Judit
2 °C
7 °C

Agybabújás Malkovich-csal

2000.03.27. 21:49
Szerintem ember nincs a földön, aki műfajilag be bírná sorolni John Malkovich menet-et, és ez jó. Ilyen szintű agymenést csak ritkán látni, kezdődik mint vígjáték, folytatódik mint szerelmi dráma, végződik, mint nemtommi, és még most sem tudom eldönteni, hogy happy end volt-e vagy se, amit a végén láttam.
John Malkovich
Már az eddigiekből sejthető, hogy esélytelen a film egész történetét néhány mondatban összefoglalni. Az alapsztori annyi, hogy Craig (John Cusack) a meg nem értett bábművész új munkahelyén rálel egy ajtóra, amelyen belépve bárki egy negyed órára a híres színész, John Malkovich (John Malkovich) tudatába kerül, majd tizenöt perc után New York-Külsőn a susnyásba csapódva lökődik ki onnan, hogy azon merenghessen, milyen dolog is John Malkovichnak lenni. A dolog persze üzletté fajul, az ajtó előtt sorok kígyóznak, a balek bábos megvadul, totál belezúg a kolléganőjébe, aki viszonzásul gyalázza, amikor csak lehet, a feleség pedig megzakkan és saját fütyit akar (és ez még csak a kezdet).

A film rendezője (Spike Jonze) végül is két nagyobb témát boncolgat történetében: az egyik a szerelem (sötét verem), a másik az amerikaiak pszichomániája. A szerelmi szál elmondhatatlanul rendhagyó, a pszichotéma paródia határán mozgó feldolgozása pedig egyszerűen zseniális (nem hozok példát, tessék megnézni).

A pazar történet pazar figuráit pazar színészek játsszák. Külön kiemelném Malkovichot, aki nem enged a kísértésnek, és nem játssza túl erre szinte csábító szerepét, sem amikor önmagát alakítja, sem amikor azt, hogy más játssza őt, sem amikor azt, hogy ő játszik mást (mondtam, hogy bonyolult). De a többiek is lenyűgözőek, a meseszép Cameron Diaz például olyan meggyőzően slampos feleség, hogy nekem fél óra kellett az azonosításhoz, a nem olyan meseszép Catherine Keener játékából süt az erotika, John Cusack pedig egyszerűen hibátlan, részemről Oscart mindenkinek.

Legvégül arra hívnám fel mindenki figyelmét, hogy ez a film bizony egy mese, amelyben a logika szerepe kezdetekben elenyésző, majd egyre csökken. Azoknak, akiket taszít a realitás és a következetesség teljes hiánya, az epizódszereplő Charlie Sheen-t tudnám idézni: The truth is for the suckers (az igazság a veszteseknek való)

Köszönjük, hogy minket olvasol minden nap!

Ha szeretnél még sokáig sok ilyen, vagy még jobb cikket olvasni az Indexen, ha szeretnéd, ha még lenne független, nagy elérésű sajtó Magyarországon, amit vidéken és a határon túl is olvasnak, akkor támogasd az Indexet!

Tudj meg többet az Index támogatói kampányáról!

Milyen rendszerességgel szeretnél támogatni minket?

Mekkora összeget tudsz erre szánni?

Mekkora összeget tudsz erre szánni?