CímlaponA rovat híreiA rovat cikkei |
HangpróbaBalogh Kálmán megvesz minket kilóra2001. 05. 01., 10:55 | Frissítve: 2001. május 02., szerda 13:35
Tánccal, klasszikus bluesszal, tibeti énekkel és Balogh Kálmán zenekarának fergeteges koncertjével köszöntötte vendégeit szombaton a tizenegyedik Mediawave Fesztivál Győrött.
Szombat a honfoglalás jegyében telt el, városszerte felmálházott waverek rohangáltak szállás után kajtatva. Egy portástól megtudom, hogy a filmfesztivál mellett kórusversenynek és rendőrtalálkozónak is otthont ad a város. Míg vígan felidézem, hogy járt Hunter S. Thomson a Las Vegas-i copmeetingen, a fesztiválszervezők leosztják a lapokat. Végül senki nem alszik a gyepen.
Este hatkor már mindenki a zsinagóga előtt toporog: idén is a fesztivál szívének számító Művészetek Szentélyében tartják a megnyitó ceremóniát. Ladányi Andreáék az Éjféli Maratonból adnak elő egy részletet, ezt követik a helyi potentátok fesztelennek szánt megnyitóbeszédei. A politikusok kihagyhatatlan gagként sütik el a Győri Kekszgyár megmentését, fürkész tekintetem megakad Szabó ISM László glóriává hízott, átszellemült mosolyán. Jobbra tőlem kínai delegáció hallgatja csendben a tolmácsot, a színpad felett tibeti zászló lengedezik... Hartyándi Jenő, Mediawave-alapító és főszervező egy rövid (alternatív)kultúrtörténeti kitérő után átadja a Párhuzamos Kultúráért díjakat. Az először kiosztott elismerést és a vele járó Mediawave-csókát a szervezők azoknak szánták, akik egész életművükkel bizonyították, hogy a kurzusművészetek mellett/alatt/felett is léteznek járható utak. Az alapítók szerint ezen követelménynek az örökifjú Jancsó 'Mikibácsi' Miklós , Big Lucky Carter, Tifan Zoltán népzenekutató, Eötvös Gábor bohóc és Tolnai Ottó költő feleltek meg először. Ekkora már éppen elég hűvös volt ahhoz, hogy valaki zenével olvassza fel a megdermedt publikumot. Big Lucky Carter, a nyolcvan éves blueslegenda egy szál gitárjával meg is kezdte a munkálatokat. A öreg mohikán a blues közvetítésében elévülhetetlen érdemeket szerzett Jamaika-stílusát járta körül, megszokott kísérőzenekara nélkül kicsit talán megszeppenve. Tiszta John Lee Hooker az öreg, a különbség csak annyi közöttük, hogy BLC már játszott a Mediawaven. A zsinagóga udvarán működő büfében közben heves gesztikulálásba kezd a büfé tartalmától kimelegedett közönség, magam is beszállok, így kis híján lekésem Namgyal Lhamo tibeti énekesnő tradicionális dalait. Itt pár perc kiesik, ez után már csak arra eszmélek fel, hogy Balogh Kálmánék teljes gőzzel csapnak a lecsóba. A megbabonázott közönség két perc múlva a kezükből eszik, több mint egy órán keresztül bűvölnek bennünket macedón, bolgár, zsidó és blues motívumokkal hímzett cigányzenével. Három-négy ráadás, még két hosszúlépés, aztán black-out. ps: Másnap a verőfényes győri fövenyen végzett röpke szociográfiai megfigyelésemből kiderül, hogy a görcsölő szülők gyermekei szinte biztosan vízbe esnek, míg a lazábbaké nem. ps2: Tykwer, A lé meg a Lola rendezőjének új filmjéről holnap érkezik a kritika, a szó most ismét Jereváné. Kapcsolódó anyagokLinkek |
hirdetés
|
