Nácik, művészek, dilemmák

1945, Berlin. A felszabadulás után megkezdődik a nácik és kollaboránsaik felelősségrevonása. Steve Arnold amerikai őrnagy (Harvey Keitel) azt a megbízást kapja, hogy kihallgassa a neves német karmestert, a nagy tiszteletnek örvendő Wilhelm Furtwanglert (Stellan Skarsgard). A karnagy a náci rezsim kegyeltje volt, viszont nem volt párttag; Goebbels és Göring személyesen versenyeztek a kegyeiért, miközben ő zsidó származású zenészeken segített. Bűnös vagy sem?

Furtwangler a náci rezsim kedvenc karmestere volt

Kettejük koránstem egyenrangú harcát követjük végig - apró gesztusokon, feszült dialógusokon keresztül ismerjük meg a biztosítási ügynökből kihallgatótisztté lett Arnoldot és a meggyötört tekintetű, klasszikus európéerként beállított Furtwanglert. Az amerikai nehezen igazodik ki a közép-európai sorsok útvesztőiben, józan paraszti ésszel és a Gestapot megszégyenítő szívósággal jár utána a karmester múltjának, hogy terhelő bizonyítékkal szolgáljon a nácimentesítő bizottság számára. Furtwangler szintén nehezen igazodik ki saját maga tettein. Bár meg van győződve ártatlanságáról, az őrnagy által felhozott érvek, blöffök és bizonyítékok tovább mélyítik az arcán húzódó barázdákat.

A két szembenálló fél szóbeli küzdelmének filmes megjelenítésére Szabó István és Koltai Lajos operatőr hosszan kitartott közeli arcfelvételeket alkalmaznak. A morális dillemmák, lelki vívódások bemutatására ez a képfajta kiválóan alkalmas egy jeleneten belül - de nem egy egész filmen keresztül. Keitel és Skarsgard így hiába játsszák hibátlanul szerepüket, a képek egy idő annyira didaktikussá válnak, hogy az már kopog. A képi puritanizmust tovább fokozza, hogy a forgatókönyv szülőhelyétől, a színháztól sem sikerült teljesen megszabadítani a filmet. A néző mintha egy berendezett színpad előtt, az őrnagy szobájában ülne végig, a külső jelenetek alatt pedig csak vizuális cigiszünetekre hagyja el a kényszerűen kijelölt nézőteret.

A hatalom és művészet kapcsolatának örök témáját az alkotók talán túlontúl klasszikus keretek közé terelték. Ami a Mephistoban szobrászat volt, az itt kétdimenziós szkeccs, ami ott true color, az itt szószbarna folt. Szabó érdeme viszont, hogy a téma aktualitása ellenére sem kevert semmilyen olcsó politikai utalást a történetbe, és nem dönt a néző helyett. Így legalább a dilemma örökérvényű marad: karmestertől az utcazenészig, filmrendezőtől a politikusig mindenki magára ismerhet a figurákban bárhol is éljen a világon...

Szembesítés - Taking Sides
színes német-francia-osztrák-angol filmdráma, 105 perc, 2001
rendező: Szabó István
forgatókönyvíró: Ronald Harwood
operatőr: Koltai Lajos
jelmez: Szakács Györgyi
látvány: Ken Adam
vágó: Sylvie Landra
szereplő(k):
Harvey Keitel (Steve Arnold őrnagy)
Birgit Minichmayr (Emmi Straube)
Stellan Skarsgard (Dr. Wilhelm Furtwängler)
Moritz Bleibtreu (David Wills főhadnagy)
Oleg Tabakov (Dymshitz ezredes)
Ulrich Tukur (Helmut Rode)
Hanns Zischler (Rudolf Werner)
Jed Curtis (Green ezredes)