Terézanyu a hét vezér ellen

Létezik-e magyar filmsiker? - teszik fel gyakran a kérdést maguk a közönségfilmek rendezői is. A Magyar Mozgókép Kuratórium bízik benne, hogy igen. Augusztusban ugyanis 50-50 millió forinttal (és 12 milliós forgalmazási költséggel) toldotta meg három, már forgatókönyvkorukban sikernek kikiáltott vígjáték költségvetését. A bizalom mértékét csökkenti, hogy a szakkuratórium hitelként adta az összeget. Ha bukás lesz a film a mozipénztárakban, vagyis, ha úgy szerepel, ahogy eddig szinte minden magyar film, az alkotóknak a pénzt vissza kell fizetniük. A három film egyikének, a Terézanyunak a producere még nem írta alá a hitel-szerződést, így az Index annak járt utána, hogy mennyire rizikós ez a támogatás, és hogy mennyire jó befektetés egy szórakoztatófilm gyártása Magyarországon 2003-ban.

"Az Állítsátok meg Terézanyut! című romantikus film Rácz Zsuzsa sikerkönyve, az Apám beájulna című tinivígjáték Salinger Richárd bestsellere, míg a harmadik, a Magyar vándor című történelmi science-fiction Harmat Gábor forgatókönyve alapján készült. A filmek producereivel és rendezőivel beszélgettünk: az elsőfilmes Bodzsár István- Bergendy Péter duóval, a rutinosabb Kálomista Gábor-Sas Tamás párossal és a nézettségi harcban az egyetlen nagyágyúnak számító Herendi Gábor rendezővel, aki, immár másodszor, a saját maga producere is.

Látogatottsági hitel - "Akit tudja, az csinálja, aki nem, az majd más után néz!"

"Damoklesz kardja lebeg felettünk, amíg nem veszi meg a 100 001-edik néző a mozijegyet a filmünkre" - utal Bodzsár István, az Állítsátok meg Terézanyut! producere a látogatottsági hitel 100 000 nézőt garantáló alapkövetelményére. Bodzsár a napokban írja alá a szerződést az MMK-val. Amíg a film nem teljesíti a kívánt nézettséget, nem támogatásként, hanem hitelként tekint majd a részletekben kapható összegre.

Bodzsár szerint azért bátor vállalkozás ez a részükről, mert az elmúlt évben egy film nézettsége sem ment a bűvös határ fölé. Egyedül a Bánk bán közelítette meg 96 000-el, a második helyezett 40 000-nél tartott csak. "De aki nem művészfilmet készít, hanem közönségfilmet, az vállalja a kockázatot!" - mondta a producer, majd Rácz Zsuzsa könyvének 400 000-es olvasottságára, az elsőfilmes rendező Bergendy Péter elhivatottságára és a nemzetközi hírű Pados Gyula operatőrre hivatkozva kijelentette: "A Terézanyu sikerre van ítélve".

Kálomista Gábor, az Apám beájulna producere a hitel ötletét nagyon jónak tartja, sőt ahogy hangsúlyozta, a producerek kérésére kezdeményezték az egész projektet. A rizikóról pedig annyit jegyzett meg: "Szeretem, ha tétje van a dolognak!"

Herendi Gábor, a Magyar vándor rendező-producere előző filmje, a Valami Amerika 540 ezres nézettségével a háta mögött azt sajnálja, hogy a látottsági hitellehetőségek között - az előzetes tervek ellenére - nem volt 200 000-es kategória, mellyel a producer 100 milliós kölcsönt vehetett volna fel.

Kálomista elmondta, hogy kivételesen egyetért az alapítvánnyal: "Akit tudja, az csinálja, aki nem, az majd más után néz!" A producer csak arra kíváncsi, hogy a leendő művészfilmes-hiteleknek mi lesz a feltétele.

"Tom Cruise rentábilisabb lett volna"

"Míg a görögök legalább 100 millió forintot adtak a filmbe, holott semmilyen vonatkozásban nem szerepelnek, a magyarok csak 30-at" - vetette fel kezdésként Kálomista Gábor, a 285 milliós összköltségvetésű, Salinger Richárd könyvéből készült Apám beájulna című tinivígjáték pénzügyi felelőse. Kálomista elmondta az MMK májusi támogatása az adható 65 százalék helyett 9 százaléka az összköltségvetésnek.

A nyári forgatáson Sas Tamás rendező elmondása szerint a legdrágább, illetve a legolcsóbb dolgon lehetett spórolni: az időn és a színészeken. A heteken át tartó szereplőválogatás, amely során a 600 lányból kiválasztották a két főszereplőt Sas elmondása szerint idegőrlő, de olcsó volt, és a kiválasztott amatőrszereplők: Gáspár Kata és Csősz Boglárka fizetése sem volt túl magas. Tom Cruise rentábilisabb lett volna - fogalmazott Sas -, a főbb szerepekben feltűnő Kulka János és Kern András fizetése viszont szintén csekély töredéke volt a filmnek.

Az Apám beájulna - ahogy Sas Tamás hangsúlyozta - "nem egy Mátrix" de a tíz perces trükkfelvétel, ami hangulatában illik a történethez, a film legdrágább tétele volt. Kálomista hozzáfűzte: "Ilyen trükköket viszont még nem láthattunk magyar filmen!".

Apám beájulna rendező: Sas Tamás; producer: Kálomista Gábor; gyártó: Megafilm Kft; operatőr: Ragályi Elemér; forgatókönyvíró: Salinger Richárd; dramaturg: Csikesz Judit; zene: Berkes Gábor; jelmez: Dévényi Dalma; gyártásvezető: Sipos László; asszisztens: Sajgál Dénes; hang: Tőzsér Attilla; vágó: Major Klára; főszereplő: Gáspár Kata, Csősz Boglárka, Kern András, Kulka János, Kis Mari; technika: 35mm; forgatás: 2003. június-augusztus; a film befejezése: 2003. november; helyszín: Kréta, Barcelona, Róma, Balaton; történet: A film két lány felnőtté válásáról, szárnypróbál-gatásáról szól. Siófokon pincérek, majd egy szál útlevéllel útnak indulnak Krétára.

A producer elmondása szerint külföldi helyszíneken (Kréta, Róma, Barcelona) való forgatás csak a külföldi szponzorok segítségével valósulhatott meg. "Megengedhettünk maguknak egy kis lazaságot is a film érdekében - vetette közbe Sas. "Az egy hónapos forgatási helyszínként Krétában például egy drága, de a történethez illőbb hotelt választottunk egy szponzor által felajánlott, nem elég korszerű ellenében."

Sas Tamás szerint az amerikai tinifilmek költségének tizedéből elkészült film a filmnyelvi, dramaturgiai eszközeiben sokkal korszerűbb, bátrabb alkotás lett a tengerentúli társainál.

"Nem spóroltam a színészekkel"

A Valami Amerikával korábban kasszasikert arató Herendi Gábor új filmje a hét vezér időutazását megörökítő Herendi az összköltségvetést 400-ról 360-380 millióra csökkentette. Már fél évvel a forgatás előtt elkezdett kilincselni, a nyári forgatás közben is szponzorokat keresett és még most is az utómunkálatokhoz szükséges 50 milliót próbálja előteremteni.

A produkciót a rendező elmondása szerint nem lehetett szegényes költségvetéssel elkészíteni, hiszen látványos kosztümös filmről van szó, amihez a legköltségesebb hozzávaló a korhű jelmez és az épített díszlet. A számtalan eredeti helyszín nem volt olyan drága, de a közterület foglalásokért milliókat kellett fizetniük az önkormányzatoknak.

Magyar vándor rendező: Herendi Gábor; operatőr: Pohárnok Gergely; gyártó: Skyfilm; producer: Herendi Gábor; gyártásvezető: Kecskeméthy Lídia; forgatókönyvíró: Harmat Gábor; főszereplő: Gesztesi Károly, Greifenstein János, Gyuriska János, Hajdu István, Seress Zoltán, Szabó Győző, Szervét Tibor; díszlet: Horváth Viktória, Nánássy Zsolt; jelmez: Bárdosi Ibolya; zene: Hrutka Róbert, Emil.Rulez!; hang: Juhász Róbert; vágó: Király István; technika: 35mm; forgatás: 2003 június 13 - július 31. és augusztus 20-30; a film befejezése: 2004 február helyszín: Budapest és "fél Magyarország"; történet: A hét vezér egy átmulatott búcsúeste után indul el Etelközből, amikor észreveszik, hogy a magyarokat elveszítették. A Kárpát-medencébe érve a keresésük közben veszi kezdetét a történelmi időutazás.

Herendi Sas Tamással ellentétben nem tudott és nem is akart a színészeken spórolni. "Hét főszereplőm van, akik minden jelenetben jelen voltak és akik napi gázsit kaptak a 33 napos forgatás alatt. Ezenkívül 55 színész szerepelt epizódszerepekben, köztük nagyon sok sztárszínész, mint Bodrogi Gyula, Gálvölgyi János, Bajor Imre, Bánsági Ildikó, Básti Juli és Zenthe Ferenc. A rendező elmondása szerint a színészek megérték a pénzüket, hiszen érezték a vígjáték műfaját: "borzasztó nagy precizitással megtalálták a rimust, amivel a poén jól működik".

A nézettséggel a rendező szerint azért sem lesz hiba, mert a Budapest Film bizalmat szavazott a filmnek. Még a forgatás előtt szerződésben vállalta, hogy 32 kópiában forgalmazza a filmet itthon, és Közép-Európában.

"Ez nem egy Hídember!"

Az

Állítsátok meg Terézanyut! rendező: Bergendy Péter; operatőr: Pados Gyula; gyártó: Unió Film; producer: Bodzsár István; asszisztens: Szigeti Csilla; gyártásvezető: Bujdosó Iván; forgatókönyvíró: Rácz Zsuzsa, Rigó Béla; főszereplők: Hámori Gabriella, Schell Judit, Ónodi Eszter, Major Melinda; díszlet: Hujber Balázs; jel: Breckl János; hang: Balázs Gábor; vágó: Király István; technika: 35mm; forgatás: 2003. november 10. - december 27.; a film befejezése: 2004. április 1. helyszín: Budapest, vidék; történet: egy magyar szingli nő, Kéki Kata története.

Eddig nem változtatott az anyagiak miatt a koncepcióján - mondta az október 22-ről november 10-ére toldódott forgatás kezdete előtt a rendező. Azt a színésznőt választhatta, akiben "benne van az a tűz, ami a filmhez szükséges": Hámori Gabriellát . A helyszínek is változatlanok maradtak, az eredeti elképzelések szerint "nagyszabásúak": műjégpálya, nagyvázsonyi vár, martonvásári kastély, és a most épült Royal Szálló.

Bergendy két változást említett: a beharangozott Fullajtár Andrea helyett Schell Judit játssza az egyik barátnőt, és a forgatást két részre osztják. Ez utóbbi a rendező elmondása szerint nem anyagi megfontolásból történt, vagyis nem a tavaszi MMK-s támogatást szeretnék kivárni, a film egyszerűen csak több évszakban játszódik.

"A 90-es évektől jó magyar közönségfilmeket nem ismerek - mondta el Bergendy -, de azon vagyok, hogy az első színvonalasat elkészítsem. Minőségi filmnek kell lennie, ami örömöt és bánatot okoz, minőségi szórakozást ad. Amiben a néző megtalálja a mágiát. Nem kell ehhez hatalmas költségvetés, ez nem egy Hídember, csak legyen benne szív és lélek, mint a Valami Amerikában."