Benji, a kutyasztár visszatér

Az eredeti Benji-film 1974-ben került a mozikba, majd éveken keresztül a képernyőn szórakoztatta az állatbarátokat. Az akkori kutyasztárra Frank Inn kutyakiképző bukkant a kaliforniai Burbankben egy kisállatmenhelyen, az ötletadó pedig a rendező yorkshire terrierje, Sir Benjamin of Courtney, azaz Benji volt. A film annyira sikeres volt, hogy az amerikai állatvédők szerint jelentősen fellendítette a menhelyi kutyák örökbefogadását. Különlegessége abban rejlett, hogy az első olyan akciófilm volt, melyben egy kutya maga fejezte ki mondanivalóját, emberi alámondás, szöveg nélkül.

Joe Camp rendező, amikor 2001-ben úgy döntött, hogy feleleveníti a Benji-legendát, hatalmas hírverés közepette több tucat menhelyet bejárt országszerte, hogy megtalálja a megfelelő kutyát. A 2 év körüli új Benjire végül Gulfportban, Mississippiben bukkant, ahonnan - a hírverésnek hála - ottjárta után egy hónapon belül az összes kutya gazdára talált.

Olyan, mint régen

Camp rajta kívül két lehetséges jelöltet talált még: egyiküket Los Angelesben, a másikat Chicagoban. A három kutyát ezután együtt térningezni kezdte, hogy kiderüljön, melyikük a legalkalmasabb a feladatra; melyikük tudja leggyorsabban elsajátítani a prüszkölést, morgást, fejrázást és az érzelmeket kifejező mozdulatokat.

A legtanulékonyabbnak a mississippiből származó kutyus bizonyult, aki feltehetően si-cu és lhasa apso keverék. Negyedik Benji fantasztikus kutyahölgy; igazi "főnyeremény". A filmben kan kutyát játszik, és szerepéhez méltón férfiasan bírta a 10 hetes forgatás megpróbáltatásait is Utahban.

Természetesen a többi eb "se kutya": a los angelesi kutyus hasonlít Benjire és alkalmas rá, hogy szerepeljen helyette, ha szükséges lenne; őt a társproducer, Margaret Loesch fogadta örökbe. A chicagoi kutyusnak, Shaggynek pedig olyan egyénisége van, hogy saját jelenetet érdemelt ki a filmben. Őt és Benjit Camp megtartotta és azóta már mindketten igazi családtaggá váltak.

Az egykor az utcán kóborló, éhező és kiszolgáltatott kutyák sorsa arra késztette Campet, hogy újraírja a forgatókönyvet, mely eredetileg egy egyszerű karácsonyi történet lett volna. Az új sztoriban komoly szerepet kapott a kóborkutya-sors, előkerülnek benne a menhelyek és a felelőtlen szaporítók is. Camp sokat harcolt azért, hogy a film olyan lehessen, amilyennek megálmodta. Sok ajánlatot elutasított, mert a stúdiók beleszólást követeltek a forgatókönyvbe. Nem hagyta, hogy a mozi csöpögőssé váljon, beszélő kutyákat, narrátort, animációkat vagy egyéb hatásvadász eszközöket vessenek be.

A forgatás közben Camp egy alapítványt is létrehozott. A Benji Pajtásai Alapítvány a menhelyre kerülő megkínzott és bántalmazott állatokat segíti majd, mielőtt új otthonba kerülnek. A kampányban Benji is részt vesz; a hirdetések főszereplőjeként emlékezteti majd az embereket, hogy milyen kedves állatokat találhatnak a menhelyeken. Akárcsak hazákban, az Egyesült Államokban sincs ugyanis mindenki tisztában azzal, hogy pontosan mit jelent a menhely szó, ahogy sokan azt sem tudják, hogy a menhelyeken rengeteg gyönyörű, intelligens, sőt, fajtatiszta eb várja, hogy örökbefogadják.

A Benji (1974), a For the Love of Benji (1977) és a Benji the Hunted (1987) filmek közel 80 millió dolláros bevételt hoztak; ebből az eredeti, első Benji közel 40 milliót ért el, ami a 70-es években hatalmas pénznek számított. A legújabb, 5 millió dolláros költségvetéssel készült Benji-film jövő nyártól lesz látható a mozikban és remélhetőleg nemcsak minden eddigi bevételt megdönt, de talán ahhoz is hozzájárul majd, hogy néhány hontalan eb sorsa jobbra forduljon.