A végén minden rosszra fordul

Fakó felvételeken elcsigázott arcú, csövekkel behálózott férfi fekszik kórházi ágyban. Ugyanaz az elcsigázott férfi, ugyanolyan szürke képeken pisztolyt babrál egy kőfal mellett. Majd mint véres holttest tűnik fel, és egy cserzett arcú alak rángatja ki a kocsijából. A cserzett arcú később egy külvárosi gyülekezetben, ájtatos arccal énekel. Felbukkan még egy gyönyörű szőke nő, aki hol hatalmas adag kokaint szippant fel egy rosszul megvilágított mellékhelységben, hol viszont tündéri szőke kislányok ruhácskáit hajtogatja egy barátságos kis szobában.

Nem egy hosszúra nyújtott filmelőzetesről van szó, bár igaz, hogy a néző a főcím után fél órával is olyan riadtan figyeli a látszólag összefüggés nélkül záporozó jeleneteket, mintha egy parlamenti közvetítésből akarná kitalálni, hogy merre halad az ország.

Míg azonban az utóbbi esetében megoldásra nem sok remény van, a 21 gramm körüli aggodalmakat már az elején eloszlathatja a rendező személye. A mexikói Inárritu a véres kutyaviadalokról is emlékezetes filmjében, a Korcs szerelmekben ugyanis már bizonyította, hogy a szilánkosra tört cselekményből előbb-utóbb összefüggő történet lesz.

Elképesztő színészi erők

Az időben előre és hátra ugrálás és a szálak vad keverése ellenére is kiderül: a filmben három ember sorsa bonyolódik össze a véletleneknek köszönhetően. Az összebonyolódás persze nélkülöz mindenfajta romantikus felhangot.

Az elgyötört arcú férfi - akit Sean Penn alakít elképesztő erővel - megkapja a szőke nő - akit Naomi Watts alakít elképesztő erővel - férjének szervátültetésre felajánlott szívét, mivel őt halálra gázolta egy örök vesztes proli, akit Benicio del Toro alakít elképesztő erővel.

Nem lőttük le a csattanót, ez az alaphelyzet, a három szereplő élete itt csak gellert kap, hogy aztán - szinte akaratuk ellenére - találkozzanak egy baljós pillanatban, valahol az Egyesült Államok déli részén, egy lepattant motel előtt.

A mindig más is elmúlik

A 21 gramm komor képei, legalábbis onnantól, hogy kiderül, ki kicsoda, jeges világukba szippantják a nézőt. Nincs szabad akarat, a szereplők küzdenek sorsuk ellen, de hiába a gyülekezet, a drogos múltat feledtető családi idill, a szervátültetés pillanatnyi haladéka: a végén úgy is minden rosszra fordul. Nagyon, nagyon rosszra.

Az összegzés persze banális, a film viszont nem az. A kézi kamerás, tolakodó felvételek, a kifakult színek, a közelképek és az agresszív vágás révén feltáruló világ meggyőzően bizonygatja: az élet a szükségszerűségek elől menekülés hiábavaló kísérlete.

Szintén zenész?

A következtetéssel sokan vitatkoznának, a magam részéről el tudom fogadni, a lényeg mégis inkább az, hogy ugyanezt a képletet már ismerjük, mégpedig Inárritu előző filmjéből. A Korcs szerelmek pontosan ilyen kopott, imbolygó képekkel operált. A különböző társadalmi rétegekből érkező szereplőket szintén a véletlenek terelték össze és tartották markukban a film tragikus befejezéséig.

Inárritu pályája itt az amúgy nagyon más műfajban utazó Robert Rodriguezével mutat hasonlóságot. A texasi rendező ugyanis képtelen volt túllépni első, bombasikert aratott munkáján, az El Mariachin, amit később egyre nagyobb pénzekből, Desperado és Volt egyszer egy Mexikó címeken forgatott újra.

Reménykednünk kellene, hogy Inárritu életműve sosem fog a Kémkölyök-szintű gagyiba fulladni, vagy legalább egy Alkonyattól pirkadatigot kitermel. Sajnos tudjuk, a rendező szerint reménykedni teljesen felesleges. A végén úgyis minden rosszra fordul.

21 Gramm, színes feliratos amerikai filmdráma, 125 perc, 2003

rendező: Alejandro González Inárritu
forgatókönyvíró: Alejandro González Inárritu, Guillermo Arriaga
operatőr: Rodrigo Prieto
jelmeztervező: Marlene Stewart
zene: Gustavo Santaolalla
látványtervező: Brigitte Broch
vágó: Stephen Mirrione

Szereplők:
Sean Penn
Naomi Watts
Benicio Del Toro
Charlotte Gainsbourg
Melissa Leo
Clea DuVall