Judit
3 °C
7 °C

Politikai buzulás: hogyan coming outol a magyar sajtó?

2008.03.07. 14:47
A női magazinok főszerkesztői beköszöntőinél egy viccesebb van a hazai nyomtatott sajtóban: amikor a lapok választások előtt leteszik az úgynevezett garast. A népszavazás a magyar újságok jó részét rendszerváltó hangulatba hozta, így a kampánycsend előtti utolsó órákban gyorsan összeszedtem, ki hogyan mutatja be a félkeménytől a gránitszerűig terjedő politikai erekcióját.

A coming out-verseny vitathatatlan győztese a balról jobbra áttáncolt polgári közéleti homóújság, a Magyar Hírlap. Ők majdnem fél címoldalt elfoglaló pásztori életképet, mármint fotót hoznak a szerkesztőségi teremről, ahol a munkatársak - abszolúte életszerű módon - kis csoportokban állva az előző napi Magyar Hírlapot lapozgatják, és közben olyanokat mondanak, hogy "hú de megmondtuk a komonistáknak" meg hogy "két fodrász beszélget a lakberendezési boltban".


A képaláírás annyira tökéletes, hogy idemásolom. Az derül ki belőle, hogy a polgári újságíró - de szigorúan az összes, sőt polgári szóhasználattal: valamennyi - mindig csak ARRA gondol. Hogy szavazhasson.

Mert mi elmegyünk szavazni! A Magyar Hírlap szerkesztőségi kollektívája ugyanis élni akar demokratikus jogaival, s mi itt, a Thököly úti szerkesztőségben valamennyien úgy gondoljuk: a demokrácia nem játék, nem forgatható kedvünkre, pillanatnyi érdekek mentén. Ezért fogunk élni az alkotmányban biztosított jogunkkal. Ha szavazóurnához szólítanak bennünket mint állampolgárokat, akkor ezt a hívást komolyan vesszük, kötelezőnek érezzük - és elmegyünk, hogy legjobb meggyőződésünk szerint kifejezzük véleményünket. Ez állampolgári kötelességünk. Aztán indulunk a dolgunkra, írunk, fotózunk, tudósítunk az eseményekről, az eredményekről, és arról, hogy - a szavazás fényében - merre halad tovább országunk.

A szöveg vége fergeteges, a japán polgári haikuújságírás tömörségét emeli be a balosok által uralt erőtérbe:

Mert igaz, hogy a vasárnapot hétfő követi, de utána kedd is jön. Sőt!


A jobbosok idén úgy látszik imádnak tömegestül felsorakozni a kamera előtt, a Helyi Théma stábja legalábbis polgári határozottsággal szemében coming outol a saját címlapján.

Bolsevizmussal az ostromnagyik ellen

A balosok bezzeg megint rébuszokban beszélnek. A Népszabadság - hiába kezdték ők a magyar sajtóban annak idején a választások előtti nyílt garasletevést - Tamás Ervin sokszoros elolvasásra is dekódolhatatlan zagyvalékával próbálja rafináltan elvenni a kedvünket a szavazástól. Svájcról kavar valami abszolúte ide nem tartozót 21 (huszonegy) sorban, majd a 22-dikben kimondja: "De ne beszéljünk rébuszokban!". Ez a bolsevista húzás megtöri a legfüttyösebb kedvű zsidófaló ostromnagyit is. Főleg, hogy utána még jön 89 sor, ami sajnos arra utal, hogy igaza van az árpádsávosoknak, és az MSZP a magyarság kiirtására tör, méghozzá agyi kifárasztás útján. És amúgy is, melyik gondolkodó ember lesz hajlandó szavazni, ha egyszer "a kapásból ikszelhető igenek olyan lápos vidékre vezetnek, ahol csak elsüllyedni lehet"?

A HVG egy ideje olyan, mint a forgódobos mosógépbe zárt Tóth Károly képviselő. Ezúttal az a téveszméjük támadt, hogy ők fingták az MSZP-SZDSZ-kormány programját, ami lehet, hogy igaz, de a legokosabb hetilap szerkesztőitől nem bölcs húzás ilyet bevallani. A publicisztikai vonulatától önkasztráció útján megfosztott hetilap egy cikk keretes írásában rejtve teszi le ugyanis a voksot, és ilyeneket ír: "A HVG a 2006-os választások előtt letette a voksát a vizitdíj és a tandíj bevezetése mellett" meg hogy "programjavaslatainkban megállapítottuk", sőt "javasoltuk továbbá". Reméljük, hogy ez nem a legendás gyurcsányi többest takarja.

Nyelves csókkal a sok igenért

A Magyar Nemzet bezzeg nem csomagol. Az ilyesmire hajlamosakat a vezércikk előtti publicisztikai oldalon a választásokon győztes Orbán Viktor arcán elhelyezett nyelvescsókjával híressé vált Kristóf Attila melegíti elő a coming outra. Tételmondata - "Aztán jött Kóka, akin most ne keressünk csomót" - sok bolsevista távolmaradót fog könnyekre fakasztani. Ja, a cikk címe a cizellált Miért igen? A vezércikk a szélesebb tömegekhez szól, ezért lett a címe Igen, igen, igen. Erről nem is mondanánk semmi többet, gyújtó hangú írás, a végén a komonistákat kisöprő viharral.


A Miniszterelnöki Hivatali Értesítő Népszava elsőre talán meglepő módon nem teszi le a garast expressis verbis. Mondjuk undorító zöld arcú Orbán-karikatúrával és Gyurcsány: ez politikai csalás főcímmel nyitnak, a publioldalon meg Veress Jenő elsüti az évad Bolgár György-díjas progresszív viccét - "Nem értek egyet a szocialistákkal" - de AZT ÚGY nem mondják ki, még a vezércikkben sem. Bár ki tudja, mire gondolt Sebes György a vezércikk utolsó mondatával: "Hogy a többség is elutasítja-e a manipulációt, az vasárnap derül ki".

És ezzel csak egyet tudok érteni.

Köszönjük, hogy minket olvasol minden nap!

Ha szeretnél még sokáig sok ilyen, vagy még jobb cikket olvasni az Indexen, ha szeretnéd, ha még lenne független, nagy elérésű sajtó Magyarországon, amit vidéken és a határon túl is olvasnak, akkor támogasd az Indexet!

Tudj meg többet az Index támogatói kampányáról!

Milyen rendszerességgel szeretnél támogatni minket?

Mekkora összeget tudsz erre szánni?

Mekkora összeget tudsz erre szánni?