Izabella, Dalma
14 °C
24 °C
Index - In English In English Eng

Amit az elmúlt tíz évben megtanultam itt: az igazságnál nem kell több

Mit jelent az Index nekünk? Olvasóink, hírességek és az indexesek mesélnek az Indexről

Élő
ssss

A legfontosabbak

július 9., 21:59
Az Index nekem egy álom
július 6., 08:11
Búcsúzzon a tököm
július 3., 14:47
Család
Index
2020.07.11. 23:37

Összefoglaló

Az Index szerkesztősége, független működése veszélyben van. Ebben a helyzetben egyebek mellett fontosnak tartjuk elmondani, mit szeretünk mi az Indexben.
Egyben kérjük önöket, kedves olvasók, írják meg: önök mit szeretnek vagy éppen mit gyűlölnek legjobban az Indexben, miért hiányozna leginkább az Index.
Leveleiket a tema+azenindexem@mail.index.hu címre várjuk, és ezen a felületen közzétesszük.
új hír érkezett, kattintson a megtekintéshez!
  • Az index a mindennapjaim része, ez nagy dolog, mert kevés dolog mondhatja el ezt magáról. Fel sem tudom idézni, hogy mióta az, lassan lopta be magát, vált rutinná az olvasása. Egy ideig ilyen volt a dohányzás, de arról már leszoktam. Persze voltak más versenyzők is, akik pályáztak a hírportál szerepére az életemben, de ezek rendre elbuktak, vagy megszűntek még azelőtt, hogy riválissá nőttek volna. Egyeseket gyorsan kaszáltam, mások kaptak több esélyt de ez sem segített rajtuk. Pl. az origo ugyanúgy taszított a kétezres években mint most. Természetesen az indexszel sem tudok mindig azonosulni, vannak hibái és így lehetne is jobb hírportál, de nincs jobb ma Magyarországon.

  • Úgy érzem egy e-maillel nekem is ki kell fejeznem a támogatásomat felétek. Húsz éve olvasom az Indexet, és már egy jó ideje csak az Indexet. Reggel az első, hogy a tejeskávém mellé elolvasom a friss híreket, Indexet olvasok a buszon munkába menet és hazafelé (na jó néha ránézek nap közben is) aztán még este is rápillantok történt-e valami. Mert ami az Indexen nincs fenn, az ugye meg sem történt.* Azt hiszem, a szívem fog megszakadni, ha már az Index sem lesz független.

  • 97-ben Angliában tanultam egy szemesztert, akkor ismertem meg az internetet magát. A hazai híreket az Internettóról szereztem be, azóta vagyok olvasótok. Az Indexen kívül van még néhány hiteles, független hírportál Magyarországon, de én alapvetően itt böngészek, máshová csak linkek alapján bóklászok el. Maradjatok meg nekünk!

  • Én az indulásotok óta kizárólag Titeket olvaslak, kísérletet sem tettem arra, hogy másik portálra nyergeljek át, dacára annak, hogy politikai-ideológiai nézeteimet tekintve nem állunk egy oldalon. Nagyon nem. Viszont az ellentáborba való tartozásom ellenére az Indexet tartom a legtényszerűbbnek, egyetértenem pedig nem kötelező mindennel, amit írtok. Mint ahogy senkinek sem kötelező egyetértenie senkivel...

    Én sem értek egyet a politikai preferáltjaim minden húzásával.

    Anno a Frankót is olvasgattam (kár, hogy 2001 óta nem frissült) , a Totalcar pedig lételemem. Ennek a lapcsaládnak változatlan formában kell fennmaradnia, mivel nemcsak hiteles, hanem szórakoztató is.

    Amit szeretek, mindig is szerettem Bennetek:

    -Nem Vagytok píszí-huszárok, tolerancia-terroristák, nevén neveztek mindent, mindenkit, tojva az érzékenységre. Csak az utóbbi időkben láttam néhány rést a pajzson, és kérlek szépen Titeket, ne! Legyetek pofátlanul szókimondók továbbra is!

    -Bevezettétek az újságírói nyelvezetbe a "pöcs", "szar", "kurva", és hasonló szavakat. Ráadásul úgy adagolva, hogy a könnyedebb nyelvezet nem ment a minőség rovására.

    -Hiteles hírforrás vagytok. Kevés a helyreigazítás.

    -Az Immortal zenekar által inspirált, saját gyártású norvég stílusú black metal videoklippel ünnepeltétek az Index születésnapját. Ez nagyon cool dolog!

    Ami nem tetszik:

    -Kezd (még csak kezd!) visszaszorulni a tárgyilagosság, a cikkírók egyre többször visznek érzelmet a tartalomba, legyen az öröm, frusztráció, düh, stb., így egyre több cikk alakul véleménycikké. Persze, legyenek véleménycikkek, de az más kategória, mint a tudósítás.

    -Egyre több a kattintásvadász, hangzatos című, ámde semmitmondó cikk a főoldalon, általában vendégszerzők művei, ezeket jobban kellene szelektálni, mert más, értékesebb tartalmak elöl vehetik el a helyet.

    -Előfordul, hogy nem politikai kérdésből politikait csináltok, pedig nincs az ügyben annyi. Egyszerűen csak mások lehet, hogy máshogy gondolkodnak, és erről nem mindig a pártok vagy politikusok tehetnek. Azt hiszem, ennyi. Komoly űrt hagynátok bennem, ha megszűnnétek, szívből remélem, hogy ez nem fog bekövetkezni.

  • Ugye ez csak ez rossz vicc,hogy véletlenül is belementek bármilyen elbaszott kompromisszumba?!!? Respect

  • Ezt úgyse hozzátok le, de azért leírom: Nagyon örülök annak, ha vége lesz az indexnek, mert ti vagytok a kettős mérce mintapéldányai, ti vagytok a bosszú népe.

    Ateista létemre a belem kifordul attól, hogy minden karácsonykor, húsvétkor Jézuson viccelődtök, a keresztények jóérzésébe tapostok bele. Kivétel nélkül, minden évben. A felháborodásra pedig az ellenvélemény megfogalmazójának a letiltásával válaszoltok. Ti, az objektivitás bajnokai. Ellenben soha, de soha nem viccelődtök se a zsidó, se a muszlim vallással (nem is kell, ahogy a kereszténységgel sem kéne).

    Hiába nem felelek meg az általatok és olvasóitok által definiált "mélymayar, nagymagyar" címkéknek, attól is rosszul vagyok, hogy minden állami ünnepünkön a magyarságon élcelődtök, minden augusztus 20-án Szent Istvánon gúnyolódtok, de soha a szátokra nem veszitek az általatok ajnározott népcsoportokat, kisebbségeket és ezt olyan látványosan, olyan kaján vigyorral teszitek, hogy a bicska kinyílik az ember zsebében.

    Bár soha nem szavaztam a Fideszre és nem is fogok, az is tény, hogy idióták is vagytok, mert nem értitek meg, hogy nem működik a húsz éve erőltetett taktikátok, miszerint a számotokra ellenszenves politikai szereplőt megpróbáljátok nevetséges színben feltüntetni, bohócként ábrázolni. Annyira nem működik, hogy ha valakinek hálás lehet Orbán a 3 kétharmadért, azok ti vagytok, mert a minősíthetetlen fideszes média tizedannyi szavazót nem vitt a Fidesznek, mint az Index.

    Titeket olvasva az átlagemberben olyan ellenszenv alakul ki a liberális oldal iránt, hogy inkább leszavaz a tolvajokra, minthogy a ti irányvonalatok érvényesüljön.

    Az LMBTQ emberek legnagyobb ellenségei is ti vagytok, mert bár látszólag támogatjátok őket, valójában a propagandátok és a témában jellemző hangnemetek nekik árt a legtöbbet. Hozzám hasonlóan a magyarok többsége egész egyszerűen közömbös a téma iránt. Se nem szeretjük, se nem utáljuk a homoszexuálisokat (meg persze az általatok ajnározott 52 társadalmi nemet). Egész egyszerűen nem érdekel minket. Azonban a propagandátoknak, az állítólagos magánszférának az állandóan felszínen tartása, meg persze a Pride-nak köszönhetően még annak is elege lesz az általatok pátyolgatott kisebbségből, aki egyébként közömbös a téma iránt.

    Sosem kedveltem Ákos személyét, de amit vele műveltetek, az is gyomorforgató és szerencsére teljesen kontraproduktív volt. A magyarok többsége egyetért vele abban, hogy a női princípium igenis az anyaság, bármilyen hátborzongató is ez nektek. Azonban azt nagyon is támogatom, hogy ti libsik ne vállaljatok gyereket, legalább nem tudjátok továbbadni a beteg eszméiteket.

    Ákos tökéletesen írta le azt, amit ti képviseltek az "A bosszú népe" című számában: "Ez a szorgos nép, ha perbe fog, téged elevenen tűzre dob". Ti vagytok azok, akik Magyarországon is meghonosították azt a nyugati őrületet, hogy ha valaki olyat merészel mondani, ami a ti ideológiátokba nem fér bele (uramatyám, azt merte mondani, hogy a nők legszentebb feladata az anyaság, anyám borogass!), azt sajtóhadjárattal, karaktergyilkossággal, a multinacionális cégekre való nyomásgyakorlással pénzügyileg is tönkre akarjátok tenni.

    Hogy miért olvasom mégis az indexet addig a várva várt napig, amikor végre lehúzzátok a rolót? Ugyanolyan elfogult, kettősmércét alkalmazó brigád vagytok, mint a kormánymédia, ezért mindkettőt elolvasom, hogy tudjam a két barikádon belül éppen milyen őrület folyik és csak reménykedem benne, hogy a 444 is a ti sorsotokra jut, mert talán a vákuum kikényszerít majd egy valóban pártatlan, objektív portált, ami nem nemzetellenes, nem családellenes, nem kereszténységellenes, hanem csak simán normális ellenpontja a szintén elmebeteg kormányoldalnak.

  • Hogy mit szeretek az indexben? Azt, hogy van.

    Szeretem azokat a cikkeket, amik mélyen, szerteágazóan járnak körül egy témát.

    Szeretem a rövid, velős híradásokat.

    Szeretem a Mindeközbent.

    Imádom a szóvicceket (és sajnálom, hogy egyre kevesebb van belőlük).

    Imádom a hétvégi tárcákat, szépül tőlük a szombat délelőttöm.

    Szeretem az időnkénti iróniát, szeretem a komolyságot, szeretem a poénokat.

    Szeretem, hogy nagyon sokat javult a helyesírás és a nyelvhelyesség.

    2001-ben kezdtem el olvasni, amikor lett betárcsázós internetem. Sokszor percekig kellett várni a betöltődésre, de már akkor is megérte. 9/11-et az Index előtt sírtam végig, ahogy azóta is gyakran. Lelkesen vitatkoztam a Törzsasztalnál, szereztem ismeretlen ismerősöket a fórumokban.

    Aztán lett adsl, blogolás, kmk, hogyvolt, és ez mind elválaszthatatlan volt az Indextől. Sosem éreztem elfogultnak, csak hitelesnek és végtelenül fontosnak. Az életem része. 

  • Autós szemszögből nézve: ha nincs index, kormány sem kell.

  • Napközben nem tudok az aznapi eseményekkel foglalkozni, lefoglal a munkám. De mikor hazaérek, az első dolgom, hogy böngésző és index.hu. (mint ahogy ez történt ma is) Mert ez az információim elsődleges forrása. Nem, nem csak Indexet olvasok, de ez az első. Mindig az marad. Nem tudom elképzelni, hogy ne létezne a szabad Index. Nem akarom elképzelni. Minden tiszteletem a tiétek.

  • Mindig ezt olvasom, és utálom, hogy nincs másik ebben a világban. Kívánok még több bátorságot és kitartást.

  • Több mint 20 éve napi rendszerességgel olvaslak benneteket.

  • Tíz éve biztos, hogy olvasom az index.hu-t, és szó szerint egy súlyos követ éreztem a gyomromban, amikor azt olvastam, hogy veszélyben a hírportál léte. Mert az nem lehet, hogy ne legyen Index!

    Sokszor eszembe jut: a bankban, ahol dolgoztam, a kollégák, a főnököm, a főnök főnöke és az ő vezetője is Indexet olvasott. Ott szoktam rá én is... Onnan tájékozódtunk, olvastunk politikáról, gazdaságról, válságokról, fontos történésekről, időjárásról, hírességekről, szóval mindenről és bármiről, mert megírtátok. És mióta itthon vagyok a gyerekekkel, az Index képviseli a híreket, a külvilágot (és ezt szó szerint kell érteni, mert nincs itthon se tv, se rádió), és már a négyévesem is tudja a címlap láttán, hogy anya híreket olvas. 

    És tényleg nincs hozzátok hasonló; a hvg.hu túl komoly, a 24 és 444.hu nem elég sokrétű, a többiről pedig nem is érdemes szót ejteni. Minden elismerésem a szerkesztőség összes tagjának, hogy ennyire színesen, olvasmányosan, viccesen, szívhez szólóan és nem utolsó sorban hitelesen írtok, bármilyen témáról legyen szó! Kitartást, veletek vagyunk!

  • Nehogy már az Indexet is beszántsák, nincs kedvem sok év után új kezdőlapot keresni a böngészőmnek. Egyébként sztem sokat javult a színvonal az elmúlt években, több alapos és hosszabb írást publikáltok és kellően objektívak maradtok.

    Ami kritika:

    • az Indavideo-t kinyírni és besózni a helyét, külföldről még rosszabb, mint otthonról (maguk a videók nagyon jók, csak nem lehet megnézni őket...);
    • a sportrovat lehetne kevésbé Barça drukker és kevésbé fikázós a Real Madriddal szemben (bár ez mintha javult volna);
    • ezt az Index2-t a mai napig nem értem, hogy miért jó, engem idegesít.
  • Szándékosan nincs se tv-nk, se rádióm semmiféle olyan hírforrás, ami megzavarhatná nyugalmunkat. Az egyetlen forrás amit olvasok az index, semmi mást nem vagyok hajlandó beengedni az idegrendszerembe. Titeket se olvaslak naphosszat, de azért a 15 perc, amit eltöltök azzal, hogy híreket nézek, az tőletek származik. Nagyon tetszik, hogy őszinték vagytok vagy legalábbis én úgy veszem, hogy őszinték vagytok. Kívánom, hogy úgy alakuljanak a dolgaitok hogy szeretnétek, és ami számotokra a legjobb lenne.

  • Nincs másik => Csináljunk! Amikor megláttam, hogy a mutató "veszélyben"-re váltott, szemeim előtt lepergett a harminc éves magyar szabadság filmje. Hasonló élményem nem volt még soha.

    Gondoltam is magamban: "Oké, szóval ilyen érzés az amikor egy létfontosságú szerv kerül veszélybe." De a csattanás nem jött azonnal, így maradt idő rendezni a gondolataimat. Megnéztem, jelenleg 3550-en vagyunk rendszeres támogatótok. Ha ez százszor ennyi lenne akkor tartanánk a lakosság 3 és fél százalékánál. Márpedig tudom, hogy 100% olvassa, legfeljebb tagadják néhányan.

    Ne hallgassatok a lentebb olvasható Hattyúdalos Jánosra aki már eltemetett benneteket. Csináljatok inkább közösségi felajánlásból finanszírozott, maximalizált fejenkénti támogatásból a lobbizás ellen védett új platformot, mi meg, olvasók kapjuk össze magunkat és fizessük.

    Mert ha egy 10+ milliós nemzet nem tud összedobni egy független portált - ha úgy van, hogy az lenne az egyetlen közszolgálati forrás, márpedig úgy van - akkor meg is érdemli. Az oligarcha meg lakja le a saját tulajdonát és csináljon Origo 2.0-t ha ahhoz van kedve. És fogjuk fel az egészet egy, a szólásszabadságot elnyomók ellen immunerősítő, enyhe lefutású betegségként, amit egy harminc éves suhancnak illik túlélni.

  • Az Index-olvasás nevű érzelmi tréning a gyakori elfogultsággal, provokációval és kattintásvadászattal szerintem végső soron értő olvasót nevel. Egyrészt megtanultam, hogy kevesebb dolgon basszam fel magam feleslegesen, ami a böngészőt becsukva sem haszontalan hozzáállás, másrészt, ami a lényeg, hogy a szerzők szabadsága és lelkesedése bontakozik ki ezeknek a rétegeknek a lefejtése után. Az Index rossz tulajdonságai nekem őszinte és emberi rossz tulajdonságoknak tűnnek, nem utasításra közvetített frusztrációknak, ezért tudom elnézni őket, és ezért hiányozna, ha nem lenne.

    Bodor Áron, az Esti Kornél frontembere

  • Nekem így jó, ahogy van az index, függetlenként, szabadként. Nélkületek végképpen nem találnám magam a magyar interneten, híroldalakat tekintve csak az index.hu-t olvasom. Folyamatosan támogatlak is anyagilag titeket, mert fontos számomra, hogy megmaradjunk a mostani felállásban! Kitartás és hajrá, remélem jól alakulnak a dolgok!

  • Amikor olvastam azon a vasárnap délutánon a híreket az Index körüli tervekről, épp Varsóban utaztam hazafelé a villamoson a legjobb barátommal. Egy pillanat alatt kapcsolt ott át a fejem az önfeledt Erasmus-módból arra, hogy mégis mi az isten vár rám otthon. Pár nappal később indultam haza, de a búcsúbulimon sem tudtam túllendülni azon a gondolaton, mi lesz, ha nem lesz hova visszatérni.

    Nekem az Index volt a második otthonom tavaly, sőt: volt pár hét, amikor több időt töltöttem a szerkesztőségben, mint bárhol máshol. Borzasztóan szeretek ott lenni, és semmihez sem hasonlítható az a pezsgés a newsroomban, meg persze a konyhában, ami a lelket tartotta bennem a kialvatlan őszi-téli napokban.

    És az is, hogy nem csak én szeretek ott lenni, de a kollégák is szeretnek velem együtt dolgozni. Pedig nulla tapasztalattal, nulla újságírói tudással kerültem be Magyarország legnagyobb szerkesztőségébe. Ezt azért a mai napig isteni csodának tartom, és amióta tart, azóta sem akarom egy pillanatra sem elképzelni azt, hogy ennek egyszer vége lehet. Hiszen gyerekként is az Indexen nőttem fel.

    Most azon dolgozom, hogy a kötelező adminisztrációs és barátitalálkozós körök lefutása után végre folytathassam azt, amit tavaly áprilisban elkezdtem. Jó, az Erasmus alatt sem engedtem el teljesen a szerkesztőség kezét, de a home officeban sosem voltam annyira produktív, mint egy benti gép mögött – legyen az az Andrisé, a Veráé, a Sanyié, a Judité, vagy épp Tenczer úré. Egyszer majd úgyis lesz saját gépem, csak legyen hova hazajönnöm.

  • Számomra a változatosságot, kikapcsolódást és véleményszabadságot jelenti. Rendszeresen olvasom a portált, naponta legalább 2-3 cikket. Borzasztó néha mennyire trash is becsúszik a kínálatba, de alapvetően mindig találok valamit, ami érdekel. Ritkán találkozok bődületes tévedésekkel, de természetesen, mint minden szájtot, ezt is némi szkepticizmussal fogyasztom, amennyiben a politika vagy gazdaság kerül szóba. Nem mondanám, hogy van kedvenc rovatom, mindenbe belekóstolok, de egy-egy sport cikktől vagy felületes chart gézától ki tudok rohanni a világból. Mindemellett persze A TNT podcastot is időnként pörgetem, hangulatos a műsor. Köszi, hogy vagytok!

  • Fogalmam sincs már, hogy mikor és miért lett az index az egyik elsődleges hírforrás a számomra. De az szerintem sokat jelent, hogy "nem pártoltam el", nem cserélődött le.

    Pedig vannak ugye a szokásos bosszantó dolgok, mint a helyesírás, az elütések, pár hónapja a "micéneai" kultúrán röhögtem. Pár filmkritika is tud bosszantó lenni, na nem azért, mert nem azt írják amit én akarok olvasni, hanem a választott szempontok tudnak furcsák lenni.

    De ezen kívül egy csomó nagyon jó dolog: pl Klág Dávid, a cink.hu volt péniszfelelőse, baromi jókat írsz, nagyon sajnálom, hogy x évvel ezelőtt a villamoson estefelé nem mentem oda egy kicsit dumálni veled.

    Rendszeresen elolvasom a bel- és külpolitikai híreket és elemzéseket. Dezsőt és Fábiánt. Korábban Panyi Szabolcs nevét is megjegyeztem (pár éve tescóztam diákmunkásként, ott is feltűnt esténként, természetesen mint vásárló. Aztán persze ki ne maradjon Varga Sixx Attila (köszi a lehetőséget a hogyvoltozásra, ynwa), Hancu, Stöki, és azok sem, akiknek a neve most nem ugrik be, de valamilyen formában hozzá tettek valamit az indexhez.

    Örülök az indexes videóknak (MK10 egészségügyi elemzése Zacher Gáborral), újabban a néhány cikk végén a mini-bibliográfiáknak. Szóval ennyi év után is itt ragadtam a jól megírt cikkek, a hangulat, a pártatlanság miatt. Szeretlek titeket olvasni, minden erényetekkel és hibátokkal együtt, és nagy csapás érné a magyar médiaközeget, ha nem lenne az index, vagy hatalmi szócsővé csökevényesedne.

  • Nem vagyok elfogulatlan az Indexszel, de szerintem ez nem is baj. Az első és az utolsó kattintás is a tiétek a napból, és közte még egy párszor. Szeretem, mert a legtöbb dologban hasonlóan gondolkodunk, szeretem, mert a legtöbb esetben alaposan utánajártok a témának, szeretem, mert sokszor továbblendít bennem egy gondolatot. És mert érezni, hogy ti is szerettek minket. Nem akarom hagyni, hogy csendben kinyírjanak titeket!

    Ági 

  • Azért szeretlek titeket, mert az én értelmi szintemnek és érdeklődésem mélységének megfelelően, az én általam kedvelt közvetlenebb stílusban írtok bármiről és mindenről. Jelenleg nem tudok olyan magyar hírforrást mondani amiben jobban megbízok ha objektivitásról van szó.

    Szeretem, hogy szakértőket, tudósokat kérdeztek meg olyan témákról, amiről nem tudtok eleget. Szeretem, hogy nem mondtok megkérdőjelezhetetlen ítéletet. Külön köszönöm, hogy az általam igen kedvelt podcast formátumból is egyre többet kapok.

    Amin talán érdemes lenne változtatni, az a néha kissé gunyoros, előítéletes hangnem amit használtok amikor kritizáltok, függetlenül attól, hogy jogos-e a gúny vagy az előítélet. Nem tudom, hogy célotok-e a "másik oldal" megtérítése, illetve, hogy ez a gúny és előítélet mennyire elvárás a mostani olvasótábortól, de ha téríteni is akartok akkor talán még objektívabbnak és érzelemmentesebbnek kellene lennetek, hogy kevesebb alapot adjatok a titeket elfogultsággal vádlóknak. Köszönöm, hogy léteztek és remélem hogy még sokáig létezni fogtok

  • Nem is tudom hol hallottam először a gonzó-újságírásról, de biztos, hogy az Index kapcsán kellett utánanéznem, valamikor a 2000-es évek első felében. Aztán eljutottam Hunter S. Thompson Rumnaplójáig és azóta is tart az érzés, mint egy lsd trip, bár sokat konszolidálódott az újság (mély sajnálatomra), de a szórakoztató szubjektív újságírásban, amit sokan helytelenül bulvárnak értékelnek, még mindig Ti vagytok a legjobbak.

    Én a csúcsra emlékszem a legszívesebben, ez szerintem úgy 2006 ősze (azok a Rákóczi úti rendőrattakok!) és 2010 tavasza közé tehető. Tarolt a webkettő, lubickolt a blogpápa, a sok kiszervezett írás a Képviselő Funkytól a Homáron át a Villáminterjú blogig néha már sok is volt, de szerencsére menetközben megjelentek az okostelefonok, így még jobban rá lehetett függni az egészre.

    Aztán a második 10 év egy kicsit kevésbé volt vidám, sokan elmentek az általam kedvelt emberek közül, de mindent elmond az Indexről, hogy a mai magyar online újságírás, kontentgyártás, podcastolás fontos egyéniségei mind nálatok dolgoztak valamikor. Igazi szakmai műhely voltatok/vagytok, ami ma már hagyomány, történelem.

    És gyorsan tegyük hozzá a fiatalabbak kedvéért, hogy ami ma Magyarországon van internetes sajtóügyileg, ez egy kiváltságos helyzet. Úgy alakult, hogy van rálátásom a környező országok netes sajtójára, általános internetes kultúrájára, és sehol nem tapasztalni azt a pezsgést, ami nálunk van. Ez pedig az Internetto-Index korszaknak köszönhető. Ma már rutinszerűen olvasom az Indexet naponta, olyan mint a levegővétel, fel sem tűnik, de ha egyszer csak nem lenne, azt el sem tudnám képzelni. Felröhögök, amikor Sixx néha még berúgja az ajtót, és visz egy kis rokkendrollt a stílusba, ez a régi időkre emlékeztet.

  • Liberálisként zavaró tud lenni néha a fogcsikorgató balra húzása, a hallgathatatlan és koncepciótlan podcastok érdekes témákról, a túlzottan konformista és nem túl meggyőző "tárgyilagossága" (különösen a kultúrát és külpolt illetően), és volt, hogy évekig kerültem. Hiányzik egy-két olyan karizmatikus, karakteres szerző, mint UP, Tóta vagy Para-Kovács volt, akikkel még ha nem is értettem egyet, akkor is jó volt olvasni őket, mert egyre kevesebb a vélemény az Indexen.

    Szóval sokat kopott régi fényéből, de ha megszűnne, azzal megszűnnénk szabad országnak lenni. Az index az "utolsó kanári a szénbányában", ha beszántják, beszántották a szabadságot is. Remélem megmaradtok, de azért jó lenne, ha a színvonal is jobban felérne a fontosságotokhoz.

  • Elsős egyetemistaként - még a múlt évezredben - az Internetto hírlevél volt az első érintkezésem az internet világával, és azóta egész felnőttkoromat végigkísértétek valamilyen formában. Most külföldön élek, sok minden nem köt már Magyarországhoz, de reggeli közben az Indexet olvasom, nem az itteni híreket. Az Index elvesztése nekem gyakorlatilag egyenlő lenne Magyarország elvesztésével.

  • Egyrészt: Ha még prosperálna a Monty Python, hülye járások helyett hülye mail címek hivataláról szólna a híres szkeccs, és minimum tanácsadónak felkértek volna Titeket.

    Másrészt: Az Index sok-sok éve jelenti számomra a hírfogyasztást. Nemcsak azért, mert jó ideje nem járatok lapokat (ez nem is igaz, berendeltem a HVG-t papíron, hátha ezzel is besegítek), hanem mert láttam, éreztem, hogy küzdötök valamiért. Nyilván nem könnyű széllel szemben pisálás után, mosolyogva felpattanni arra a bizonyos rollerre, és egy fogalmatlan szemlélő számára szerencsétlenkedésnek tűnhetett néha, amit csináltok, de az eliszkoló kósalajosok, pirospöttyös matolcsy-k és vigyorgó viktorok országában üdítő színfolt volt a tehetetlenségetek.

    Nem kellett soha egyetértenem veletek ahhoz, hogy lássam, milyen mély gödörből nem próbál kimászni a magyar közélet. Éppen azt köszönhetem nektek, hogy a saját, a maga módján nagyon koherens véleménybuborékomat én magam akartam feltörni. Csibe voltam a tojásban, nem érdekelt a héjon kívüli világ, nem voltam se narancs, se piros, se más. A valóság keserű piruláit kaptam tőletek, amiket végül önmagam miatt nyeltem le. Ha tudnám, tolnám veletek a rollert tovább. A magam fotelrokker módján nagyon drukkolok nektek.

  • Sziasztok.Mióta van INDEX, ezt olvasom, ezt olvastam Bangokban, olvastam Sydney-ben, olvastam Szkopjeben, màst nem akarok olvasni, remélem, örökké élni fogtok. Köszönök mindent!

  • Én is kamasz koromban kattantam rá az indexre. Mindig ti voltatok a pártatlan hiteles forrás. Mivel az interneten van az újság és nem papíron valahogy mindig bennem volt ez a kérdés, hogy nektek miért kéne hazudni? Nem akartok meg több szponzort meg több pénzt meg több hirdetést. Vagy ha igen akkor ez nekem sosem jött át. Egyszer volt egy időszak amikor nagyon nyomtatok a fúj fidesz fúj orbánt és akkor egy kicsit elment a kedvem az index olvasásától, pedig higgyétek el, nem kedvelem őket. Pont azt kedvelem bennetek a legjobban, hogy sok okos cikket hoztok le és nem csak a fikázáss megy egyfolytában. Annyi gyűlölködés megy, bármerre fordulok, úgy kellenek a pozitív okos cikkek, mint egy falat kenyér! Nagyon remélem, hogy maradhattok azok akik mindig is voltatok. Megijednek ha el tudnának titeket hallgattatni.

  • Amire tanitotok: figyelni, gondolkodni, ketelkedni

    Amilyenek nem vagytok: megalkuvok, elfogultak, talpnyalok

    Amit sose csinaltok: uszitas, kirekesztes, gyulolkodes

    Ebben az orszagban nagyon kevesen tudjak, amire tanitotok.

    Ebben az orszagban nagyon sokan olyanok, amilyenek ti nem vagytok.

    Ebben az orszagban rengetegen csinaljak azt, amit ti sose csinaltok.

    Sajnos azt hiszem, ha megmaradtok sem tudnatok ezen valtoztatni. Azt viszont tudom, hogy ha kicsinalnak, a remeny is megszunik, hogy valamikor ez valtozhat.

  • Kedves Index, Külföldön élek 7 éve és amikor titeket olvaslak, kicsit otthon lehetek, abban az országban, amit szeretek. Azt gondolom, hogy világszinvonalú újság vagytok, tele szuper újságírókkal, nagyon színvonalas cikkekkel, amik objektívek, sokoldalúak, olvasmányosak, humorosak.

    Ráadásul én miattatok szerettem meg az újságolvasást, mert legyünk őszinték, rengeteg nehezem érthető, száraz és unalmas újság létezik, különössen, ha politikával foglalkozik. Ráadásul idővel "Index függő" is lettem, ezért különösen rosszul viselem, hogy ez történik veletek...

    Megint tönkremegy valami otthon, ami minőség volt, amire büszkének kéne lennünk, amit díjazni kellene. De ehelyett mi kidobjuk a kukába:(((

    Nekem Magyarországon mindenki azt mondta:" ha nem tetszik, el lehet menni"... ezt mondták az iskolákban, a munkahelyeimen, a sportegyesületben, de még a családomban is. Így én eljöttem, pedig sosem akartam külföldön élni és az elején furcsa volt megtapasztalni, hogy Németországban nem így gondolkodnak, holott még idegen is vagyok. De sajnos ez otthon az általános szemlélet. Emiatt eljönnek az orvosok, a tudósok, meg persze a kisemberek is, legtöbbször családostul. Megszakad értetek a szívem:( Rettenetes űrt hagynátok magatok után, ha megszűnnétek, amit nem fog tudni semmi sem bepótolni. A legrosszabb, hogy nem történik semmi, az emberek esetleg morognak egy kicsit de nincs szolidalítás, sőt inkább csak káröröm.