'Politikai marketing, nyílt hazudozás, felelőtlen ígérgetés'

Hol volt az MTV-ostrom idején?

Néhány perccel a tömeg megindulása előtt indultam haza, és már nem tudtam visszajönni, nem lehetett bejutni az épületbe.

A televíziók műsorát néztem, meg a füstöt Budapest fölött és telefonáltam a nagy nyugat-európai és amerikai tv csatornáknál dolgozó kollégáimnak, hogy minél hamarabb Magyarországra terelődjön a figyelem és a nemzetközi média jelenléte, illetve kritikája is teret kapjon. Javasolni fogom, hogy a televíziós híripar éves nagy nemzetközi konferenciáján foglalkozzon a szakma azzal a demokratikus deficittel, amit a tömegmédián áttörő politikai marketing, meg a nyílt hazudozás és felelőtlen ígérgetés okoz. Tehetetlenül szemléltem a "hosszú botok éjszakáját", az MTV ugyanis azért lehetett vandál provokátorok támadásának célpontja, mert ha egy hatalom nem teremti meg a köztévé független finanszírozását, akkor a politika hazugságait összemossa minden más intézménnyel, és a célkeresztbe helyezi azokat.

A Magyar Rádióban elhangzott jegyzete után került a hírekbe hosszú idő után megint. Sokan támadták a jegyzet miatt, de ez az írás tette érdekessé a konzervatív és jobboldali sajtó számára is. Mit gondol erről a jegyzetről? Jó írásnak tartja?

Azt, hogy jó írás, vagy sem, nem nekem kell eldöntenem. Én ezt a rövid kis felütést, gondolatfoszlányt fontosnak tartom, szerintem valami kis mozgást hozott az évek óta mozdulatlan sajtóközegbe, amelyben a publicisták a sajátjaiknak írnak.

Másképp kérdezzük. Szereti ezt a jegyzetet és szeretné akkor is, ha nem lett volna ekkora visszhangja?

Nem tudom megmondani, hogy mi lett volna, ha, de az biztos, hogy ez a jegyzet fontos nekem is. És igen, szeretem ezt az írást.

Idéznénk a jegyzetből. Azt írja, hogy "Tizenkét évvel az európai csatlakozási kérelem beadása után mintaországból a szégyenpadra kerültünk. Az ország üres, a kassza nemkülönben", majd megkérdezi, hogy "de miként jutott idáig az én hazám?" Aztán a válasszal adós marad. Megpróbálna most esetleg válaszolni a saját kérdésére?

Véleményem szerint ennek három, egymással szorosan összefüggő oka van.

Egyrészt Magyarország, talán egyetlen, rövid időszakot, a dualizmus korát kivéve, nem Nyugat-Európával együtt haladt, csak loholt utána. A rendszerváltozás után azonban mindenki természetesnek vette, hogy nekünk helyünk van Európában, és a várakozások szerint pár év alatt be is kellett volna érnünk a nyugat-európai országokat, mind gazdaságilag, mind a politikai kultúra vagy éppen az életszínvonal tekintetében. Csakhogy ez nem így történt, az Európai Uniói peremállama, egyik periférikus területe vagyunk, és ha ezen változtatni akarunk, akkor alapjaiban kell megváltoztatnunk azt a társadalmat, amely elég jól láthatóan magán viseli a keleti, bizantikus jellegzetességeket. Súlyos állam, burjánzó bürokrácia, korrupt nagyrendszerek.

A második ok, ami az ország válságát okozza az a társadalom iszonyatosan erős átpolitizáltsága. Tizenhat évvel a rendszerváltás után még mindig nagyon gyengék a civil szerveződések, még mindig kevés a polgári kezdeményezés, ráadásul a politika nyomására az emberek hajlamosak azt hinni, hogy minden kérdésben csak két álláspont létezik, pedig nem egy lövészárok van csupán, hanem rengeteg kisebb törésvonal, mint a kiszáradt, szikes földön.

Harmadszor pedig nagy gondot jelent, hogy nem értettük meg, hogy a globalizációval párhuzamosan egyre nagyobb hatalmat kap egy-egy ember, egyre nagyobb lehet egy-egy személy politikai befolyása is. Egy bajor politikus mesélte nem is olyan rég, hogy hogyan befolyásolta az egész tartomány gazdaságát egyetlen ember egyetlen döntése. Ilyesmi nálunk is bármikor megtörténhet.

A rádiós jegyzet tartalmát hogyan értelmezi most, az MTV-ostrom után?

Veszélyről beszéltem, ami mögött szolidaritási, morális válságot, tehát társadalmi jelenséget éreztem. Nem vagyok vátesz, nem láttam a jövőbe, de azóta bebizonyosodott, hogy a gazdasági válság intézményes válságba torkollott, amire pedig csak demokratikus politikai válasz adható. Ennek lehet erős alapja az új közszolgálat, ami megmagyarázza a folyamatokat, hogy miként jutottunk idáig, mit lehet és kell tenni, hogy a társadalmi béke helyreálljon.

Többször említette már, hogy értelmiségi gondolkodónak tarja magát. Hogy dolgozza fel, hogy a napi munkájában tulajdonképpen nincs szükség a tudására, csak egy hírolvasó, aki felolvassa, amit a súgógépre vetítenek?

Persze vannak olyanok, akik minden este bejönnek, beülnek a sminkszobába, azután felolvassák azt, amit mások megírtak. Ez is egy munka, sőt nem is olyan könnyű munka, jól hangsúlyozni, ismeretlen szöveget érthetően átadni, ezt tanulni kell. Én mégis úgy gondolom, hogy tájékozottnak kell lennie egy hírolvasónak, ismernie kell a bel- és külpolitikát, értenie kell a gazdasági szakszavakat, tudnia kell, hogy mit olvas fel, és hogy miért olvassa fel.

Én igyekszem gondolkodó emberként részt venni a szerkesztőség munkájában, a fölös energiáimat pedig a könyveim megírásában vezetem le, vagyis igyekszem értelmiségiként élni.

Látszik a képernyőn, ha egy hírolvasó tájékozott?

Csak reménykedni tudok abban, hogy a nézők látják a különbséget, és elkapják azokat a félmondatokat, amiből kiderül, hogy az az ember, aki a kamera előtt ül, nem csak felolvassa, de át is gondolja a világ eseményeit. Ha nem hinnék ebben, nem dolgoznék a Híradóban.

Amikor a Tv2-től átjött az MTV-hez, minden bizonnyal fontosnak tartotta a sokat emlegetett közszolgálatiságot. Maradt még valami ebből az évek során?

Sőt egyre erősödött bennem. A közszolgálati televíziónak egyre több dolga van. A II. világháború után az államilag létesített közszolgálati médiumok azért jöttek létre Nyugat-Európában, hogy támogassák a piacgazdaságot, a demokráciát és a kontinens békéjét, és úgy tűnhet, hogy ezeket a problémákat már megoldottuk, pedig csak új alakot vettek fel, így a közszolgálati médiumokra ugyanolyan nagy szükség van, mint harminc vagy ötven éve. Jelenleg Nyugat-Európában a globalizáció egyre nagyobb kihívások elé állítja a helyi gazdaságokat, a demokráciát az előbb már vázolt, egyszemélyi felelősség növekedése veszélyezteti, a békét pedig már a társadalmon belül kell védeni, hiszen a kisebbségek és a többség viszonya egyre kiélezettebb mindenhol Európában.

Milyen új feladatai vannak egy modern közszolgálati televíziónak Magyarországon?

Egyrészt ugyanazok a problémák várnak megoldásra, mint Nyugat-Európában. Javítani kell a kisebbségek helyzetét vagy például meg kell mutatni, hogy a kistérségek és régiók hogyan tudnak védekezni a globalizáció káros gazdasági hatásai ellen. Mindezt úgy, hogy sok, akár néha szélsőségesnek tartott véleményt is megismertetünk a nézőkkel, hogy aztán megmutathassuk, miért is hibásak gyakran ezek a perifériális, szélsőséges vélemények.

Emellett vannak kifejezetten magyar problémák is, amelyekre muszáj odafigyelnie egy közszolgálati adónak. Természetesen ilyen a magyarság speciális helyzete a térségben, de például csökkentenünk kell a társadalom átpolitizáltságát is, be kell mutatnunk, akár egy külön műsorban is, hogy vannak más alternatívák is a hivatalos, politikai álláspontokon kívül. És persze meg kell mutatni, hogy mindaz, aminek a kormány most nekiveselkedett, szükségszerű volt. Ez nem a mai politikával való egyetértés, mert lesznek vesztesei is az intézkedéseknek, hanem általánosságban igaz, hogy le kell végre bontani a keleti, bizánci intézményeket, amelyek az egészségügyben vagy éppen az államigazgatásban még most is jelen vannak.

Ez azt jelenti, hogy szívesen csinálna Ön is ilyen műsort? Esetleg már egy műsorterv is van a fiókjában?

Ez a történet nem rólam szól. Én örülnék, ha lenne egy ilyen tévéműsor, de feltétlenül nem az én személyemtől működne. Bárki is csinálja meg, szükség van egy ilyen műsorra az MTV-n, a nagyrendszerek megváltoztatását ugyanis mindenki a bőrén fogja érezni, fontos tehát, hogy a fejében is követni tudja, mi folyik itt.