Barokk terror: Cinetrip Jennifer Lopezzel

2000.11.23. 10:08
Cö-cö. Markomba köpök, azt' jól felgöngyölítem ezt a Sejtet. Erősen megkapaszkodok a billentyűzetben, hogy el ne ragadjon a trolibusz lendületéhez hasonlatos képsodor (sodra), s így letérjek az objektívitás sűrűn benőtt ösvényéről, na. (Achtung, achtung! Aki Jennifer 'Jenny' Lopez testére kíváncsi vagy gyáva, az nézzen el inkább ide!)
Gyerekként nem volt saját szobája
A Gonosz szerepében: Vincent D'Onofrio
Miről is lenne szó (dióhéjban)? Jenny, a gyerekpszichológus egy kísérleti fázisban lévő pszichoterápiát alkalmazva próbál segíteni a rendőrségnek, hogy megtalálják a kómába esett perverz sorozatgyilkos órákon belül megfúló utolsó áldozatát. Doki nénink a hiányzó infókért többször is lemegy alfába, hogy aztán még mélyebbre merülve odalent találkozzon a halmozottan gonosz arculatú egójával, szuperegójával, deformált libidójával és az egész pereputtyal.

Az utóbbi évek legeredetibb és legjobban elkészített pszicho-horror-thrillerével van dolgunk, ez kétségtelen. A fatális bénasággal félreferdített című Sejt* simán beállhat a Bárányok hallgatnak és a Hetedik által alkotott vasbeton tömbök mellé, azzal fejelve meg a sort, hogy fényképezés területén olyat alkotott, amilyet eddig még senki soha. Mér', milyet? - kérdezheti jogosan az olvasó.

Nem veti meg a spanglit sem
A pszichológus néni szerepében: Jennifer Lopez
Tarsem Singh indiai származású rendezőnek ez az első filmje, korábban elsősorban az MTV emlőin nevelkedett generációt sokkolta formabontó klipjeivel, melyek között ott található például az MTV-díjas Losing My Religion (REM, 1991) is. Esküszöm, Singh nem sokat változtatott az akkor forradalminak számító világítás- és kameratechnikákon, ugyanazt láthatjuk most is, csak épp másfél órán keresztül. Barokk terror.

Tarsem szemét semmi nem kerüli el: az általa elképzelt világ minden részletét tökéletesen kidolgozza, kezdve az eltökélt FBI-zsaru patkóalakú brillgyűrűjétől egészen Jenny saját bejáratú álomvilágáig, mely akár a hispanó katolikus képeslapok és az indiai Nirvána-freskók perverz keveréke is lehetne, a Magyar Népmesék főcímmotívumával megspékelve.

A nem minden képi demagógiától (konkrétan az explicit horrortól) mentes Sejt lenyűgözően és ellenállhatatlanul romlott, akárcsak egy katedrális a Végítélet napján. Kit érdekel a látvány?

Mondom, szexisták és gyenge idegzetűek kerüljék a mozipénztárokat.

*A 'cell' angol szó magyarul annyit tesz, mint 1. sejt, 2. cella. A filmben egy szó nem esik semmiféle sejtről, s azt még a legaberráltabb asszociáció sem tudja összeilleszteni az eredeti címmel. Ellenben a gyilkos egy automata üvegfalú cellában tartja fogva áldozatait. Ezúton szeretnék gratulálni a fordítóknak!