Krémmese

Szerencsére már elmúlt az az idő, amikor minden egész estés rajzfilmben Elton John vagy Phil Collins énekelte a történet csúcspontjain rendre felcsendülő betétdalokat, amikor a királyfi pont úgy nézett ki, mint Justin Timberlake, a királylány pedig élénken emlékeztetett Janet Jacksonra. Egyre inkább úgy tűnik, hogy a nézők Amerikában is ráuntak Disney rózsaszín naplementékkel, kiskutyákkal és nagy mellű szőke szüzekkel telezsúfolt rémálmaira, és a rajzfilm már nem csak a hétévesek passziója, amire fölnött csak akkor téved be, ha gyakorló szülő vagy kezdő pederaszta.

Erre utal az is, hogy a francia Sylvain Chomet Belleville randevú című egész estés rajzfilmjét jelölték az animációs Oscarra, pedig az Oroszlánkirály vagy éppen az Aladdin producere minden bizonnyal szívizomgörcsöt kapna az első jelenetek megtekintése után.

Tekerj!

Chomet filmje egy kisfiúról szól, aki országúti kerékpárbajnok akar lenni, ezért anyja irányítása alatt keményen edz éveken át, amíg csak teste egyetlen vaskos izomköteggé nem változik. A korai happy end előtt azonban a fiút pár gengszter elrabolja a Tour De France célegyenesében, hogy a tengerentúlra hurcolják, így a szerető anya nem tehet mást, mint hogy kutyájával együtt az emberrablók nyomába ered, követi őket egészen a New Yorkra kísértetiesen hasonlító Belleville-be, ahol a felhőkarcolók árnyékában a félelmetes francia maffia az úr.

Talán ebből a rövid cselekményvázlatból is kiderül, hogy a Bellville randevú nem éppen egy történetközpontú film, nem fogjuk a körmünkkel felhasogatni a moziszék huzatát izgalmunkban, nem fogunk felüvölteni a cselekmény váratlan fordulatain, mégis, attól nem kell félnünk, hogy unalmunkban a popcornszemek számolgatásával leszünk kénytelenek elütni az időt.

A film vizuális világa ugyanis bamba szájtátásra késztet mindenkit, a groteszk figurák és a tökéletesen kidolgozott háttér leginkább olyan, mintha a rendező Picassot, Dalit vagy éppen George Groszt kényszerítette volna a rajzasztalok elé, ráadásul a munkakörülmények javítása végett nagy adag hallucinogén gombával dúsította volna a művészek pipadohányát.

Groteszk a vásznon

Galuska time A Belleville randevú előtt játsszák Meskó Zsolt új rövidfilmjét a Somlói galuskát. A fehér alsó című kisfilm és a Szent Iván napja című egész estét betöltő vígjáték után Meskó ismét Kamarás Ivánnal forgatott, és a 2002-ben készített kisfilm célözönsége is ugyanaz, mint a rendező összes eddigi alkotásának: a bölcsészből lett trendi reklámszövegírók, a kreatívasszisztensek és a junior pr managarek biztos szeretni fogják a Somlói Galuskát. A tizenöt perces kisfilm olyan, mintha az Amelie csodálatos élete egyik elveszett, korai próbafelvétele lenne Nagy Ervinnel a főszerepben. Az édeskés történetnek Meskó Márai amúgy remek szövegeivel próbált súlyt adni, de legfeljebb néhány kezdő konzervatív hiheti azt, hogy a távolba révedő tekintettel előadott, összeollózott idézetek így együtt is jelentenek valamit.

Chomet a Disney-filmek sablonjait is felhasználja groteszk montázsában: van itt csaholó kutya, vicces főgonosz, sőt még dúdolható betétdal is, csak olyan minden, mintha a személyzeti osztály végzetes hibájából paranoid skizofrének keveredtek volna a Disney-stúdió amúgy rendezett külvárosi életet élő forgatókönyvírói közé.

Comet ráadásul gúnyt űz Amerikából is: Belleville elhízott Szabadság-szobrát vagy a lelkes, de végtelenül bamba cserkész agresszív segíteni akarását még a legbutább hamburgeragyú amerikai sem tudja nem magára venni. Szerencsére a rendező a franciákat sem kíméli: amúgy mellékesen a Tour De France, az orrukat kecses poharakba dugdosó borsznobok, sőt még a francia politikusok is megkapják a magukét.

Persze mindez csak a groteszkhez csomagolt áruminta, amolyan kedves figyelmesség, a lényeg a lenyűgöző képi világ marad, és a zene, ami az egész történeten átvezet, és hol nagyzenekar kisérettel, hol egy szál zongorán, hol pedig fésűn, gyűrött újságon és csorba merőkanálon csendül fel. A Belleville randevú éppen ezért a végtelenül bugyuta történet ellenére is remek film, vagy inkább egy monumentális, nyolcvan perces modern festmény, tele vizuális humorral és ötlettel.