Millenniumi Országjáró: a kormányzati spam

A kancellári marketingstúdió kiadványa szabályos reklámküldemény: az impresszumban tájékoztatja kedves olvasóit, hogy címüket a Belügyminisztérium adta ki. Mint az erkölcsösebb pornóhonlapok promóciós leveleiben, itt is szerepel a leiratkozási cím, ahol a hálátlanok lemondhatják az újságot.

Az újság apropója az úgynevezett millenniumi év

Ostobaság volna viszont nélkülözni, hiszen ingyen hozzájuthatunk egy rendkívül szórakoztató laphoz. Igaz, funkciója nehezen fogalmazható meg: valami honismereti tabló volna ez a dolog, nemzetgerinc-gyógyászati elixírmagazin és szabadföldes népi bulvár is, meg ezenkívül persze kőkemény kormányapológia. Érdekes tehát, mert sokszínű és tartalomgazdag, akár a betűtészta-leves. A legérdekesebb viszont azért, mert épp kezdett elfelejtődni a nyíltan közpénzből kiadott pártújság fogalma, mosolyogtató eszközei és az öntömjén pikáns bukéja.

Az újság apropója az úgynevezett millenniumi év, ami valamilyen okból most van. Ez már magában is nehéz feladatot ró a szerkesztőkre, mert az Ezeréves Sólyom mégse használható minden címlapon, csak úgy belemagyaroskodni a világba meg előbb-utóbb mániás bajuszpödörgetéshez vezet - és abból újság nem lesz. Aktualitás viszont nemigen adódik: ernyedten röfögnek a millenniumi zászlók és átadóik. Abból, hogy ezeréves birodalom, meg ejrópa szíve, nem is lehet semmi újdonságot csiholni. Marad tehát a vatta, a töltelékanyagok. Ablak a múltra rovat, Fürdővilág anno, és már-már hihetetlen módon, négy hasábon: A magyar sport a honfoglalástól a XIX. századig. Az utolsó oldal bulvárhíreket szemezget az 1896-os Vasárnapi újságból... ehhez a laptípushoz kétségtelenül szükség van az ingyenes terjesztésre, mert a piacon a halaskofák sem csomagolnának bele.

A múltbarévedés mellett tetten érhető a jövőnézés is, és itt a tettenérés valóban bűnre utal. A cikk a Babanetről, egy kismamáknak és leendő kismamáknak tervezett weblapról szól, és a korbácsot még nem látott nők valószínűleg őrjöngésben törnek ki már az első mondatától. "A porszívó és a hajsütő után újabb bizonyíték arra, hogy a nőknek is szólnak a technika vívmányai." A továbbiakban a kismama megvárja, amíg férjura elszenderedik, aztán odalopózik a számítógéphez, és incselkedik a klikkekkel. Eszméletlen. Külön finomság, hogy a cikket egy nő jegyzi, aki tehát eddigi életét porszívózva és hajat sütögetve töltötte.

A Millenniumi Országjáró elkötelezett lap

A Millenniumi Országjáró nyilván elkötelezett lap, hiszen mindenki szereti a szüleit. A propagandaosztály legszembetűnőbb terméke az a két összeállítás, amelyet az Országjáró, illetve az Országgyűlés postájából szűrtek le gondos kezek. Aki már fetrengett abszurd poénokon, ezek olvastán kénytelen lesz valami mást kitalálni, mert minden eddiginél többet érdemelnek.

"Egy hónapja tudom, kezdődő Parkinson-kórom van, betegségem nem gyógyítható, de még tartalmas, hosszú éveket nyerhetek az Önök segítségével" - írja egy olvasó, akinek lelkiállapota aligha irigyelhető: nemcsak beteg, de a Millenniumi Országjárót fogja olvasgatni egész hátralévő életében. Az Áder Jánosnak írt levelek a családi adótörvényért hálálkodnak. "Én már elég nagy vagyok és picit belekukkanthatok a felnőttek világába, így már többet tudok anyagi helyzetünkről is. Úgyhogy én szeretném megköszönni az új adótörvény által nyújtott segítséget" - írja Sz. Gábor, édesanyja, Sz-né R. Ildikó nevében is, abszolút sic, pontosan ezt, szó szerint, ingyen, házhoz. Végérvényesen polgárjogot nyertek a magzatok is; egyikük már küldött is levelet: "köszönjük, hogy (...) tevőlegesen is értéknek nyilvánítják azt, amit mi annak tartunk. Sz. Pál, Judit, Blanka, Márk és Pocaklakó."

Köszönjük néked Rákosi elvtárs Köszönjük néked Rákosi elvtárs, Tiéd a hálánk, tiszta lánggal ég. Reád ha nézünk, büszke az arcunk, Virágot hintünk, amerre mégy. Fogadjuk néked, Rákosi elvtárs, Utadra lépünk, te vezess tovább! Tavaszra nyíló gyermeki nóta Eléd lehajlik, mint virágos ág.

Köszönjük néked, Rákosi elvtárs. Azóta nem volt mersze senkinek ilyen szöveget közölni. Tekintet nélkül arra, hogy valódi vagy hamisított a levél, Aczél György első blikkre húzta volna ki ezeket, bajsza alatt mormogva: ne bomoljatok, fiúk, magunkat égetjük. Politikailag nyilván minden vitatható és védhető, de ez a gesztus, amikor a hatalom hosszú, szaros nyelveket gyűjt csokorba és azzal dicsekszik, ez önsorsrontó tökkelütöttség. A jó, kiegyensúlyozott és hiteles propagandához nem elsősorban elvakult rajongókra, hanem értelmes szervezésre van szükség. Egy Aczél Györgyre például. Ideje, hogy az Országimázs Központ megpályáztassa a posztot, és ha jót akarnak maguknak, akkor most az egyszer, utoljára nyíltan.