A cár bármikor felrúghat vagy megdughat

Képernyőfotó 2020-05-28 - 13.09.39.png
2020.05.29. 04:37

Egy alkalmanként igaz történet

– ezzel a megjegyzéssel kezdődik a Nagy Katalin – A kezdetek című sorozat mind a tíz része, nem véletlenül. A Nagy Katalin orosz cárnőről szóló Hulu-sorozat (ami Magyarországon az HBO GO-n látható) ugyanis tényleg csak sorvezetőnek használja a történelmi tényeket. Forgatókönyvírója és showrunnere az a Tony McNamara, aki a nagy sikerű, tíz Oscarra jelölt A kedvencet is írta. McNamara már ott bebizonyította, hogy valós történelmi alapokon, de kitalált szálakat és karaktereket bevetve mennyire szórakoztató filmet tud csinálni.

Valószínűleg A kedvenc óriási sikere tette lehetővé számára, hogy egy régebbi színdarabjából sorozatot készíthessen, ez lett a Nagy Katalin – A kezdetek. Bár sorozatfogyasztóként kicsit furcsa, hogy egy év sem telt el a Helen Mirren főszereplésével készült Nagy Katalin óta, és máris itt van egy újabb sorozat a cárnőről. Szerencsére az újabb Nagy Katalin-sorozat jobban sikerült, mint a Mirren-féle, főleg azért, mert minden hibája ellenére ellenállhatatlanul szórakoztató.

Míg Helen Mirren sorozata onnan indult, hogy Katalin egy puccsal átvette a hatalmat az alig 186 napig uralkodó férjétől, III. Péter cártól, addig a mostani sorozat, ahogy a címe is mutatja, a cárnő korai éveire koncentrál. Arra az időszakra, amikor még nem is volt cárnő, csak Sophie Friederike Auguste von Anhalt-Zerbst porosz hercegnő (Elle Fanning), akit mindenféle diplomáciai kavarások eredményeképpen, viszonylag jelentéktelen családi háttere ellenére a későbbi III. Péter cár (Nicholas Hoult), feleségül kért.

Tony McNamara olvasatában a fiatal hercegnő majd kicsattan a boldogságtól, hogy Oroszországba utazhat, és a cár felesége lehet.

Biztos benne, hogy óriási szerelemben élve, közösen virágoztatják majd fel Oroszországot. Az udvarba érkezése után aztán pofára esést pofára esés követ: Pétert egyáltalán nem érdekli a neje, ágyasa van bőven, a feleség dolga csak annyi, hogy a kötelező együttlétekből minél előbb teherbe essen és fiút szüljön. De az udvar többi tagja sem kellemesebb meglepetés: a Diderot-val és Voltaire-rel levelező, haladó szellemű lány döbbenten tapasztalja, hogy udvarhölgyei olvasni sem tudnak, mert egy nőnek minek az.

Mindez azonban nem valami szomorú drámaként, hanem A kedvencből ismert abszurd humorral van feltálalva, így miközben sajnáljuk Katalint, amiért a férjét csak az evés, a szex és az udvaroncok szívatása érdekli, nevethetünk az ő szűklátókörűségén és naivitásán is. Péter régóta háborúzik a svédekkel, a fronton hullanak az orosz férfiak, mint a legyek, ezért Katalin jónak látja meglátogatni őket.

És mire van a legnagyobb szüksége a kegyetlen körülmények között harcoló, kezét, lábát, szemét vesztett katonáknak?

Hát persze hogy néhány macaronra! Úgyhogy Katalin visz is nekik párat bugyikék aranycsatos dobozkákba csomagolva.

És ha azt hinnénk, hogy ez a sorozat legabszurdabb jelenete, akkor a közelében sem járunk az igazságnak, McNamara ugyanis mindig rá tud tenni egy lapáttal. Nála az orosz cári udvar annyira dekadens, a nemesség élete annyira elrugaszkodott a valóságtól, hogy egy élő medve vagy néhány levágott svéd fej a bálterem közepén már fel sem tűnik senkinek. A sorozat egyszerre idézi fel Sophia Coppola Marie Antoinette című filmjét a dekadens francia udvarral, és Armando Ianucci (Oroszországban betiltott) Sztálin halála című filmjét, ahol mindenki folyton kavar, hazudozik és ügyeskedik, hogy életben maradjon egy szeszélyes, tökéletesen kiszámíthatatlan, ellenben teljhatalmú vezető mellett.

Csakhogy amíg Marie Antoinette nem tud szembemenni az árral, és egyszerűen elnyeli az udvari intrika, a korlátlannak tűnő pénzforrás és hatalom, addig Katalin más utat választ.

Mivel a férjével való együttműködést Péter együgyűséget súroló butasága és jellemének gigantikus hibái miatt lehetetlennek tartja, előkészíti a puccsot a katonai vezetők, az udvari tanácsosok, az egyházi vezetők és a Péter körüli léhűtők megnyerésével.

866
Fotó: port.hu

Bár a Nagy Katalin – A kezdetek tíz darab közel egyórás része ezt némileg bő lére eresztve meséli el, az üresjáratokért kárpótol a két főszereplő játéka, és a zseniálisan vicces, trágár párbeszédek. Elle Fanning és különösen Nicholas Hoult annyi színt ad Katalinnak és Péternek, hogy szinte sajnáljuk, hogy nem vagyunk ott a cári udvarban. Még akkor is, ha ez azzal jár, hogy a cár bármikor felrúghat vagy megdughat, ahogy lényegében minden alattvalójával teszi rangtól, kortól függetlenül.

De Nicholas Hoult Pétere minden szemétkedése, undorító étkezési és szexuális szokásai ellenére esendő, legendás nagyapja nyomába soha nem érő, rideg anyja által megnyomorított figura, akivel, magunk sem értjük, hogyan, de együttérzünk. Mert a játszma vége nemcsak a történelemkönyvekből, hanem a karakterekből is világosan látszik: az okos, az erős előbb-utóbb felfalja a gyengét, legyen annak bármennyi kegyence.