Naplók népe

A TV2 egymást követő átalakulásai sorra végeztek az adó műsoraival, eltűnt a Szerencsekerék, elkopott Lajcsi, hónapok vagy akár hetek alatt múltak ki vadonatúj showműsorok, és végül a Big Brothernek is befellegzett. Van viszont egy műsor, amely a csatorna indulása óta uralja a vasárnap estét, és ma is a legnépszerűbb hírmagazin Magyarországon. A hetedik évében járó Napló a TV2 születése óta létezik és piacvezet, ezért elmentünk, hogy megnézzük, hogyan kell ilyet csinálni.

Sorakozó, nyertünk

A heti munka a hétfői stábértekezlettel kezdődik; ez az egyetlen alkalom, amikor az összes riporter - M. Kiss Csaba, Azurák Csaba, Pusztay András, Hadas Krisztina, Dorogi Gabriella, Szalay Ádám, Vujity Tvrtko - és a műsor- és szellemi vezető Sváby András összegyűlik. Mint minden tévés míting, ez is a nézettségi adatokkal indul, ami összefoglalható azzal, hogy "nyertünk". Ezután Szalay, a felelős szerkesztő értékeli részletesen a március 7-i adást, amelyben a tévé és az erőszakos gyerekek viszonyáról, egy agysérült srácról, a modern kukkolásról és persze a Megasztárról esett szó. Kettős vezetés van itt: elvileg Szalay szerkeszt, gyakorlatilag Sváby.

Lelkizős emberek ezek. Szalay megállapítja, hogy a gyerekagresszió hálás téma ugyan, de öntökönszúrás is, főleg ha két-három akciófilm ajánlója van a reklámblokkban. Az sem szerencsés, ha szinkronhanggal indul egy anyag, mondja a szerkesztő, de Sváby az asztal tetejéről közbelép: nincs mit tenni, a verekedő gyerekeket közelről, arccal csak szülői beleegyezéssel szabad mutatni, abba pedig nem szoktak belemenni a szülők, hogy a gyerekük leendő bűnözőt játsszon kétmillió embernek. A kukkolós riporttal is voltak bajok: egyetlen kukkoló vagy megkukkolt sem szólalt meg benne, bár érthető okokból; amit Tvrtko nem is tart hibának, hiszen mindenki kukkolt már életében, vagy őt kukkolták. Sőt mindenki pisilt már mosdókagylóba - analogizál az ifjú hadfi, de rajta kívül mindenki tagad. Hadas Kriszta rezignáltan megjegyzi, hogy őt meg már nem kukkolja senki. Eddigre már kinyílt egy jóféle bor meg némi csokoládé, elvégre nem a seregben vagyunk.

Ideje a jövőbe tekinteni, elkezdődik a műsor megtervezése. A riporterek magukkal hozzák az ötleteket, nem itt kapják meg az útitervet. Viszont éppen kormányválság készülődik, amit Sváby egyelőre talonba tesz, lehetséges témaként - de nem lesz végül anyag belőle. Hadas Kriszta kislányának viszont szülinapja lesz, úgyhogy ő most pihenni fog. Ötlet van így is elég; harapott arcú lány, mentős-tűzoltó-rendőr hősök (Vészhelyzet, naná), holokausztmúzeum, börtönszótár. Aztán valaki feldobja a 108 éves néni szülinapját. - Na ne csináljunk már esztrádműsort - hökken meg Sváby, aztán felteszi a kellemetlen kérdést: - A Megasztárra ki megy?

"Egy riporter idővel észreveszi, hogy már mindent megcsinált kétszer is, és unni kezdi."

- Megin' kell? - kérdezi egy emberként a stáb, de akármilyen nemszeretem feladat is a promóriport, muszáj lesz. Az értekezlet úgy oszlik fel, hogy abból egy fél Naplót se lehetne megrajzolni, de megnyugtat mindenki, így megy ez minden héten, lesz műsor. Eddig mindig lett.

Az alakváltó

M. Kiss Csabát amúgy is meg akartam már nézni magamnak, úgyhogy ő lett a szerencsés nyertes, aki magával vihet koloncnak. Ő az a riporter, aki hétről hétre más bőrébe bújik, volt már kukás, vízirendőr, bányász, most pedig gyúró lesz a Dunaferr kézilabdacsapatánál.

Ami azt jelenti, hogy szerdán hajnali fél nyolckor találka az Interaktív-irodában, aztán a háromfős stábbal egy Proton nevű maláj autókával lesuhanunk Sztálinvárosba. A stáb M. Kissen kívül Pénzes Istvánt, az operatőrt és Boros Ivánt tartalmazza, aki önmagát udvarosként határozza meg. Ő vezeti a Protont (protongyorsító, haha), cipeli a kellékeket, világosít, beállítja a hangot - vagyis mindent ő csinál, amit nem a riporter, az operatőr vagy a tőlük zöldségeket kérdező újságíró. Így lehetséges, hogy nem kell különvonat, de még mikrobusz sem egy-egy riporthoz.

M. Kiss Csaba két éve találta ki, hogy a résztvevő megfigyelés című módszerrel készítsen riportokat. "Egy riporter idővel észreveszi, hogy már mindent megcsinált kétszer is, és unni kezdi" - így született az ötlet, amit nyomban egy hollandiai kamiontúra követett. A nézők pedig meghálálták a kreativitást.

Sokat bulvárosodott a Napló, tekint vissza az álmos autóúton M. Kiss. Nehéz volt megemészteni, de az eredmény anyagilag meggyőző, úgyhogy nem panaszolkodik már. Promóanyagokat a Big Brother óta kell készíteniük, most épp a Megasztár van soron; nem szereti senki az ilyen munkát, de hát árnyék nélkül nincs fény, ugye.

Hír pedig az, amiről beszélnek. Vagy az, amiről beszélni fognak.

Dunaújvárosban aztán szembenézünk a körülményekkel: az ajtóra itt már azt írják, hogy "Nyomni", a lányok öltözője túl kicsi, nehéz lesz ott forgatni; viszont nem túl büdös, igaz, edzés előtt vagyunk. M. Kiss megilletődve, félénken méri fel a terepet, aztán eldől, hogy az öltözőben csak holnap forgatnak, oda ugyanis kell még egy kis kamera. Sok minden más nem - a hangulatot elkapni kell, nem megcsinálni, mondja Iván, úgyhogy jupiterlámpát meg sminkest nem hoznak. Az edzésről viszont már most is lehet vágóképeket csinálni, ezért István és Iván akadályt képeznek a pálya közepén, és munkához látnak. M. Kiss egyelőre az edzővel, a gyúróval és a gyúrással ismerkedik, és a lányokat vizslatja - választani kell ugyanis egy-két főszereplőt, aki beszélni is tud, és jól is néz ki -, emellett viseli kérdéseimet, például hogy miért nincsenek ezek a lányok iskolában vagy a munkahelyükön ilyenkor. (Azért, mert ez a munkahelyük.)

A riporter fejében nagyjából összeállt a film: délután elkísérik a lányokat egy kiskunhalasi meccsre, amit vélhetően meg is nyernek, aztán holnap jöhet a kiképzés és a gyúrás maga. Így körülbelül este kilencre lesznek otthon - ez épp egy tizenhárom órás munkanap.

M. Kiss Csaba különben nem akar saját műsort. Illetve nem hisz abban, hogy lehetne. Vagyis szeretne, de nem fejjel a falnak. Mindenesetre riportokat fog csinálni nagyon sokáig még, ha teheti.

A recept

Mi a titka a Napló népszerűségének? Mi az oka annak, hogy egész műfajok haltak el a kerskedelmi tévézés hét éve alatt, arcok és műsorok tűntek el örökre, de a Napló gyakorlatilag változatlan stábbal állja a versenyt?

Sváby szerint a kiszámíthatóság a kulcsszó, távoli hasonlattal a Coca-Cola-érzés: a közönség tudja, mi van a palackban, de újra és újra jólesik neki. A színvonal állandóságára kell csak ügyelni, a változatosságot a hírek hozzák magukkal. Hír pedig az, amiről beszélnek, mondja Sváby. Vagy az, amiről beszélni fognak. A többi a riportereken és munkatársaikon múlik.

A Napló egyébként megint nyert, most nem csak csatát, de háborút is: az RTL egy időre fiókba tette Szeress most című sorozatát. Jönnek újra a mozifilmek.