A pinakényszer szorításában

Bulvárosodik a világ. Önt, drága olvasó, egyre kevésbé érdeklik a kormányválság aggasztó tünetei, Bush haderőreformja, vagy a bálnavadászati törvények változásai, viszont ujjízületeit nem kímélve kattint minden cikkre, aminek címében megpillantja a szex, túszejtés, vagy ehető női alsónemű hívószavakat. Lassan már Demszky nyaralóbotránya is csak akkor tarthat számot széles közérdeklődésre, ha főpolgármesterünk hirtelen felindulásból Ejakulációra változtatja a vezetéknevét, és egyes híresztelések szerint nemsokára a Népszabadság címlapján is mindennap ott pózol majd egy szoftpornó-maca.

Mi, újságírók pedig az Önök igényeit kiszolgálva néha már kényszeresen hajkurásszuk a kis színeseket, a világ bulvárhírré alakítható elhajlásait, a farmerből kikandikáló csipkés tangát, vagy éppen a megdöbbentő történeteket, amik nem köszönnek, csak szó nélkül gyomorszájon vágják az olvasót.

De mi van akkor, ha csendes, döglött nyári nap van, a szellő se rebben, még Anettka sem vetkőzik nyilvánosan, és egyetlen troli sem hajlandó egy szexshop kirakatába hajtatni elkeseredésében? Ilyenkor jönnek a bármikor felmelegíthető konzervanyagok, vagy a merészebbek esetleg saját sztorikat is farigcsálhatnak, mondjuk idősebb George Bush és Kósáné Kovács Magda titkos szerelmi viszonyáról, vagy a Balatonaligán nyaraló Bin Ladenről.

Megrázta a médiát

Valami hasonlót művelt Stephen Glass, az alacsony példányszámú, de annál nagyobb tekintélyű amerikai liberális hetilap a The New Republic újságírója a kilencvenes évek végén, amikor sztorikat talált ki a közgyűlésükön pattanásos titkárnőket molesztáló részeg fiatal konzervatívokról, vagy éppen a brókerekről, akik oltárt emeltek Alan Greenspannek, az Amerikai Jegybank elnökének.

Az alig huszonöt éves újságíró csak huszonegy kitalált történet után, 1998-ban bukott le, amikor egy internetes lap kiderítette, hogy a fiatalkorú hackerről és az őt milliókért biztonságtechnikai szakértőként alkalmazó számítógépes cégóriásról szóló riportban szereplő személyek nem is léteznek, ahogy a cég és a történet helyszíne is csak kitaláció, sőt a cikkben emlegetett törvények is csupán Glass fejéből pattantak ki.

Az eset nagy botrányt kavart az Egyesült Államokban, sokan az újságírás apokalipszisét prófétálták (persze újságok vélemény rovataiban), így nem meglepő, hogy a hollywoodi producerek, akik a szerény, de biztos profit garanciájának tekintik "a megtörtént események alapján" címkét, lecsaptak a sztorira.

A meseíró felelőssége

A magyar közélet hívószavaira és a politikai marketingre fogékony fordító által itthon A hazugsággyárosnak elkeresztelt film nem bonyolítja túl a valóságot, az összes felelősséget Stephen Glass nyakába varrja, aki az alkotók szerint a fontoskodó újságíró archetípusa: szereti azt érezni, hogy nélkülözhetetlen, titkok tudója, és cikkei megváltoztatják a világot. Vagyis pont olyan, mint rosszabb napján bármelyikünk, legfeljebb nem agyonmosott pólóban, hanem öltönyben nyomja végig a sajtótájékoztatókkal és ingyen fogadásokkal zsúfolt napot.

Az alkotók szerint egyedül Glass nagyravágyása felelős a mesekönyvbe illő cikkekért, a szerkesztők legfeljebb naivak voltak, amiért felültek jól fésült modorának. A filmben szó sem esik arról, hogy egy politikai leleplező cikkeket közlő lap vezetése hogyan vehet meg alapos ellenőrzés nélkül olyan sztorikat, amelyek általában csak vécépapírra nyomott pletykalapokban jelennek meg, közvetlenül az Elvis Presley feltámadásáról szóló exkluzív helyszíni beszámoló mellett.

Ezt a kis hiányosságot leszámítva érdekes, ha nem is érdekfeszítő film A hazugsággyáros. Hayden Christensen, aki a Klónok támadásában tűnt fel, most is rutinosan adja az ifjú Darth Vaderként betanult megnyerő, de romlott fiatal alakját, de a többi színészre sem lehet panasz. Mindezt a visszafogott, kamaradrámákat idéző rendezés teszi felejthetően kellemessé.

Kommunikáció szakos egyetemistáknak kihagyhatatlan, a többiek ráérnek megnézni akkor, amikor kijön videón, vagy valamelyik kereskedelmi tévé levetíti egy csendes péntek este.

A hazugsággyáros
(Shattered Glass)
színes szinkronizált amerikai-kanadai filmdráma, 95 perc, 2003

rendező: Billy Ray
forgatókönyvíró: Billy Ray, Buzz Bissinger
operatőr: Mandy Walker

szereplők:
Hayden Christensen (Stephen Glass)
Peter Sarsgaard Charles 'Chuck' Lane)
Cloe Savigny (Caitlin Avey)
Steve Zahn (Adam Penenberg)