Mulder ügynök újra nyomoz

Alkalmunk adódott, hogy megfigyeljük, hogyan taktikázik elúszott szavahihetőségéért Frei Tamás, a Riporter, akinek soha semmi nincs messze. Az RTL Klubon felfüggesztett riportműsor gyakorlatilag változatlan formában tér vissza a tv2-n, ugyanazokkal a "feszültségteremtő snittekel", ugyanolyan szörnyű veszélyes és drága helyszínekkel, ugyanúgy Frei parttalan fecsegésével kísérve. Visszatérni volt erő - megújulni nem maradt.

"Barlangokban búvárkodni nem veszélytelen dolog" Frei-dosszié, 2002. február 4.

Frei Tamás ezúttal a Yucatán-félszigetre utazott, odament, nem félt, és csodával határos módon megmenekült attól, hogy a "világ talán legveszélyesebb barlangjában" egy legyen a tetemek közül, akik a szörnyülködésre hajlamos nézők kedvéért gyakran szóba kerülnek. Frei nem retten vissza, lemerül, bejön neki a kaland, de azért hangsúlyozza, hogy átlagembernek nem való. "Olyan barlangokba merülnek le, ahonnan nem biztos, hogy élve vissza tudnak jönni", mondja, és akaratlanul vetül rá valami a dicsfényből, hiszen ő is visszabukkant a mélyből.

Marad minden a régiben. A "körbevisszük nektek a kamerát, hogy lássátok, hol járok" blokkok alatt újra élvezhetjük Frei bámulatosan semmitmondó kommentárjait: "errefelé állandóan szerelmek szövődnek", mondja a karibi tengerpartról, és mivel a gondos szerkesztés erényét kár volna elvitatni a produkciótól, valószínűleg komolyan is gondolta. A Riporter persze különben sem híve a finom ecsetvonásoknak, röpködnek a hasonlóan üres vákuumbuborékok: "Róbert le sem tagadhatná, hogy tornatanár volt." Ő sem tagadja meg magát: megmutatja a tengerparti luxushotelt, kovácsoltvas lépcsőstül; irigységen ragadni sosem volt nehéz a magyart.

Az sem változott tehát, hogy a riporter szereplése önmagában értékelhetetlen. A fenti banalitáskörképeket olyasféle interjúk váltják, amilyenekért a Kiskegyed-gyakornokok közül is a legegyszerűbb arcokat szokták szalajtani: "kérdezd meg tőle, miért csinálja meg mennyit keres, ja és hogy tervez-e családot". A különbség annyi, hogy ha az ember nagybetűs Riporter, akkor napszemüvegben is lenyomhatja a beszélgetést.

Folytatódik tehát a végtelenített odüsszeia. Tűzfegyverek még nem kerültek elő - visszafogott kezdés -, de ha nincs puska a színpadon, valaki biztosan hoz egyet. A visszatérés taktikája áramvonalas, mint az amatőrsakk. Riporterünk a lehető legősibb módját választja a hitel visszaszerzésének: spongyát rá, ne szarakodjunk, bérgyilkos vagy bolti eladó - nem mindegy?

És végül is mindegy, tényleg. A műsor túlélését illetően csak az a kérdés, van-e humorunk hozzá. Van-e elég fizetőképes reklámcélpont, aki hajlandó megnézni egy freikedést, önmagáért, nem mint valóságot, hanem úgy, ahogy az X-aktákat nézik? Ahol persze lehet kicsit aggódni Mulder ügynökért, de azért továbbra is kevésbé tartunk az idegen emberrablóktól, mint attól, hogy egy napfényes reggelen elpattan a busz kardántengelye, és háborgó csonkjával szétforgácsolja a karosszériát.