Kilátás nélkül

Egy futó pillanatra kinyílnak

Hajnal van, még sötét. Négyen ülnek egy kávézó asztala körül: Sean, Vincent, Lenny és Jody. Hasonlítanak egymásra: fiatalok és fáradtak. Most jönnek az éjszakai műszakból. Mindannyian agyzsibbasztó melót végeznek: Sean kórházi munkás, Jody számítógép-alkatrészeket szerel össze, Vincent egy áruházban tölti fel a polcokat, Lenny a telefontudakozónál dolgozik. Az éjszakai robot alatt a túlélési taktikájuk: végezni a monoton feladatot, és közben NEM gondolkodni. Aztán reggel az asztal körül a kávé mellett hirtelen felébrednek az önhipnózisból, egy futó pillanatra kinyílnak, kidumálják magukból az éjszakára bejegelt gondolatokat és érzéseket, mielőtt hazamennének ágybazuhanni, és kezdődne az egész elölről.

A beszélgetések főleg a párkapcsolatok témája körül forognak. A három fiú három különböző problémával küzd: Vincent azon igyekszik, hogy "olyan egydimenziós legyen, amilyen csak lehet". A Szabály, hogy senkivel sem alakít ki tartós kapcsolatot, egy lánnyal háromszor bújik ágyba, aztán jöhet a következő. Az újabb és újabb csaj becserkészése folytonos feladattal látja el, így kerek a világ(a). Sean együtt él egy lánnyal - legalábbis reméli. Mivel a lány nappal dolgozik, ő pedig éjszaka, alig találkoznak. Igazából Sean már három hete nem látta a barátnőjét, és most már fél hamarabb hazamenni, hogy végre összetalálkozzanak. Fél, hogy akkor sem találná otthon a lányt... Ezért inkább a szappan fogyását lesi, abból próbálja meg kitalálni, vajon vele él-e még egyáltalán a barátnője. Lenny szerelmes az egyik munkatársnőjébe a tudakozóban, de nem mer közeledni hozzá, mert ha csak meglát egy nőt, azonnal pornóreakciója támad: egy pornófilm sztárjaként látja maga előtt a szegény teremtést. Ez még az előző állása nyomán kialakult kínos betegség, ugyanis Lenny régebben egy pornómagazinba gyártotta a fiktív olvasói leveleket. Végül az egyetlen lány a társaságban: Jody. Ő már azzal is beérné, ha a fiúk meggyőzően állítanák, hogy vonzónak találják, amúgy - ha már nincs saját élete - inkább csak hallgatja őket, és próbál okos tanácsokat adni nekik.

Nincs kilátás

Hogy miért ülnek ők négyen az asztal körül és terhelik egymást a magánéletükkel? Talán mert barátok. De lehet, hogy csak ismerősök, akiknek ennyi jutott. Jobb nem belegondolni. Aztán persze a nagy punnyadásban egyszer csak kibontakozik a konfliktus, de ezt már nem mesélném el. A lényeg úgysem ez, nincsen itt nagy dráma, inkább csak kis felszisszenések, máskor félmosolyok. A tempó visszafogott, de nem alszunk el. Figyeljük, ahogy a csapat a nappali fénytől hunyorogva kocsiba száll, és megy a tengerpartra, hogy megoldja a megoldandókat, feloldja a feloldandókat. És persze, hogy választ kapjon a bekezdés elején feltett kérdésre.

De hiába ülnek végre nappal egy kávézó asztalánál, egy teherautó beáll az ablak elé, nincs kilátás... Végül az út mégsem hiábavaló, négyen mentek, hatan jönnek, szól a rádió, minden jó, ha a vége jó. Kimondják: barátok. Elhisszük nekik, mosolyogunk, de katarzisról szó sincs. Vincent kérdése cseng a fülünkben: "És mi lesz azután?".