Nagydarab, kopasz rendőrökkel a szélsőjobb helytelen médiareprezentációja ellen

A Szélsőjobboldal és média konferenciát radikális utcai demonstrációk fényképeivel, és prominens magyar szélsőségesektől kölcsönzött rettenetes idézetekkel vezették fel, Dessewffy bevezetőjében az úgynevezett polgári jobboldalt ostorozta, amiért megtagadták a melegfelvonulást kísérő erőszak ellen indított online petíciójuk aláírását, amelyhez már 3700-an csatlakoztak.

A Demos Alapítvány és leányvállalata, a Progresszív Intézet felkérésére az Eötvös Károly Közpolitikai Intézet téziseket és háttértanulmányt készített az erőszakba torkolló utcai tüntetések kezeléséről, ebben a médiának szóló ajánlásokat is megfogalmaznak - hívta fel a figyelmet Dessewffy, aki szerint nem szabad megvárni, amíg emberhalálhoz vezet a tragikus folyamat.

A konferencián külföldi és magyar újságírók és médiakutatók beszéltek, beszélgettek a szélsőjobboldal médiareprezentációjának buktatóiról: a túldramatizálásról, a bagatellizálásról és a támogatásról - a magyar helyzetről Barta Judit médiakutató készített kitűnő elemzést a konferencia vitaindítójának szánva.

A vitaindítóból kiderül, hogy Magyarországon az idegenellenesség mértéke 1993 és 2006 között megduplázódott, a szélsőséges antiszemiták aránya meghaladja a 20 százalékot, és hogy Európában is hasonló tendenciák tapasztalhatók.

A konferencián felszólaló külföldi újságírók a Demos elnökénél és a magyar újságírók többségénél jóval árnyaltabban fogalmaztak a jelenségről. Míg a Demos részéről nyilvánvalóan tettenérhető volt az a törekvés, hogy a 2006 őszi sajnálatos események: tüntetések, zavargások, randalírozás és rendőri erőszak kapcsán kizárólag a szélsőjobboldali megnyilvánulásokról essék szó, Toralf Staud, német szabadúszó újságíró éppen a fogalmak pontos használatának fontosságára hívta fel a figyelmet.

Staud szerint nagyon fontos, hogy különbséget tegyünk a demokratikus jobboldal és a szélsőjobboldal között, továbbá nem szabad egy kalap alá venni az összes itt tárgyalt jelenséget, mindig pontosan meg kell határozni, hogy rasszizmusról, antiszemitizmusról, idegenellenességről vagy homofóbiáról beszélünk.

Staud szerint eljárt az idő a a bal- és a jobboldal iránya alapján meghatározott szélsőségfogalmak felett. Például létezik baloldali antiszemitizmus is, továbbá a szekták, a keresztény fundamentalizmus és az iszlámista szélsőségek egyik oldalon sem helyezhetők el. Az sem helyes, ha ostoba rongálókként láttatjuk az újnácikat, mert vannak közöttük rendkívül intelligens, magas végzettségű emberek is.

Britta Schellenberg, a németországi Alkalmazott Politikakutatás Központ kutatója szerint 1990 óta Németországban már 130 halottat követeltek a szélsőjobboldali támadások, és növekszik az iszlamofóbia is, ez azonban még nem jelent közvetlen veszélyt a demokratikus, alkotmányos berendezkedésre, a mainstream sajtó preventív szerepet tölt be, mert "el kívánjuk kerülni a történelem megismétlődését" - fogalmazott.

Michel Samson, a Le Monde tudósítója szerint Franciaországban más a helyzet, ott már több szinten a demokratikus intézményekbe integrálódva dolgoznak szélsőjobboldali politikusok, a szélsőjobb a demokratikus francia politikai kultúra szerves részévé vált, de mivel soha nincsenek hatalmon, könnyen gyakorolhatnak populista kritikát a kormány teljesítménye felett.

Samson is a fogalmak pontos használatára hívta fel a figyelmet, ő például soha nem nevezi fasisztáknak a szélsőjobboldali Nemzeti Front embereit, mert szerinte az mást jelent. Samson azt is elmondta, hogy egy baloldali politikus offrecord azt mondta neki, sajnálja, hogy gyengült a szélsőjobb, mert az erős szélsőjobboldal a baloldal malmára hajtja a vizet.

Rens Vliegenhart, az amszterdami egyetem médiakutatója is meghökkentő tanulmányokat idézett: a holland kutatók azt találták, hogy amikor a szélsőjobboldali és rasszista pártok erősek, alacsonyabb a szélsőjobboldali erőszak szintje az országban, és ez fordítva is igaz. Az is kiderült, hogy amikor a média többet foglalkozik a bevándorlással kapcsolatos témákkal, a tudósítások hangvételétől függetlenül nő a bevándorlóellenes pártok társadalmi támogatottsága.

A külföldi szakértők előadásai után magyar újságírók kerekasztalbeszélgetése következett Bojtár B. Endre, a Magyar Narancs főszerkesztője, Kert Attila, az MTV hírigazgatója, Czene Gábor, a Népszabadság újságírója, valamint az Index részéről e cikk szerzője részvételével. Dessewffy bevezetőjében gúnyosan jobboldali hírportálnak nevezte az Indexet, amit határozottan visszautasítottunk, és függetlenként pozicionáltuk magunkat.

A beszélgetés során gyorsan konszenzus alakult ki arról, hogy bár a radikálisok megnyilvánulásai általában látványosak és kattintékonyak, óvakodni kell attól, hogy szenzációhajhászásból felnagyítsuk az ilyen jellegű eseményeket vagy megnyilvánulásokat.

Kert Attila úgy fogalmazott, hogy égő kukákat, verekedő embereket könnyebb bemutatni, mint az illetéktörvényt, míg az Index arra hívta fel a figyelmet, hogy több esetben éppen a baloldalinak mondott média csinált ingyenreklámot szélsőséges, korábban alig ismert internetes portáloknak.

A kerekasztalbeszélgetés baráti, kollegiális hangulatban zajlott, csak a Népszabadság és az Index újságírója között alakult ki kisebb polémia arról, hogy a 2006 őszi sajnálatos események során csak randalírozás, vagy legális tüntetések is zajlottak-e, illetve hogy miként ítéljük meg az akkor tapasztalt rendőri erőszakot.

Kövesse az Indexet Facebookon is!

Követem!