A médiaszakértőkből, egyetemi kutatókból, jogászokból és orvosokból álló munkacsoport közvetlen és arányaiban mérhető kapcsolatot tapasztalt a tévé előtt töltött idő és az erőszak iránti érzékenység között, ami a gátlások és a bűntudat csökkenésében, a műsorokban látható agressziós sztereotípiák utánzásában és állandó nyugtalanságban mutatkozik meg. A szerzők álláspontja szerint a televíziós erőszak hatása és veszélye létező tény, amit korlátozó intézkedésekkel szükséges ellensúlyozni.
A kulturális miniszter asztalára letett elemzés rámutat, hogy a szabadság értékei iránt különösen elkötelezett republikánus beidegződések hosszú ideig elfedték a francia társadalomban növekvő erőszak és annak egyik forrása közötti kapcsolatot. Az európai összehasonlítás azonban kézenfekvő bizonyítékkal szolgál: a szomszédos országokban szigorúbb szűrőn mennek keresztül a legszélesebb közönség elé kerülő filmek. 1997 és 2000 között 102 erőszakot ábrázoló film közül Franciaországban 62-öt ítéltek korhatár nélkülinek, ugyanebből a válogatásból Nagy-Britanniában 29-et, Hollandiában 22-öt, Németországban pedig csak 16-ot engedtek képernyőre korlátozásmentesen.
A televíziós filmek sugárzásának szabályozását szorgalmazó javaslatot valószínűleg törvénymódosítás keretében terjesztik a nemzetgyűlés elé.