Kessler (Steve Carell). A show jelentős részben a kettejük közötti kémiára épül, arra, ahogy froclizzák egymást, ahogy flörtölnek egymással, ahogy befejezik egymás mondatait. Bár a magánéletben nem alkotnak egy párt, több időt töltenek együtt, mint a házastársaikkal, és így is tekintenek egymásra: Mitch Alex tévés férje, Alex pedig Mitch tévés felesége.

Mivel rájuk épül a műsor, nagyjából az istenek szintjén állnak: elképesztő pénzeket keresnek, mindenféle előjogaik vannak, New York utcáin pedig többemeletnyi nagyságban láthatóak a posztereik. Mitch azért egy kicsit nagyobb isten, mint Alex. Jobbak a népszerűségi mutatói és hiába jár ő is ötven felett, lejárt szavatossága miatt nem aggódnak úgy a csatorna vezetői, mint a szintén ötvenéves Alex kora miatt. Mégis Mitch bukik kettejük közül: egy napon a The New York Times leleplező cikkben mutatja be, hogy Mitch Kessler hosszú időn át zaklatta a munkatársnőit a The Morning Show színfalai mögött. Ő persze tagad, szerinte minden egyes kapcsolata konszenzusos volt. Bár így is helytelen, amit tett, hiszen házas, és többnyire a munkatársnőivel feküdt le, de szerinte nem történt erőszak.

A The Morning Show azt mutatja be, hogy mi történik ezután.

A csatorna azonnal kirúgja Mitch Kesslert, és az ambiciózus új hírigazgató Cory Ellison (Billy Crudup) meglátja a lehetőséget a kínos sztoriban, hogy végre felrázza a műsort, új életet leheljen a showba és Alexbe is. Ezért úgy dönt, hogy leszerződteti a szókimondó riportert, Bradley Jacksont (Reese Witherspoon), akinek normál körülmények között nem lenne helye a The Morning Showban, hiszen nem kedves, nem kellemes, nem bájos és nem szereti mutogatni az alakját. Vagyis semmivel nem rendelkezik, amit egy női műsorvezetőtől elvárnak. Vagyis elvártak korábban, mert ez már egy új korszak, még ha ezzel nem is ért egyet mindenki.

Vagy még inkább: még ha nem is érti mindenki. A The Morning Show egyik legnagyobb erénye ugyanis, hogy nem csak az áldozatok szemszögéből mutatja be a történteket. Persze megjelenik a gyakornok szemszöge is, aki nem tudja, nem meri visszautasítani az idősebb, hatalommal bíró férfi kollégája (kedves, nem erőszakos) közeledését, és önként fekszik le vele. De önkéntes-e az a szex, amit nem a kölcsönös vágy, hanem a félelem és az előrejutás reménye motivál? Ugyanakkor a sorozat egyik legemlékezetesebb epizódjában két férfi, két egykor sikeres, nagy hatalmú férfi beszélget arról, hogy miként gyűrte őket maga alá a #MeToo. És bár látszólag ugyanazon az oldalon állnak, hiszen mindketten úgy gondolják, hogy ők a valódi, ártatlanul megvádolt áldozatok, nem sokkal később kiderül, hogy mennyire másként látják a történteket.

Steve Carell fantasztikus munkát végez Mitch Kessler szerepében, akiről a sorozat nagyon sokáig lebegteti, hogy mit tett vagy nem tett valójában. A néző ugyanolyan bizonytalan, mint Kessler kollégái, mint a legjobb barátja, Alex. Persze tudtak dolgokról, hallottak dolgokat, de teljesen biztosak nem lehetnek. Ahogy maga Kessler sem: ő is utólag próbálja összerakni, értelmezni mindazt, ami hosszú időn át olyan természetes volt számára. Ahogy Alexnek is: egy olyan nőnek, akit a hatalma és a pénze megvédett mindattól, amit kevésbé szerencsés társai át kellett hogy éljenek. És aki inkább félrenézett, sőt, ítélkezett felettük, mert az egyszerűbbnek tűnt.

A sorozat iszonyú ügyesen bánik a flashbackekkel: amikor már jó pár rész óta gyűrjük a #MeToo témát, akkor egyszer csak visszacsöppenünk egy évvel korábbra. Egy születésnapra, a pre-#MeToo érába. Ahol természetes, hogy kilógó fenekű huszonéves lányok rázzák magukat a show részeként, még ha a vendégek fele nő is. Ahol a feleség, a szerető és a leendő, potenciális szerető együtt tapsolnak a sikeres férfinak. Ahol (még) senkiben nem merül fel, hogy mindez lehetne másképp is.

 A The Morning Show, aminek óriási pozitívuma az összetettsége, ezt sem hallgatja el. Hogy amikor az inga így kileng, akkor egy egymást őszintén szerető, de nem ugyanabban a hatalmi helyzetben lévő párnak milyen nevetséges köröket kell lefutnia, milyen áldozatokat kell hoznia, hogy a férfira véletlenül se lehessen a zaklató, a nőre pedig a haszonleső bélyegét rásütni. Vagy hogy nem mindenkinek jó megoldás a kitárulkozás, hogy nem mindenkit kell mindenáron rávenni arra, hogy beszéljen. Hogy néha az őszinteség több kárt okoz, mint hasznot.

Az első évad záróepizódja, vagyis annak utolsó néhány perce egészen zavarba ejtő: mintha a két hollywoodi színésznő, az őt ért zaklatásokról korábban is nyíltan beszélő Reese Witherspoon és Jennifer Aniston minden haragja egyszerre zúdulna a nézőre. Mintha kilépnénk a tévésorozat addigi keretei közül, és egy vádbeszédet hallanánk. Mintha az utolsó néhány percben minden visszafogottság, távolságtartás, objektivitás eltűnne, hogy átadja a helyét a tomboló dühnek. Egyszerre katartikus és kényelmetlen nézni. De ki tudja, talán több évtizednyi hallgatás után ennyi jár is, pláne, ha a The Morning Show második évada az elsőhöz hasonló alapossággal és komplexitással folytatódik.