Grunwalsky Ferenc levele

2001.02.12. 10:01
Kedves Pászka Csanád!
Nagyon örültem, hogy írtatok a Celluloid Műhely munkájáról, mert semmit sem utálok jobban, mint azt a nagyképűséget, amivel a szakma, sőt bárki, aki már úgy érzi "csinált valamit" lenézi a kezdőket, azokat, akik a semmiből is próbálnak létrehozni valamit.
Részlet a múlt heti Celluloid-tudósításunkból
"Grunwalsky ajánlotta, hogy aki fiatal és filmet akar forgatni, az fogja az útlevelét és menjen máshova. Olyan helyre, ahol több a pénz, nagyobb a potenciális nézőszám."
Én végigkövettem a Celluloid Műhely alakulását, sorsát, és beszéltem meg velük, hogy nyilvánosan, a Szájtépés 2 megbeszélésein (Szindbád mozi Fiatal Filmesek összejövetele) jelentsék be megalakulásukat, és azóta is tisztelem kitartásukat.

Amit Te tudósítottál igaz, de kénytelen vagyok pontosítani. Nem hiúságból, nem is valami rend okából. Meg tudom érteni, hogy minden tudósítás helyszűkében szenved.

Tehát: kb. én kb. majdnem szó szerint azt mondtam, hogy Magyarországon, mint filmes híres lehetsz, szép is lehetsz, de a szó világértelmében gazdag és sikeres soha. Ahhoz el kell menni, ahhoz máshol kell élni. Ha olyan filmeket szeretnél forgatni, amelyek előre megtervezettek (profizmus), és azokat aprólékosan realizálni akarod a tervek szerint, ahhoz annyi pénz kell, amennyi itthon magyar filmre nincs, nem is lesz soha. Profi filmgyártás kis pénzből nem létezik.

Mi kelet-európai, magyar filmesek a "terepen", a forgatáson alkalmazkodunk, improvizálunk, vízből főzünk, és mint a szegény emberek makacsul addig kanyarítjuk a szót, amíg az nem jön ki belőle, amiért beszélni kezdtünk. Mondjuk a magunkét, a másokét, a közöset vagy a vélt közöset vagy a monomániát, és keressük a visszhangot a többiekkel, az emberekkel. A KERESSÜK itt fontos szó, kifejezés és állapot.

Tehát: mi keresünk, - a profi beletalálni akar, sőt muszáj neki. Céloz, terveket dolgoz ki, pénzt gyűjt, építkezik. És megengedi, hogy mindez nem személyes dolga, hanem egy vállalkozás, aminek ő egyik résztvevője csak. Az egyik tényező és ma már egy filmes vállalkozásban nem is mindig a rendező, vagy az operatőr a legfontosabb, hanem lehet, hogy a sztár vagy a digitális részleg, aki a trükköket agyalja. Azok adnak formát a műnek. Ez más világ, ezt mi elképzelni se tudjuk.

Mi itthon alkotás "lírai, személyes" oldalán, az ÉN-oldalon foglalunk helyet, mi a pénzt, technikát szellemi eszközökkel próbáljuk kiegészíteni. Ezért azt mondtam: aki PROFI akar lenni, ha tud, menjen tanulni, csinálni máshova, ahol lehet!

Aki itt filmes akar lenni, annak tudnia kell, hogy ez nem jó pálya, nem vagyunk jó partik az anyósok asztalán. Aki itt filmes, annak mindennap dolgoznia kell ezen fotóval, VHS-el, kamerával, workshopokon és dolgozni minden funkcióban, mindenféle munkatársként, minden részlegnél, hogy erőt és tapasztalatot szerezzen. Ehhez nagy kitartás kell, és újra mondom: ne ábrándozzon arról, hogy világhírű lehet, hogy a Playboy címlapján landol, gazdag lesz és menő társaságok kedvelt meghívottja.

Üdvözlettel: Grunwalsky Ferenc