Bush-ellenes törvényszékké vált Cannes

2004.05.20. 22:58
Szarajevótól Afganisztánig, a Közel-Keleten át az 57. Cannes-i Filmfesztivál vetítései hangot adnak a világ indulatának, és átváltoztatják a fesztivál közönségét George Bush amerikai elnök és a washingtoni politika elleni törvényszékké.
A szeretet és a gyűlölet kiáltása az egyiptomi Juszef Sahin Alexandria...New York című filmje, amely a Bizonyos nézőpont kategória vetítés-sorozatot zárta le.

Leila Sahid, franciaországi palesztin fődelegátus jelenlétében vetítették Sahin volt asszisztense, Juszri Naszralláh A nap kapuja című, négy és fél órás filmjét, a palesztin nép romantikus történetét. Az Elias Khoury libanoni író regényéből készült film bemutatja a palesztinok exodusát egy, az izraeliek által lebombázott galileai faluból a libanoni Satila menekülttáboráig.

A legkeményebb támadás azonban az amerikaiak soraiból jött: Michael Moore a 9/11 Fahrenheit című filmjével kihasználta a több mint 4000 újságíró jelenlétét, hogy kampányoljon George Bush amerikai elnök újraválasztása ellen.

"A Bush-ellenesség helyben van" - írta a Nice-Matin című helyi lap csütörtöki száma e vitriolos filmpamflet kapcsán, amely kegyetlen humorral bélyegzi meg a Fehér Ház és a Pentagon háborús politikáját, a Bush-, a Bin Laden-család, és a szaúdi uralkodóház összefonódásait.

"Amikor filmet készítek, azt akarom, hogy péntek este nézzék meg, legyen szórakoztató és kellemes, hogy közben lehessen pattogatott kukoricát enni, nevetni és sírni, és hogy egy hét múlva is beszéljenek róla" - mondta a filmről a maga sajátos stílusában Moore.

Bár a Screen című szaklap szerint kevésbé látványos és kevésbé felszínesen szórakoztató, mint Moore alkotása, Robert Greenwald A nem jelentett iraki háború című munkáját kötelezőnek nevezi minden amerikai számára, akiket érdekel a hazája. A dokumentumfilmet, amelyet a cannes-i filmvásáron mutattak be, az Egyesült Államokban augusztusban, vagyis három hónappal az elnökválasztás előtt mutatják be. Fő témája a dezinformáció, különös tekintettel az iraki háború előtti manipulációkra.

Harminc évvel ezelőtt, a vietnami háború után Richard Nixonnak a Wategate-üggyel kapcsolatos hazugságaiért kellett felelnie. Niels Mueller Richard Nixon meggyilkolása című filmjében, amely nem mentes az aktuális áthallásoktól, Sean Penn egy balekot alakít, aki el akar téríteni egy repülőgépet, hogy ezzel "a legnagyobb hazug: az Egyesült Államok elnöke" életére törjön.

Jean-Luc Godard párhuzamot von Szarajevó és Palesztina között a Mi zenénkben, amelyben a Pokol és a Purgatórium után az amerikai tengerészgyalogosok őrizte Paradicsom következik. Simone Britton Fala a ciszjordániai biztonsági kerítés ellen szól. "Ez az undorító látvány kibelez egy történelemhordozó gyönyörű tájat. Nem lehet így megoldani politikai problémákat" - jelentette ki a marokkói születésű, francia zsidó rendezőnő.

Látható volt Cannes-ban a chilei Patricio Guzmán Salvador Allende című filmje, a "másik" szeptember 11-nek áldozatul esett chilei elnök története, megjelent Che Guevara a brazil Walter Selles Úti naplójában.

Az amerikai Jonathan Nossiter Mondovino című "road movie"-jában pedig a globalizáció veszélyeire figyelmeztet, miközben néhány nappal ezelőtt José Bové, a francia globalizáció-ellenesek vezéralakja és Michael Moore barátkoztak egymással a munkanélküli művészek cannes-i sétányon rendezett tüntetésén.