85 éves öregasszony szívatta meg a hegymászókat

A laikusok közt gunyoros megjegyzéseket vagy hitetlenkedést, a hegymászóknál pedig lesajnáló szájbiggyesztést váltott ki a hír, hogy egy 85 éves angol hölgy hamarosan nekivág a Mount Everestnek.

A sajtóban gyorsan terjedő történet egyenes folytatása volt az utóbbi évek trendjének. Azok után, hogy egy pár (Moni Mulepati és Pemba Dorjie) tavaly a világ legmagasabb pontján kötött házasságot, hogy 2003-ban a japán Yuichiro Miura 70 évesen mászta meg az Everestet, hogy a francia Marco Siffredi az alaptáborig snowboardozott le a csúcsról, vagy hogy 2001-ben a vak Erik Weihenmayernek is sikerült a felmásznia, logikus volt, hogy most egy öregasszony következzen a sorban. Bírálatokat egyedül az váltott ki, hogy a hölgy, Mary Woodbridge tacskóját, Daisyt is benevezte az expedícióba.

Woodbridge honlapján néhányan óvták az asszonyt attól, hogy magával vigye az ölebet. Arról viszont nem találtunk bejegyzést, hogy bárki észrevette volna, Everest méretű szívatás áldozata.

Nem létező öregasszony

Még a mértékadó mounteverest.net hegymászó szakoldal is csak gunyoros kiszólásokkal illette a tervet, amit a következő szezon furcsa szenzációjaként tálalt. A februárban íródott cikkben javasolták a hölgynek, hogy olyan gleccserszemüveget használjon, ami alatt azért hordhatja megszokott okuláréját.

A National Geographic és a neves Climber magazinok pedig udvarias levélben utasították vissza Woodbridge támogatási kérelmét.

Amúgy ha akarták volna, sem támogathatták volna az öregasszonyt, Mary Woodbridge ugyanis nem létezik. A lapok egy különösen jól sikerült vírusmarketing-akció áldozatai. A kampány olyan jól sikerült, hogy végül az egész mögött álló cég, a hegymászó-felszereléseket gyártó Mammut leplezte le önmagát.

A cég a napokban közleményt adott ki , elismerve, hogy az idős hölgy kitaláció, így kutyája társaságában nem is indul tavasszal a Mount Everest megmászására.

Utólag persze könnyű okosnak lenni, mi tehát kajánul mutogathattunk az expedíció honlapjának nyilvánvalóan kamu részleteire. Egy filmfelvételen Woodbridge a lépcsőházban kötéllel kapaszkodik fel a lépcsőn, edzés gyanánt. Láthatjuk a hölgyet felkészítő túráján, a Botley Hill nevű, 20 méteres dombon, szoknyában. Az expedíció útvonalaként pedig a szlovének által mászott, rövid, különösen meredek, veszélyes útvonalat jelölte be, a szokásos négy tábort alkalmazó nyomvonal helyett, mivel ő és Daisy "kempingezni nem annyira szeretnek".

Nem létező öregasszony

A büszke cég a kamu leleplezése után a honlapon publikálta is a marketingvírus terjedésének stádiumait: az idős hölgy első lépésben levélben értesítette a sajtót és a lehetséges szponzorokat. Később társakat keresve újsághirdetést adott fel. Januárban elindította internetes oldalát, ahol bájos naivsággal közölte, sem oxigén, sem serpák segítségét nem veszi majd igénybe mászása során.

Ezután kaptak rá a netezők a furcsa oldalra, a fórumban több száz bejegyzés jelent meg, később pedig blogokban tűnt fel Woodbridge expedíciója. A hölgyet ezek után kapta fel a sajtó, rövidfilmjeit pedig bemutatták a Barry Corbet filmfesztiválon.

A háttérben álló Mammut cég februárban - jelzésül - megjelentette a honlapon első bannereit, de a viccet csak március 6-án leplezték le.

Mary Woodbridge Mount Everest-expedíciója a csúcs felől visszanézve marketingtankönyvbe illő módon mutatja be a vírusmarketing működését, nem csak azt jelezve, hogy elérkezett a reklám új korszaka, hanem azt is, hogy leáldozott a hagyományos hegymászásnak Az, hogy egy idős hölgy, tolókocsis rokkant vagy sziámi ikrek jutnak fel az Everestre, már csak érdekesség. Megfelelő mennyiségű pénzért ugyanis létezik az a technika (serpák által szállított felszerelés, előre épített táborok, folyamatosan rendelkezésre álló, palackos oxigén), amely nagy valószínűséggel csúcsra juttat szinte bárkit.

Az év legjobb hegymászó teljesítményeiért járó Piolet d'Or -t már hosszú idő óta nem magassági mászásokért adományozzák, hanem az emberi ügyességre, kitartásra és kreativitásra alapozó teljesítményeket jutalmazzák. Idén a hegymászó Oscart Steve House és Vince Anderson kapta, a Nanga Parbat 4100 méteres sziklafalának megmászásáért.