A Népszabadság kicsinálja a magyar gazdagokat

Ki kell mondanunk: az alkotmányos berendezkedést, valamint a demokratikus normákat fenyegeti a hülyeségnek az az áradata, ami a Népszabadság "A 150 leggazdagabb Magyarországon" című kiadványából támad a harmadik Magyar Köztársaságra. Nemrég a Magyar Hírlap százas milliárdoslistáját elemeztük, most jöjjön a balos ellenfél, aki a jelek szerint az anarchizmussal kacérkodik.

Innentől egy rakás idézettel fognak találkozni, de ne ijedjenek meg a sok macskakörömtől: a Népszabadság gazdaglistája olyan kivételes balfácánság, hogy jobban megéri, mint az örökös tagság az Apró-klánban.

Mindenekelőtt meg kell követnünk a Magyar Hírlap kiadványának dizájnerét, akinek azt írtuk a munkájáról, hogy "kinyitva viszont megcsap a szomorúság, mint Szekeres Imre a rátámadó fiskális konzervatívot." A hírlapos toplista tipográfiájához képest ez a 150-es olyan, mint egy rémisztő Hekki-Budapesti Piac klónszörnyeteg. Riasztó és csúnya saláta, ami kiábrándítóbban néz ki, mint Lendvai Ildikó kiszivárgott felvételei a '72-es zamárdi cenzortáborból.

Az ember néha egy kis makrózásra vágyik

Pedig a "150 leggazdagabb Magyarországon" csodálatosan indul, Szöllősi-Cira László "szakszerkesztő", a Népszabadság Rt. Szalacsi Sándorának beköszöntőjével. Hadd idézzük szó szerint az elejét: "(...) a szakszerkesztő (...) tudja, hogy a média szükségképpen leegyszerűsítő nyelvén kell közreadni egy listát. És ilyenkor sajnálja, hogy a kiadványhoz nem lehet egy excel táblázatokban alkalmazható makro-t írnia, amely kiszolgálná vágyát, hogy csak olyan szemmel olvassák el a kiadványt, ahogyan azt szánták. E helyen nem lehet gombokat, tesztkérdéseket felkínálni, s csak azokat továbbengedni a következő oldalakra, akik nem kívánják félreolvasni a leírtakat." Röviden elfantáziáltunk azon, ahogy a véres pengéjű makrót lengető Szöllősi-Cira László gombokat kínál fel, aztán továbbenged, majd rálapoztuk a 150-es, táblázatba foglalt listára.

(Ja bocsánat, előtte még megfogadtuk, hogy a következő Szöllősi-Cira László-mondatot pólóra fogjuk nyomtatni és a 139. helyezéshez elegendő 1,73 milliárd forintot keresünk belőle: "A számszerűsíthető vagyon ilyetén tulajdonsága mellett, a politikai hangulat közepette, a kockás füzetes háttérelemző számára felértékelődnek az emberi kapcsolatok.")

József Attila a szerkesztői székben

Szóval a lila-fehér csíkos, táblázatos lista sűrítve érzékelteti a kiadvány proletár igénytelenségét. Nem tudjuk meg belőle, ugyanis hogy milyen ágazatban szerezte a vagyont a topmilliárdos, és hiába van tavalyi listája a Népszabadságnak, az előző évi helyezés és becsült vagyon itt nincs feltüntetve. Egy sorszám, egy összeg és egy név. Szegényesebb, mint Lamperth Mónika hitélete.

Mindez azonban semmiség ahhoz a sokkhoz képet, ami egyet lapozva éri a fogyasztót. A kiadvány lényege, a fényképekkel illusztrált szócikkek sora ugyanis nem a vagyon nagysága szerint van sorba állítva, hanem ABC-rendben közlik őket, úgy, hogy az illető helyezését nem is jelölik sehol. Vagyis ha normálisan akarjuk használni a listát, ide-oda kell lapozgatnunk a táblázat és a szócikkek között.

Hering és bükkfa

Maguk a kis írások csakis a hozzánk hasonló perverzeknek élvezhetők. Információnk szerint az anyagot egy csapat majommal íratták, akiknek az agyát összehuzalozták egy ecetes heringgel, egy fordítógéppel és egy bükkfával, táplálék gyanánt pedig csak Jánosi György összegyűjtött felszólalásainak lapjait kapták.. Íme pár besztofgyanús bizonyíték:

* "analitikus elméjét legendák övezik"

* "gyermekbarát apuka, aki nagyon szeret repülni"

* "Édesapja, a Kossuth-díjjal is kitüntetett Méhes György író hatására szerette meg az irodalmat, míg legkedvesebb hobbijára, a síelésre saját maga talált rá."

* "Az ország fitness-guruja a bevételi tervre vonatkozóan pontos célokat még nem fogalmazott."

* "az idén szeptembertől bekövetkezett új jövedéki adó szabályozás"

* "Spéder fókusza tíz év után is változatlan intenzitással a legnagyobb hazai hitelintézeté."

Leleplezik a magánsütőt

Palásti József Fornetti-alapítóról kiderül, karrierje kezdetén olyan forró volt, hogy képes volt megsütni a testére kent nyers tésztát, hiszen ő egy "magánsütő kisiparos". Minárovits "Albacomp" Jánosnál nem említik meg azt a jelentéktelen tényt, hogy évekig börtönben ült gazdasági bűncselekményért. Bartha Ferenc volt jegybankelnökről azt írják, hogy "a sportéletnek is sikeres résztvevője". Olyan végtelenül sikeres, hogy komoly botránysorozat keretében váltották le nemrég a kosárlabdaszövetség éléről.

A PR-vírus ebbe a magazinba is befészkelte magát, amire kiváló bizonyíték, hogy "A 90-es években az Opel márka jelentette a jó minőségű, mégis elérhető árú autót." A szócikkekből egyéb információ nem nyerhető ki.

Az Indexben annál is több a sajtóhiba, mint a megbánás az egyszeri KISZ-titkárban, de így is kénytelenek vagyunk megemlíteni, hogy a 150 leggazdagabb Magyarországon nyelvi lektorálásához a svájci tulajdonos egy dél-kínai fordítógépet szerzett be, ami ősi han szokás szerint minden egyes összetett szót kettévágott egy rohadt nagy pengével.

Szívnak a kapitalisták

A szócikkek után, képzeljék el, lényegében véget ér a toplista Nincs ágazat, terület, életkor, nem vagy bármi szerinti elemzés, újoncok élmezőnye, nagy nyertesek és vesztesek, semmi, jönnek a szokásos töltelékcikkek oszt kalap-kabát. A Népszabadság megint jól kibabrált a szemét kapitalistákkal. Furcsa elképzelni, hogy ezt a mókás-szegényszagú mega-Hekkit elit kiadványnak szánták. A Népszabadságnál az ÁÉB bankos Megdet Rahimkulov a leggazdagabb magyar 153 milliárddal, második Demján Sándor 80 milliárddal, Csányi "OTP" Sándor csak harmadik 55 milliárddal, aztán Széles Gábor, Várszegi Gábor, Leisztinger Tamás, Nagy Elek, Bige László Tibor, Veres Tibor, Wáberer György a sorrend az első tízben.

Következő cikkünk a témában a "Top 100 magyar top 100" lesz, addig is búcsúzunk, Csebi Pogány Alajos (5 milliárd forint, isten tudja, hányadik helyezés) szavaival, hiszen "Az üzletembernek saját bevallása szerint a munkája a hobbija."