További Mozi cikkek
A néző nem kevésbé megzavarodott a Megváltó szex című spanyol filmet illetően. Az Életigenlő filmek és a Síró-nevető alkotások közös metszetébe sorolható munka ugyanis végig a közhelyesség és az eredeti megoldások határán egyensúlyozik, bizonytalanságban hagyva a mozistát: végül is felejthető vígjátékot vagy elgondolkoztató filmet láttunk?
A nagyszívű asszony segít bárkinek, nem vár cserébe semmit, tetteinek hajtómotorja - innentől sci-fi a piacgazdaság hívőinek számára - az önzetlenség öröme. Egy nap azonban kiderül, hogy az adakozás boldogsága sem örök - hasznos információ azoknak, akik kipróbálnák az örömgyűjtés rendhagyó módszerét. A kritikátlan jóságba belefáradt férj ugyanis elhagyja az asszonyt, a pap pedig, bűnök híján, nem hajlandó többet gyóntatni őt.
Az erkölcsös asszony számára azonban még a főbűnök egyike sem hozza meg a vágyott erkölcsi mélyrepülést. Sőt. Azután, hogy Dolores elhanyagolja addigi pártfogoltjait, és az így felszabaduló időt a férfilakosság nemi kielégítésére fordítja, a falu felvirágzik. A betegeskedő öregasszony kikel betegágyából - hogy meglátogathassa eltűnt ápolóját. A néma kislány kiabálni kezd, Dolorest keresi. A nagybeszédű asszony meghallgat másokat is, hogy megtudja, mi zajlik körülötte. A férfiak pedig, Dolores ágyában tanulva az önzetlen adakozás szépségét, visszanyerik életkedvüket, dolgozni kezdenek, szépül a falu, a film is átvált színesbe.
Az eredeti és közhelyes megoldások keveredése nem hagyja érintetlenül a film vizuális világát sem. A kisrealista képeket néha videoklip szerű, drámai felvételek szakítják meg, amelyek hol megzavarják, hol elbűvölik, hol értetlen fejcsóválásra késztetik a nézőt. A film összességében inkább emlékezetes, mintsem felejthető, ami egy első filmes rendezőnél tulajdonképpen nevezhető akár sikernek is.
Megváltó szex
A visszatérő férj még okoz némi problémát, de a konfliktus elsimul, a néző pedig jóleső érzéssel kezdené feldolgozni, megemészteni a filmet, - ha a rendező a végén nem adná szereplői szájába az összes erkölcsi tanulságot. Így az álságos erkölcsiségű mindennapjainkra és közéletünkre illeszthető gondolatokat végül nagy, tükrös-szíves igazságokként kapjuk az arcunkba. Megtudjuk, hogy a tett csak a felszín, a szándék az igazán lényeges, hogy a jóság néha segít, néha agyonnyomja az embert, hogy az igazságszolgáltatás - mivel a tettet ítéli, nem a szándékot - igazságtalan.
színes, fekete-fehér feliratos mexikói-spanyol filmdráma, 1999
rendező, forgatókönyvíró: Laura Mańá
zeneszerző: Francesc Gener, Francisco Curiel
operatőr: Henner Hofmann
szereplők:
Elisabeth Margoni
Álex Angulo
Pilar Bardem
Juan Carlos Colombo
Mariola Fuentes
José Sancho
Leticia Huijara