Nagymamám nevében

Mint nemrégiben megfigyelhettük, a televíziók akkor szánják el magukat a megújulásra, amikor már nem zuhanhatnak mélyebbre. Így tett a tv2, és kisvártatva a közszolgálati televízió is, sőt, az eredmény is hasonlóra sikerült. Túlságosan is hasonlóra.

Az újjászülés nem komplikációk nélkül történik: a megújult Híradó után H. Bóna Márta a régi barnaságban jelent időjárást, imitt-amott felfeslik az új dizájn, de erre sok szót nem érdemes vesztegetni, hiszen a generáljavítás még folyamatban van, amit a logó színeváltozása is jelez. (Vasárnap este ugyanis még áttetsző, olvashatatlan MTV felirat lappangott a jobb felső sarokban, hétfőre viszont rikító eukék háttéren fehér betűk tették élvezhetetlenné a Hegylakót. Majd csak megállapodnak a kettő között.) Figyelmezzünk inkább a már üzemelő újdonságokra: arcokat és arculatot váltott a Híradó és A Hét, elindult az Este, és az Élesben című talkshow-val nekivágott az MTV a kereskedelmi televíziózásnak.

A hírstúdiókba megvásárolták az első Star Trek-sorozat díszleteit, aminek nem az az elsődleges célja, hogy modern szemléletet tükrözzön, hanem hogy tükrözze a modernizálási szándékot - vettük az adást, modernség leszen itt üstöllést. A Hétbe került az Enterprise űrhajó vezérlőkabinja, úgyhogy ott már káprázik az ember szeme a jövőképtől - no de végül is tájékozódni jöttünk, úgyhogy nem akadunk fenn egy-egy kiálló lézerágyún, vagy ahogy Pállfy sürgeti a műsort: megyünk tovább.

Rettenetes összegek keringenek a nép száján az MTV sztárakvizícióiról, most azonban nem gazdálkodással, hanem műsorokkal foglalkozunk, így elég, ha azt felmérjük, megérné-e az illető figurákat ingyen foglalkoztatni; vagyis: javított vagy rontott a királyi (főtitkári) televízió hírszolgáltatásán Pálffy István, D. Tóth Kriszta és Simon András munkába állítása.

Pálffyt például, ha elég volna adósságcédulával fizetni (és ezt még akár meg is kaphatja), bármely televízió szívesen fogadná, ha éppen híradósra lenne szüksége. Jelentőségét hamar felfogjuk, ha megnézzük a hiányt, amit a tv2-n hagyott maga után. Nem Bárdos Andrást kell félteni, ő kiválóan navigálja a Jó estét, Magyarország éjszakai járatát, a kora esti Tényekben viszont Pálffy helyére eddig nem került más, mint a hirtelenjében, ám nem tökéletesen kiolvasztott Nika "Ööö" György. Jó híradóst, sajnos, nem lehet úgy vásárolni, mint licenszet, úgyhogy Pálffy még annak ellenére is jó helyre került, hogy túl hirtelen jött át a politikailag legalábbis ellentmondásos megítélésű tv2-től, ami némileg csorbítja a közszolgálati pártatlan imázsát. Viszont egyelőre csak az imázsát, és ez már valami.

Pálffy munkáját az ex-RTL-es D. Tóth Kriszta próbálja segíteni. Krisztának vagy súlyos magánéleti problémái vannak, vagy a nyelve kétágú, és azért akad össze unos-untalan. Ezen még lehet segíteni, de addig is érdemes előre elolvasni a szövegeket, hogy ne olyan váratlanul kerüljön elő egy-egy mássalhangzó-torlódás, mint anyacsavar a hámozott napraforgóban, amikor azt még zsugorfóliában lehetett kapni, Nap Gyöngye fedőnévvel. A hírszerkesztést néhány adás után korai lenne véleményezni, az új közszolgálati híradó egyelőre - apróbb illesztési hibákkal - rendben van.

Az Este című magazin már bonyolultabb jelenség. Simon András munkáját nem könnyíti meg, hogy majdnem ugyanazt kell reprodukálnia, amit a fentebb elismert Bárdosnak a tv2-n. S ami igazán megnehezíti, az nem más, mint az MTV sajátos státusza, vagyis hogy mégiscsak az állam pénzeli, az államot pedig a kormány irányítja. Talán ez teszi lehetővé a honvédelmi miniszternek, hogy végeérhetetlen balladákban mondhassa a magáét anélkül, hogy a műsorvezető felmutatná a stoptáblát: uram, most megállunk, mert betelik a néző memóriája, és lazításképp meghallgatjuk az ellenzék véleményét.

Pálffy és D. Tóth

Nem menti fel a műsorvezetőt, csak magyarázza nehéz helyzetét, hogy kifejlődött minálunk egy politikusgeneráció, amely sosem tesz pontot. Pontosvesszőt, vesszőt, gondolatjelet és kettőspontot használ, de azt sem levegővételre, az oxigént ugyanis a tekintélyes méretű mellényébe ágyazott tömlőkből kapja. Ez a politikusfajta addig beszél, amíg jónak látja, vagy amíg szigorúan a kis fejére nem csapnak a táblakörzővel. Keményen kell bánni velük, különben bukik az egész műsorstruktúra - még szerencse, hogy az MTV-n az még nem fejlődött ki.

Hajmeresztő szerkesztői ötlet, hogy az Este háromnegyed tizenegykor kezdődik, majd 11-kor kötelezően megszakítják egy hírblokkal. (Hogy a hírblokk elején különféle kamera-mechanikák takarják el a képet, azt most elnézzük, hátha véletlen volt.) Tizenegy ötvenkor tehát megkezdődik a párbeszéd Juhász Ferenc és Simicskó István között, majd tíz perc múlva Simon elnézést kér, és NATO ide, EU oda, jönnek a hírek. Majdnem olyan, mintha pisilni menne a műsorvezető. Aki egyébként azzal tér vissza, hogy elmondja a holnapi időjárást, és csak ezután folytatja a miniszteri interjút. Eh. Lesz azért ez jobb, sőt rögtön lett is: némi történelemmel, kultúrával színesedik az Este, ami nagyon fontos felismerése annak, hogy itt ez megengedhető, sőt szükséges.

Megérkezett az MTV-re a Mónika/Claudia típusú talkshow. A műsor címe Élesben, megnehezítendő a hivatkozást, így másnap lehet tanakodni, hogy is mondják magyarul, hogy az Élesbenben a hitgyülisekről volt szó. Az első adás remekül bemutatta a lehetőségeket: harminc perc alatt megtudhattuk a klónozásról, hogy a római katolikusok elítélik, míg a meddő anyák nem. Készült egy élő telefoninterjú is Antinori professzorral, tőle azt tudakolta Obersovszky Péter, hogy mi késztette forradalmian új módszerek használatára - az egész produkció információtartalma elfér egy gyufacímkén. A félórás Élesben szándékolt felszínességgel készül kezelni fajsúlyos témákat, kevésbé közszolgálati, ám minden bizonnyal nézettségvonzó céllal.

Egyértelműen kereskedelmi televízióvá alakul a köztévé, erre utal negédes tudományos műsoruk emeltdíjas SMS-játéka is, meg az, hogy hollywoodi tömegfilmmel indították az új arculatot. Kivehető továbbá bizonyos fiatalítási szándék, ami szintén nyereségorientált műsorszolgáltatók sajátossága, a hirdetők ugyanis a fiatalokat szeretik. Emiatt van az, hogy nagyszüleink, akiket, valljuk be, az illendőnél kevesebbszer látogatunk, s ezért különösen rá vannak utalva a tévére, már most is egyre idegesebben kapcsolgatnak ide-oda, kívül találták magukat a célcsoporton, "a család televíziója" is dobta őket, Feledy Pétert keresik talán, vagy Déri Jánost, de nem találják őket sehol. Idejekorán meg kell oldani ezt a dilemmát, mert ha a Magyar Televíziónak a reklámbevételért fel kell áldoznia a kis vásárlóerejű népeket, akkor megszűnik közszolgálatinak lenni, ami ugyanolyan rossz, mintha pénz híján teljesen megszűnne.