Tenyészállat 3.

Hogy miért ciki és szégyenletes meg középkorias a párválasztásból showműsort csinálni, azt már leírtuk tavaly ilyenkor, átrágták alaposan a nőlobbik, megvitatták a megvitatóemberek. Moralizálásra ezért már nincs szükség, ugyanaz ismétlődik meg most, mint anno.

maga a koncepció gyertyaláng az agyatlan rovarfajoknak

A magyar Nagy Ő most tér vissza az eredeti licenchez: az amerikai Bachelorban mindig ismeretlenek, civilek játszották az álomparti szerepét, míg nálunk minimum a konkurens valóságshow-ból csempészték át a főszereplőt. De most itt van Gábor, aki egy kilencvenegyes Nők Lapja-címlapfotót leszámítva érintetlen a nyilvánosságtól. És csodák csodája, jobban érzi magát a képernyőn, illetve jobban tűri a hátán a képernyő, mint a folyóbeszéddel azóta is csak ismerkedő Noszály Sándort, vagy az infravörös tartományban láthatatlan Anikó nevű droidot. Kicsit hebeg-habog, kicsit öözik, de hát a nagy Ő öözzön is, meg aztán attól válik emberközelivé, ha zavarban van és félszeg egy csöppet. Gábor az eddigi legjobb választás annak ellenére, hogy Thomas Anders-frizurával ma már nehéz érvényesülni. Neki még így is sikerült.

Ostoba picsából természetesen most sincs hiány, ami egyáltalán nem meglepő, elvégre maga a koncepció gyertyaláng az agyatlan rovarfajoknak - ahhoz eleve kell valami defekt, hogy ebbe belemenjen az ember lánya. Nem is baj, a tévé vizuális műfaj, meg kell csinálni a hajat meg a sminket rendesen, aztán megtanulni hallgatni, ahogy valamelyikük büszkén újságolja is az első adásban: ő megtanulta már, és jól járt vele. Úgysem az eszükért nézi majd őket a lakosság, hanem a látványért, meg a féltékenységi drámákért, amihez viszont nem kell ész, csak hosszú körmök. Az a pár apró módosítás, ami bekerül a harmadik szériába, éppen a megosztást szolgálja, és jól is van ez így; ha már vállalták ezt az alantas játékot, akkor nem kell őket sajnálni, lehet velük tetriszezni nyugodtan.

Viszont ebben a sorozatban már muszáj lenne összehozni egy párt, mert ha itt is csak cim-cim-cimborát választ a Nagy Ő, mint eddig mindig, akkor még egyszer ezt a viccet már nem veszi be senki. Az eddigi két széria ugyanis éppen arról szólt, hogy ilyen show-ban soha senki nem talál magának párt. Ami tulajdonképpen történelmi igazságtétel.