Szabadfogású animáció

Érthetetlen hogyan válhatott marginális filmes műfajjá az animációs film. Pontosabban, miért csupán két típusa talált utat a közönséghez. A nézők többsége számára az animáció egyenlővé vált a mesefilmekkel, gyermekszórakoztató alkotásokkal és a szünidei matinéval. Ritka, hogy egyéni hangvételű, művészileg és technikailag igényes alkotásokkal találkozzunk ezen a téren.

A közismert animáció másik formáját onnan lehet megismerni, hogy egyre kevésbé tudjuk, valójában animáció az, amit látunk. A számítógépek térhódításával az animáció a valóság modellezésének eszközévé vált. Olyan módszerré, amely segít a technikailag nehezen, egyáltalán nem, vagy csak költségesen megvalósítható képsorok megjelenítésében. A nindzsát manapság drót helyett egérrel rángatják, és az űrváros sem konyhai segédeszközökből, hanem bitekből áll immár.

Az említett felhasználások azonban csak annyira merítenek a műfaj lehetőségeiből, amennyire számítógép használatnak számít a képernyőn pasziánszozás. Az animáció lényege ugyanis nem a valóság imitálása - arra ott a hagyományos film - sem pedig a bugyuta szórakoztatás. A technika, értő kezek közt, a kimeríthetetlen gondolati és stílusjáték terepe lehet. Olyan eszköz, amely az önkifejezés megalkuvások nélküli lehetőségét kínálja annak, aki élni tud vele.

Az új iránt fogékony közönség 23.-án és 24.-én, a Puskin moziban, saját szemével győződhet meg arról, milyen lehetőség hever jelenleg a filmes világ parlagán. Kilenc ország tíz filmes műhelyének egy-másfél órás összeállításai vezetik be a nézőt az animációs filmek, lehetetlent nem ismerő világába.

Kiskakas Nemzetközi animációs filmnapok révén azonban nem csak a mai, szabadfogású animációról kapunk gyorsjelentést. Az összeállítások az adott ország világképébe, hangulatába, problémáiba is betekintést engednek.

Helyszín: Puskin mozi, Bp.
Időpont: Május 22.-24., Minden nap 12-21 óráig