Mit csinál a gép?

Ahogy várható volt, az ORTT Panaszbizottsága elutasította az Egri csillagok korhatárosítására vonatkozó beadványt, és az sem meglepő, hogy a nagytiszteletű eljáró tanács anélkül döntött, hogy ismerte volna a hatóság saját állásfoglalását, amelyben pont Jumurdzsák a tizenkét éven aluliak mumusa. A hebegő-habogó tanácselnök végül a történelmi mondanivalóban kapaszkodott meg, merthogy az legitimálja a csatajelenetet.

"A törvény legitimációját az adja, hogy működik."

Namostakkor. A kereskedelmi tévék, mivel elemi érdekük, hogy ez a sárga mocsok lekerüljön a gondosan berendezett képernyőkről, valószínűleg kapva kapnak a vadonatúj értelmezési lehetőségen. Ennek megfelelően korhatárjelzés nélkül fogják leadni a Gladiátort - Spartacust már negyedik általánosban tanítják! -, ahol a különféle szúrófegyverekkel, továbbá tűzgolyós katapulttal elkövetett tömegpusztítás ugyanúgy történelmi hátteret és mondanivalót hordoz, mint a Gárdonyi-adaptáció. Hasonlóképp tisztán élvezhetjük a Schindler listáját és a Ryan közlegényt, nem beszélve az Ellenség a kapuknál című háborús filmről, hiszen ott sem l'art pour l'art gépágyúzzák a stukák az orosz élőerőt plötty-plötty-plötty hangeffekt kíséretében, hanem vagyonokért felépített történelmi háttér előtt.

Felderülhet a BTK félemeleti büféjében üres teát kortyolgató bölcsészek arca is: mint látható, a továbbiakban nem jogászok, hanem műelemzők fogják eldönteni, mennyi az annyi; a vastag bukszájú televíziók alkalmasint esztéta-teammel egészítik ki jogi osztályukat. Hiszen ha három unott arcú, névtelen bürokrata magának vindikálja a jogot, hogy eldöntse, mi a művészet és mi az öncélú erőszak, akkor ellenük a legjobb fegyver néhány leszerződtetett, nagynevű kritikus lesz, akik bebizonyítják, hogy egyrészt az öncélú erőszak igenis művészet, másrészt a művészet igenis öncélú erőszak, harmadrészt meg úgyis paradigmát váltunk, mint alsóneműt, naponta. György Péter Vader-álarcos hologramja állandó vendég lesz a tárgyalóteremben.

Az ORTT várának ostroma különben nem csak azért fontos történet, mert rávilágít a médiahatóság sóhivatal mivoltára. Azért fontos, mert egy új jogtudatot mutat be.

Kezdetben volt a törvény, az ember meg úgy tekintett a rá, mint valami tektonikai jelenségre: legfeljebb elfutni lehetett előle. Demokráciában azonban - és most a Szent Korona-tan elborult prófétái is felnézhetnek a gombfociból - a törvény legitimációja nem metafizikai. A törvény legitimációját az adja, hogy működik. A demokratikus jogtudat ezért úgy tekint a szabályokra, mint egy gépezetre, amelyet nemcsak lehet tesztelni, de kell is. Sós kútba tesszük, onnan is kivesszük, aztán ha majd szélsőséges körülmények között is megállja a helyét, akkor elmondhatjuk, hogy megbízhatóan üzemel.

"jogcsinálta műítészként dúcolják alá az omladozó felépítményt"

Az ORTT határozata nem állta ki a próbát. Tulajdonképpen már akkor megbukott, amikor egyáltalán felmerült az Egri csillagok bepanaszolásának ötlete. A szabály következetes végrehajtása azt eredményezte volna, hogy letiltják a kötelező olvasmányt a képernyőről, ha viszont kivételt kell tenni vele, akkor a szabály nincs rendben. Köztes megoldás nincsen; még ha annak is tűnik a mostani döntés - az nem megoldás, hogy az éppen beosztott akárki dönti el, mire nem vonatkozik a törvény.

Az új jogtudat ébredezése figyelmeztetés minden törvényalkotónak, a parlamenttől az iskolai házirendet szerkesztő igazgató bácsikig. Egy demokratikus országban a törvény a gép, és nem az állampolgár. Az állampolgár pimaszul meg fogja kérdezni, hogy mi miért van, és nem elégszik meg többé azzal, hogy csak. Nem elégszik meg azzal, hogy a törvény, mintha zsíros papírra írták volna, hol érvényes, hol meg nem, nem fogadja el az önkényes kivételeket, és örömtáncot lejt, amikor a törvény emberei zavartan dadogva kiszédülnek a saját pályájukról, hogy jogcsinálta műítészként dúcolják alá az omladozó felépítményt.

Így lesz ez a karikaszabállyal, a drogtörvénnyel, és így lesz a gyűlölettörvénnyel is, ha netán tényleg összehegesztenek valami ilyesmit. Köszönettel használatba vesszük, aztán megnézzük, mit csinál a gép. Megeszi-e a negatív és a törtszámokat, mi lesz, ha kókuszgolyót tömködünk bele, vagy akár nagy klasszikusainkat, uszítónak vagy törvényfelettinek minősül-e majd Petőfi Sándor és József Attila, vagy netán Esterházy Péter. Szóval óvatosabban a törvényalkotással. Most már a Nagy Testvért is figyelik.