Síppal, dobbal, passztartóval

Sok éves tapasztalatunk alapján kijelenthetjük, hogy némi gyakorlattal a Reklámzabálók Éjszakája is túlélhető, sőt még élvezhető is lehet. Persze nem árt az óvatosság, hiszen elég egyetlen apró hiba, egy kis gyengeség, és máris elindul a visszafordíthatatlan mutáció: ha nem vigyázunk, éjfélre már önfeledten tülkölő marketingasszisztenssé változunk, aki két reklámblokk közt csak annyit küld az sms-falra boldogan, hogy „Szeretlek, borzgolyó, nyalnám a nunád”.

Első és legfontosabb tanács: Ipari fülvédővel, de legalábbis fülre szorított kézzel kell érkezni, mert a legnagyobb sokkhatás mindig akkor éri az embert, amikor belép a Kongresszusi Központba, és irtózatos sípolás meg kerepelés közepette rázúdítanak egy rahedli repiajándékot.

Reklámból szemét és vissza

Második tanács: Semmit ne vegyünk el, ami nem ehető vagy iható meg a helyszínen, mert úgyis otthagyjuk majd a lépcsőfordulóban, vagy ha nem, akkor még hetekig nyomaszt majd minket a sok matrica, hűtőmágnes, műanyag síp, meg cégjelzéses toll, amit se kidobni, se használni nem lehet.

Mondjuk, a jól bevált reklámmegoldások (műszálas kiskosztümbe öltözött hosteszlányok prospektust, meg csokit tukmálnak) mellett idén is több szponzor megpróbálkozott valami kreatívabbal, de a legötletesebbnek is csak annyira futotta, hogy a piszoár fölé felírta: kellemes pisilést. Az ilyenen meg csak azok nevetnek, akik el sem tudnak képzelni viccesebbet a Kistehén Tánczenekarnál.

Az egyetlen kivétel talán az alagsorban, a Wu2 samponjai és a Dell méregdrága laptopjai közé szorított Reklámzabáló Automata volt (az EnterNet támogatásával), ami elnyelte az összes kacatot, sípot, reklámszatyrot és prospektust, aztán némi gondolkodás után újra kidobta az egészet, de már, mint fülbevalló, kitűző, vagy éppen levélnehezék. (Az automatában persze nem kézműves processzorok, hanem iparművészek robotoltak) Reklámból szemét, szemétből izé, izéből reklám, valami ilyesmi lenne a környezettudatosan önironikus reklám, kár, hogy ennyi szeméttel kétszáz iparművész sem boldogult volna.

Az idei reklámzabáláson egyértelműen a Tibi csoki, a Burn energiaital és az EchoTv popcornja volt a legjobb választás, plusz a sör, aminek a nevére már nem emlékszünk, de az biztos, hogy két hoszteszlány csapolta egyetlen sörcsap mellett, egyik negédesen mosolyog, másik a csappal szöszmötöl felállásban. Aztán cseréltek.

Emellett ettünk a Puncs magazin minyonjából is, ahol elmondták, hogy a Puncs az olyan, mint a Ludas Matyi, bár számunkra a wc-n szaró Lópici Gáspárt ábrázoló hirdetésükkel ennél jóval mélyebbre pozícionálták magukat. (A repipéldányból mellesleg kiderült, hogy a Puncsnak tényleg a mellékhelyiségben vehetjük legnagyobb hasznát).

Sms-fal és az igényes popzene

Harmadik tanács: Az ipari fülvédőt vagy fülünket szorító kezünk semmiképp ne adjuk be a ruhatárba, mert odabent a hangerő szinte elviselhetetlen, amit egyesek még önfeledt sípolással is igyekeznek súlyosbítani. Idén egy férfi néző pedig az éppen konferáló Hajós Andráshoz fordult azzal a kérelmével, hogy vegyék lejjebb a hangerőt, mert az első sorokban nem lehet kibírni, olyan erősen dübörögnek a szlogenek. Mi arra gyanakszunk, hogy a hangosítók sem először vesznek részt Reklámzabálók Éjszakáján, és már biztos megsüketültek az előzőkön.

Negyedik tanács: A zenei fellépő résznél el kell hagyni a termet! Az igényes popzenénél ugyanis nincs értelmetlenebb dolog a világon (Jamie Winchesternek azért további sok sikert kívánunk!).

Ötödik tanács: Soha, semmilyen körülmények közt, még ha maga Hajós András könyörög, akkor se nézzünk rá az sms-falra! Ugyanis ez az esemény egyik mélypontja, amire egyértelműen csak olyanok posztoltak, akik nyilvánvalóan tagadják, de azért a Juventus rádió célközönségét képezik. „Szeretlek, mucika” vagy „Aaaaaj lav juuuuuu” esetleg hogy „Évi, te vagy itt a legsexybb csaj”.

Az idei Reklámzabálók Éjszakáját egyébként kevésbé éreztük szakmai találkozónak, mint az előző kettőt, amin részt vettünk. Most inkább egyetemisták tébláboltak, mint Luis Vuitton táskás, gazdag és gizda kreatív igazgatók. Ja, és idén megjelentek az úgynevezett emók is, de hosszas töprengés után arra jutottunk, hogy ők a Wu2 hajformázó családjának a reklámarcai lehetnek.

Elnézést, betörhetek?

Ha ezeket a figyelmeztetéseket megfogadjuk, akkor már nincs más hátra, mint élvezni a reklámokat. Idén például legjobban a Parisien cigarettát reklámozó blokkot, amiben a világ leghíresebb rendezői készítettek rövid, rájuk jellemző etűdöket. (Lehetett vetélkedni, hogy melyiket ki rendezte, David Lynchet, Giuseppe Tornetorét és Kusturicát, elsőre kitaláltuk, Wim Wenderst, Robert Altmant és Polanskit nem sikerült, de azok nem is voltak olyan jók)

A kilencvenes retró megint nagyot ütött, a szintipopos Kontrax-blokk, tudják a világító piramisokkal, az Ofotért, áoá, a Posta Bank maci, a „mindegyik táblában egy jó pohár tej van”, és az ilyenek olyan hipnotikus állapotba juttatják a korosztályunkat, hogy akár még tíz bénább reklámot is képes megnézni utána.

A legemlékezetesebbek az ősibb retróból az Állami Biztosító nagyon régi Cséb-reklámjai voltak. „Bocsánat, betörhetek?”- kérdezte az egyikben az álarcos rabló Csala Zsuzsától. „Bocsánat, felgyújthatom a lakást?” – kontrázott a takarítónő.

„Az élet szép, és élni jó” - mondta a másik Cséb-reklámban a depressziós, faarcú, egyhangú átlagférfi ellentmondást nem tűrő hangon, és nem lehetett nem hinni neki.

A baj csak az, hogy a néhány, hatvanas évekbeli csemegén kívül az összes reklám fent van már a Youtube-on, ahol sípszó, Jamie Winhester és színes lufik nélkül élvezhetjük őket. Ráadásul akár munkaidőben is.

Éppen ezért, hatodik, végső tanács: Ha nem bírja az éjszakázást, meg a prospektusokat, inkább nézze meg az Index és a Youtube közös válogatását!