Botond, Mózes
11 °C
21 °C

Még brutális akciófilmnek is sok

Extraction - Film Still
2020.04.29. 04:59

Van nagyjából tíz perc az Extractionben, illetve bocsánat, a Tyler Rake: A kimenekítés című filmben, amikor életre kel, és egy picit elfeledteti, hogy mennyire monoton, erőszakos és unalmas. Ez a tíz perc egy hosszú beállításnak tűnő, valójában speciális effektusok garmadájával összerakott jelenet, ami egy autós üldözéssel kezdődik, egy rakat közelharccal folytatódik, és úgy van vége, hogy két különböző szereplőt elüt két különböző teherautó.

Az egész teljesen nonszensz, egy hatalmas túlzás, egy felesleges zsonglőrmutatvány, de mégis szórakoztató nézni azt, ahogy a digitálisan egymáshoz illesztett képek eszkalálódnak, sőt, még egy rövid jelenetre a főhős is kikerül a képből, ami kifejezetten jót tesz a filmnek.

A Tyler Rake: A kimenekítés főhőse ugyanis Tyler Rake, egy sokat látott zsoldos, akit akkor látunk először, amikor félrészegen leugrik egy 30 méter magas szikláról, bele a vízbe, aminek a medrében meditál egyet és a tragikusan elveszített családjára gondol. Ha valaki ezt teljesen komolyan tudja venni, akkor ez az ő filmje. Rake-et Chris Hemsworth alakítja, aki egy marha karizmatikus színész, de sokkal jobban áll neki, ha marhulhat, Thor is elviselhetőbb, amikor viccel, az új Szellemirtókban pedig majdnem ő volt a legemlékezetesebb az ostoba asszisztensi szerepben.

Itt nincsen szükség marhulásra, itt szúrós nézésre, piszkos arc alól kivillanó kék szemekre és jól koreografált nyaktörésekre és fegyver-elsütésekre van szükség. A kimenekítés nem az a film, ahol bárki marhulna, ha ez nem lenne rögtön világos, az első áldozat benne egy tinifiú, akit közvetlen közelről agyonlőnek.   

A kimenekítés az a fajta akciófilm, ami nem a történetével, nem a szereplőivel, nem a konfliktusaival, nem a környezetével akar lenyűgözni, hanem azzal, hogy erőszakosan monoton és monoton módon erőszakos. Azt az első agyonlövést még követi annyi, hogy a film végére Dakka városában a halálozás első számú oka Tyler Rake lesz. Az ő feladata egyébként az, hogy kimenekítse az emberrablók markából egy börtönben ülő drogbáró fiát.

Meg is teszi a film első negyedében, aztán ahogy ilyenkor szoktak, nem várt fordulatok jönnek, kijönnek a sublótból a kétszínű árulók, aztán ott tartunk, hogy Tyler Rake-nek és az Ovi nevű fiúnak együtt kell menekülni egy bangladesi városból, ahol egy másik drogbáró irányít mindent és mindenkit. Például a saját sameszát is, aki azzal mutatkozik be, hogy lehajít egy magas épület tetejéről egy kisgyereket. Mintha valami problémája lenne ennek a filmnek a bangladesi kisgyerekekkel, bár kétségtelen, hogy amikor egyszer Rake kerül szembe egy adag gyerekkatonával, akkor legalább csak pofonokat oszt, nem gerinctöréseket.

A kimenekítés futószalagon hozza azokat a jelenetek, amik leginkább egy Call Of Duty-videojáték átvezető jeleneteire hasonlítanak, amit valahol meg is értek, a filmet ugyanis Sam Hargrave kaszkadőrkoordinátor rendezte, akinek ez az első ilyesmi munkája. Hargrave többek között azokon az Amerika Kapitány és Bosszúállók-részeken dolgozott, amiken Joe és Anthony Russo rendezők, ez a film pedig a Russo testvérek első Netflixes produkciója, amit a saját gyártócégükkel készítettek, és gondolom az ő segítségükkel került be a képbe Chris Hemsworth meg a bizonyítani vágyó Hargrave is. Egy kaszkadőrre bízni egy akciófilmet nem akkora hülyeség, David Leitch is így kezdte az ipart, és így született a John Wick és az Atomszőke is. A kimenekítésben viszont nincsen meg sem a John Wick eleganciája, sem az Atomszőke hidegháborús, biszexuális energiája, csak a narancssárgára színezett könyörtelen unalom.



Ez nagyrészt Hemsworthnek, még nagyobb részt viszont Hargrave-nek köszönhető, aki minden egyes dulakodásból vérengzést, minden egyes halálból kivégzést, minden egyes akciójelenetből egy tömegmészárlást rendez. Arctalan, maszkos, vagy sisakot viselő emberek halnak meg sorban, egymás után, ugyanúgy, fröccsenő agyvelővel, vérszivattyúval. Én hiszek abban, hogy létezik szórakoztató erőszak, olyasmi, amit vagy művészi szinten (például Kitano Takesi filmjeiben) vagy eszelős mennyiségű túltolással művelnek (lásd Michael Bay hasonló akciófilmjeit). A kimenekítésben ezen a téren sincs fantázia.

Ahogy a szereposztásban sincs igazán, Hemsworth szenvedő karaktere mindig egy zuhanyzás távolságra van a borotvareklámtól, és két nap távolságra a legutóbbi borbélyidőpontjától. Akcióhősként van jelenléte, de nincsen személyisége, olyannyira nincsen, hogy az ellenfeléül választott Randeep Hooda sokkal mélyebb benyomást tesz. Hooda karaktere pontosan ugyanazokra képes, mint Rake, ugyanolyan kompetens zsoldos, ugyanúgy szinte képtelenség kinyírni, és még a főszereplőnél sokkal konkrétabb háttértörténetet és motivációt kapott. Őt látva elgondolkodik az ember, hogy mi a túróért kell nézni egy külföldi katonát, amikor itt van egy ugyanolyan képességekkel megáldott helyi arc, akit pontosan ugyanolyan élvezet nézni.

Ami amúgy nem olyan sok, néha nehéz eldönteni, hogy A kimenekítés akkor rosszabb, ha pörög, vagy ha megáll egy pillanatra szusszanni. Mert azt a hosszú beállítást kivéve, egyikben sem túl érdekes.



A Tyler Rake: A kimenekítés április 24-től látható a Netflixen.