A boldogság egy pukkanás

A csütörtökön megnyílt, kilencedik Arc alaptémája egy még mindig aktuális Petőfi-idézet a "Hol a boldogság mostanában?". A kérdés nyitva marad, konkrét választ nem kapunk, ha kilátogatunk az óriásplakát-kiállításra, viszont kellemes környezetben elgondolkodhatunk azon újfent, hogy miért is vagyunk mi ilyen búval baszott nép. És beszélhetünk róla. A boldogságot a művek elég nagy része annak hiányán keresztül vizsgálja. Amikor például Fábián Erika metrókocsiban készült képét néztem, úgy éreztem, egyáltalán nem létezik.

Mit akarsz a boldogságtól?

Több mint hatvan kiállított plakát közül az idei győztes mű - a Már benned című Barta Árpádtól és Szabó Ádámtól - felettébb egyszerű, mégis többféle magyarázatot ad arra, hogy hol is lehet az. Az elfogyasztott csokitorta maradékáról készült fotó jelentheti azt, hogy a boldogság az étel, vagy ha valaki étellel kínál. A címe viszont a bíztató buddhista felfogásra utal, hogy a boldogságot nem kívül kell keresni. Ott van, de nincs ott, ezért ott van. Mivel a csokitorta maradéka kicsit az emésztés végtermékére is hasonlít, ezért számomra azt is üzente a kép, hogy a boldogságot a vécén kell keresnünk.

Arról, hogy hol rejlik a boldogság, sokaknak a nemi szervek jutnak eszükbe. Több olyan kép is van kint, ami stilizált hüvelybemenetet, feneket vagy péniszt ábrázol, ezért értetlenkedve kérdeztem az egyik szervezőt, Bakos Gábort, hogy akkor azt a bizonyos Dilemma-díjat megkapó puncis képet miért nem állították ki. "A Boldogság, gyere hazát éneklő puncis kép nagyon megosztotta a zsűrit annak tekintetében, hogy ki szabad-e állítani. A zsűri két nőtagja arra szavazott, hogy rakjuk ki, Babarczy Eszter viszont hosszasan érvelt ezt megkérdőjelezve" - válaszolt. "Az egyiküket nőiségében sértette a plakát, míg a másik hölgy számára elfogadható volt a kép által közvetített üzenet, hogy van olyan, hogy egy nő számára az jelenti a boldogságot, ha a punci megtalálja a maga boldogságát" - idézek a zsűri egyik tagjától, Bodó Balázstól.

"Nem azzal volt a baj, hogy nemi szervet ábrázol," - folytatta Bakos - "mert más, ha azt mondják egy plakáttal, hogy szexelni jó. Malatinszky Vivien képe kicsit azt mondja, hogy a nőt más nem is érdekli, csak hogy a férfi jöjjön haza, ami sértheti a nők önképét, ha általánosítunk. Még akkor is, ha egy nő az alkotója, de akkor mi ezt még nem tudtuk. Ezért döntöttünk úgy, hogy beszélünk róla, de nem állítjuk ki." A kérdéses kép készítőjét egyébként azóta sem sikerült elérnie az Arcnak, hiába keresték, arra is gyanakodnak, hogy álnéven küldte be valaki. "Korábban is megesett már, hogy egy szépen megcsinált képet nem tettünk ki," - tette hozzá Bakos - "mert úgy emlékszem György Péter felhívta a figyelmünket rá, hogy fasisztagyanús."

Pár perc csak

A szex mellett a gyerekek is sok alkotónak eszébe jutottak a boldogságkeresés közben. A zsűri láthatóan a minél minimálabb, de hatásos képeket értékelte. A kutyáját szorongató kissrác, a családirtó gyereket ábrázoló gyermekrajz, a bugyis kislány, a nemváltásról álmodozó kislány mind a boldogság parafrázisai lehetnek.

Speciel nekem a legjobban az idén az abszolút trashen kívül (pl. a Windows Painttel elnagyolva összeollózott, amatőr montázsok) Turai Balázs alkotásai tetszettek. A művész nagyon aktív volt: elkészítette a számomra esztétikailag legmegnyerőbb óriásplakátot, a love240.-t. Indult a Blikk képregénypályázatán a "Gizi néni a melegfelvonuláson" című comic strippel. Szerintem ez egyetlen igazán vicces és társadalomkritikus alkotás a Blikk mezőnyében. Turai díjat a Last Minute című erotikus töltetű, aztán kiábrándító animációs videójával nyert.

Turai Balázs óriásplakátja a Beatles Yellow Submarine-korszakának dizájnját parodizálja. A felirat kicsit erőltetett szóvicc, All You Need Is Lóvé, de a Bosch-képeket idéző, pokolbéli, vidáman torz figurák apró részletei közben hosszan lehet viszolyogni anyagias társadalmunkon. Valahogy így képzelek egy művészi vénával megáldott szociológia-szakos agyában játszódó LSD-trippet.

Legszebb öröm

Mélységes örömet okozott nekem Schikowski Alexander "Hiába" című alkotása, amin a képzőművész saját arcával felvállalja, hogy hiába igyekszem, akkor is ő a legboldogtalanabb. Ha majd szomorú leszek, Alexanderra fogok gondolni.

A több mint ezer beérkezett műből feltűnően sokan a Google-ön keresték a boldogságot, ám nem találták. Az interneten keresett boldogság tematikájából egy 18 kicsi képet ábrázoló óriásplakátot állítottak ki. A legnagyobb közönségsikere viszont Kostil Luka és Kostil Danila ötletének volt: pukkantós csomagolófóliára írták rá, hogy "boldogság". Pukkantgatni frenetikus örömöt okoz, ezt az Arcon élő példák bizonyították.

Idén feltűnően sok a hirdetés az Arcon, ami már csak azért sem baj, mert némelyik "bújtatott" reklám ötletesebb volt az alkotások nagy részénél. Tetszett az egyik magyar pálinka ('nak nevezett ital) gyártójának street arttal ötvözött plakátja. A képről lefolyik egy festékpaca, ami magyaros hímzésmintát ábrázoló festékszőnyeggé alakul a földön, és a minta kacskaringósan elvezet a kiállítás bárjához, ahol az italt mérik. A nagy üdítőgyártó cég "Anyád is volt fiatal" pályázatára érkezett fotóin tovább él a vidám barakk hangulat.

A helyszínen az Arc egyik alapítójával, Bakos Gáborral jártunk körbe, akinek így a hosszas szervezőfolyamat végére kicsit összefolyik a dolog. "Iszonyat mennyiségű szar kép is jött be az ezernél több pályázatból, de a jó képekek megítélése is folyamatosan változik közben, lassan szivárog be a jóság" - összegezte idei tapasztalatait. Kérdeztem, számára nem lehangoló ez a sok nehéz üzenet, "Nem lehangoló, engem az igazság felvidít" - mondta

Engem nem

"Nem is igaz, hogy idén túlságosan politikai hangvételű az Arc" - mondta a helyszínen a férjének egy látogató. Van néhány jobbos-balos ellentétet boncolgató kép, szó esik az őszödi beszédről is egy gigászi Gyurcsány-orrt kirajzoló, lefelé görbülő grafikonon, és a második helyezést elért kép is politikai témájú. Márkus András "bolcslav" című munkája egy sima Népszabadság felirat, amiben a poén elsőre még nekem sem esett le: !!Vigyázat, spoilerezek!! a legnagyobb példányszámú politikai napilap nevét a Magyar Nemzet betűtípusával (bodoni antiqua) írta ki.

Politikai témában jó ötlet volt még Fehér Géza és Nesztor Iván szorzat című képe, ami a Szózat kottájának átírása "Hazudnak rendületlenül légy"-re. Bulvártémában a Csapó Vanda Médea húz be boxerrel egyet Kelemen Anna pufi fejébe (képletesen), Hargitai Katalin "kanál" című képe pedig azt sugallja, Uri Geller egy spermium, nem kanál.

Nem értik

Idén két olyan képet fedeztem fel, amihez hasonlót már mintha máshol is láttam volna: az egyik Munch Sikolyának mosolygós változata Juhász Tamástól, a másik pedig az Electronic-music-map, amiből kiderül, hogy alkotója, Görög Ferenc Gábor jó rég csinálhatta, mert kihagyta breakcore-t.

A boldogság témájának ugyan ellent mond, de hajléktalanos kép is született. Gáti György fotóján egy ebédszünetre lakhelyét elhagyó hontalan cuccait láthatjuk. De ugyanennyire megindító a két kisgyereket ábrázoló kép, amin Takács György válasza olvasható a hol a boldogság kérdésre:

"Akik tudják a választ, nem értik a kérdést."

Az Arctól megihletett hangulatban, Zámbó Jimmyvel búcsúzom: