Back to the past

2000.08.09. 14:01
A celluloidszalag az időutazástól a dramaturgiai csúsztatásokig sok mindent elbír, legfeljebb a néző nem bírja. A Frekvencia c. film a Back to the Future-ötlet újrazenésítése, és természetesen hamar beleesik a sci-fi-k tipikus szellemi csapdájába: a ,,szabad-e a múltat megváltoztatni" etikai, intellektuális, morális szócséplésébe. A cucc végignézhető, de nem kell mondani, hogy felejtsük el: anélkül is elfelejtjük.

Mottó: ,,Az idő nincs mindig a mi oldalunkon. Úgy tűnik, kérlelhetetlenül halad előre tragédiákon, elszalasztott lehetőségeken és szörnyű titkokon át, anélkül, hogy esélyünk lenne megfordítani és megváltoztatni döntéseinket. Ám mi lenne, ha ez nem lenne így?"

Ha ez nem így lenne, akkor hogy lenne? Képzeljük el például, hogy egy 36 éves rendőr a családi lomok között rálel egy ősöreg világvevő rádióra, ami még működik is. A bekapcsolás után meg- mint a mézgagézában a köbüki - megszólal a rendőr 30 éve halott apukája. A frekvenciát, vagyis hát a harmonikus apa-fiú viszonyt azonban valami zavarja: a fiú ugyanis tudja, hogy hivatásos tűzoltó apjának elméletileg másnap benn kell majd égnie egy raktártűzben. Mi viszont azt tudjuk, hogy elméletileg nem lehet meghalni. És John, aki pontosan emlékszik a 30 évvel korábban történtekre, könnyedén kisegíti apját. ,,Holnap tévedni fogsz. Csúnyán megégsz, mert az ösztöneidre hallgatsz!" Vonal megszakad. Párhuzamos vágás. Apa arca, fiú arca, feszültség.

Meg lehet-e változtatni a múltat?

A celluloidszalag az időutazástól a dramaturgiai csúsztatásokig sok mindent elbír. Filmünk a Back to the Future-ötlet újrazenésítése, és természetesen hamar beleesik a sci-fi-k tipikus szellemi csapdájába: a ,,szabad-e a múltat megváltoztatni" etikai, intellektuális, morális szócséplésébe.

De mindezt nem kell komolyan venni. Alapjában véve családi moziról van szó, amilyet a kereskedelmi tévék szoktak vasárnap délután nyomatni. Persze, ahogy haladunk előre a filmidőben, a történet, mintegy rutinból, fokozatosan véres, brutális, szexuális stb. sorozatgyilkossággá durvul. Az eredmény igen bizarr. Thriller á la Walt Disney. Az operatőr a Martini reklámspotok stílusában végig sejtelmesen gomolygó cigarettafüstökkel, lánghullámokkal és lassítva csapódó whiskys poharakkal operál. A cucc végignézhető, de nem kell mondani, hogy felejtsük el: anélkül is elfelejtjük.

Frequency
színes amerikai feliratos thriller, 118 perc
rendező: Gregory Hoblit
szereplők: Dennis Quaid
Shawn Doyle
Elizabeth Mitchell
André Braugher
James Caviezel
Noah Emmerich