Előd
7 °C
17 °C

Néha úgy érzed, mintha két valóság létezne?

Több infó

Támogasd a független újságírást, támogasd az Indexet!

Nincs másik olyan, nagy elérésű online közéleti médiatermék, mint az Index, amely független, kiegyensúlyozott hírszolgáltatásra és a valóság minél sokoldalúbb bemutatására törekszik. Ha azt szeretnéd, hogy még sokáig veled legyünk, akkor támogass minket!

Milyen rendszerességgel szeretnél támogatni minket?

Mekkora összeget tudsz erre szánni?

Mekkora összeget tudsz erre szánni?

Mulder ügynök újra nyomoz

2002.02.05. 01:17
Mit tenne a kedves olvasó, ha elveszett hitelét kellene újragyökereztetni? Mit tenne, ha hazugságon kapnák, s szeretné, ha elfelejtenék botlását? És mit tehet, akinek éppen az a munkája, hogy fél kézzel, lazán a valóságra támaszkodva a másik kezével alaposan kiszínezze azt? Mennyi önuralom kell ahhoz, hogy a szenzációhajhászat fővadászai a dokumentálás mellett az események előidézését is kezükbe ragadják?
Alkalmunk adódott, hogy megfigyeljük, hogyan taktikázik elúszott szavahihetőségéért Frei Tamás, a Riporter, akinek soha semmi nincs messze. Az RTL Klubon felfüggesztett riportműsor gyakorlatilag változatlan formában tér vissza a tv2-n, ugyanazokkal a "feszültségteremtő snittekel", ugyanolyan szörnyű veszélyes és drága helyszínekkel, ugyanúgy Frei parttalan fecsegésével kísérve. Visszatérni volt erő - megújulni nem maradt.

"Barlangokban búvárkodni nem veszélytelen dolog"
Frei-dosszié, 2002. február 4.
Frei Tamás ezúttal a Yucatán-félszigetre utazott, odament, nem félt, és csodával határos módon megmenekült attól, hogy a "világ talán legveszélyesebb barlangjában" egy legyen a tetemek közül, akik a szörnyülködésre hajlamos nézők kedvéért gyakran szóba kerülnek. Frei nem retten vissza, lemerül, bejön neki a kaland, de azért hangsúlyozza, hogy átlagembernek nem való. "Olyan barlangokba merülnek le, ahonnan nem biztos, hogy élve vissza tudnak jönni", mondja, és akaratlanul vetül rá valami a dicsfényből, hiszen ő is visszabukkant a mélyből.

Marad minden a régiben. A "körbevisszük nektek a kamerát, hogy lássátok, hol járok" blokkok alatt újra élvezhetjük Frei bámulatosan semmitmondó kommentárjait: "errefelé állandóan szerelmek szövődnek", mondja a karibi tengerpartról, és mivel a gondos szerkesztés erényét kár volna elvitatni a produkciótól, valószínűleg komolyan is gondolta. A Riporter persze különben sem híve a finom ecsetvonásoknak, röpködnek a hasonlóan üres vákuumbuborékok: "Róbert le sem tagadhatná, hogy tornatanár volt." Ő sem tagadja meg magát: megmutatja a tengerparti luxushotelt, kovácsoltvas lépcsőstül; irigységen ragadni sosem volt nehéz a magyart.

Az sem változott tehát, hogy a riporter szereplése önmagában értékelhetetlen. A fenti banalitáskörképeket olyasféle interjúk váltják, amilyenekért a Kiskegyed-gyakornokok közül is a legegyszerűbb arcokat szokták szalajtani: "kérdezd meg tőle, miért csinálja meg mennyit keres, ja és hogy tervez-e családot". A különbség annyi, hogy ha az ember nagybetűs Riporter, akkor napszemüvegben is lenyomhatja a beszélgetést.

Folytatódik tehát a végtelenített odüsszeia. Tűzfegyverek még nem kerültek elő - visszafogott kezdés -, de ha nincs puska a színpadon, valaki biztosan hoz egyet. A visszatérés taktikája áramvonalas, mint az amatőrsakk. Riporterünk a lehető legősibb módját választja a hitel visszaszerzésének: spongyát rá, ne szarakodjunk, bérgyilkos vagy bolti eladó - nem mindegy?

És végül is mindegy, tényleg. A műsor túlélését illetően csak az a kérdés, van-e humorunk hozzá. Van-e elég fizetőképes reklámcélpont, aki hajlandó megnézni egy freikedést, önmagáért, nem mint valóságot, hanem úgy, ahogy az X-aktákat nézik? Ahol persze lehet kicsit aggódni Mulder ügynökért, de azért továbbra is kevésbé tartunk az idegen emberrablóktól, mint attól, hogy egy napfényes reggelen elpattan a busz kardántengelye, és háborgó csonkjával szétforgácsolja a karosszériát.